Hírek az erdő világából

SZKALÁK GYULA (1942-2003)

Erdőmérnök, az Állami Erdészeti Szolgálat Szombathelyi Igazgatóságának igazgatója volt. 1942. február 22-én született Désen. „Erdészeti tevékenységemet 1956. augusztus 1-vel kezdtem el, mint technikum gyakornok, a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság Kőszegi Erdészeténél” - írta önéletrajzában. A következő év szeptemberétől a Soproni Erdészeti Technikum tanulója. 1961-ben érettségizett, és még abban az évben felvételt nyert az Erdőmérnöki Főiskolára. A nyári szünidőket újból a Szombathelyen, az erdőgazdaságnál tölti. A diploma megszerzése után egy darabig még az erdőgazdaság állományában van, de már az erdőrendezők vándoréletét éli. 1968. április 1-től már „papíron is” az erdőrendezőségnél dolgozik. 19 évet erdőtervezőként húz le, majd 1980-ban csoportvezetővé nevezik ki. Öt évvel később pedig megbízzák a Szombathelyi Erdőtervezési Iroda vezetésével. Szakmai felkészültségét állandóan fejlesztette, számítástechnikai folyamatszervező és rendszervező képesítést szerzett, majd ingatlanrendező és földmérő képesítést. A szakma számos területén tevékenykedett: készített vadászati üzemtervet, termőhely feltárási, fásítási és erdőtelepítési terveket, de foglalkozott az erdőművelési és fahasznál

2005. január 23.

SZIKLAI OSZKÁR (1924 - 1998)

Vancouveri egyetemi tanár, a soproni egyetem tiszteletbeli doktora. Életpályájában benne van a huszadik század keserű magyar tragikuma, de benne van az akaraterő és elszántság is, amely oly sok külföldre sodródott magyart kitüntet. Répáshután született több generációs erdész családból. Sopronban 1946-ban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Pályafutását a legendás Roth Gyula professzor mellett kezdte. 1947-től két évet a szanyi erdőgondnokságon és ugyanennyi időt az ERTI Budakeszi Kísérleti Telepén dolgozott. 1951-től nevezték ki az Egyetem Erdőtelepítési Tanszékére adjunktusnak. 1956-ban a tragikus soproni egyetemi exodus részeseként távozott Ausztriába, ill. Kanadába a Brit-Columbiai Egyetemre, az ott megalakult önálló Soproni Karra. Nevéhez fűződik az ott megszervezett erdészeti genetikai oktatás. Emellett erdőtelepítést és maggazdálkodást is tanított. 1959-ben a magyar kar megszűnt. Sziklai Oszkárt a vancouveri egyetem saját állományába vette át. Egyetemi tanárként 1971-től 1990-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig meghatározó egyénisége maradt nemcsak a Karnak, hanem az egyetemi közéletnek is. 1982-85 között az Erdészettudományi Intézet vezetői teendőit is ellátta. Kiemelkedő kut

2005. január 23.

Ki kicsoda?

SZABÓ ENDRE (1882–1964)

Erdőmérnök, Budapesten született 1882. július 25-én - meghalt Felsőbányán, 1964. január 17-én. 1904-ben a selmecbányai akadémián szerzett oklevelet. Jankó Sándor tanársegédeként elsőnek ismertette Magyarországon a sztereofotogrammetriát és a gyakorlatban is alkalmazta. Õ volt az új geodéziai felmérési módszer kikísérletezője hazánkban. 1914-től Kolozsvárott működött. - F. m.: Sztereofotogrammetria (Erdészeti L. 1910); A sztereofotogrammetria gyakorlata és ennek segédeszközei (Erdészeti L. Bp., 1911); Az ikonometer hivatása (Magy. Erdész, Rimabánya, 1912); A sztereofotogrammetria állása (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. 1912).

2005. január 23.

STIFT KÁLMÁN (1901 - 1982)

Erdőőr, kerületvezető erdész, 1901. október 16-án született a tuskósi /szilágyi-ház/ erdészházban. Kilencen voltak testvérek, akik közül Géza szintén az erdész szakmát választotta. (Édesapja, Stift György 1868. április 21-én született Kapuváron. 1893-ban szerzett " Erdőőri Szakvizsgálat Bizonyítvány "-t. A kapuvári Esterházy uradalom bérbeadása idején, báró Berg Gusztáv főmérnöksége alatt erdőőr volt. Ekkor Krautil János uradalmi főerdész irányította az erdőgondnokságot. Szolgálati helye a kapuvári és az Osli-éger volt. A bérlet lejárta után, 1910-ben az erdő-mezőgazdasági területek ismét házi kezelésbe kerültek és ekkor Vermes György erdőmester Csikóségerbe nevezte ki erdőőrnek.) Stift Kálmán elemi iskoláit a majori iskolákban /Öntésmajor /végezte, a hatodik osztályt 1914-ben Földszigeten fejezte be. 1917-ben lépett uradalmi szolgálatba, mint „napidíjas erdőlegény". 1922-ben Szombathelyen erdőőri gyakorlati vizsgát tett. 1925-től segéderdőőri kinevezést kapott a Kapuvári-, majd Osliégerben, később édesapja mellett, Csikóségerben teljesített szolgálatot. 1927-28-ban az Esztergomi m. kir. erdőőr-és vadőr iskolában sikeres vizsgát tett. 1930-ban édesapja halálát követően Õ lett a csi

2005. január 23.

Ki kicsoda?

RATKOVSZKY KÁROLY (1862 - ?)

Ratkovszky Károly (Nagyenyed, 1862. márc. 7. - ? ): erdész, zoológus. Az erdészeti akadémiát Selmecbányán végezte. 1887-ben Budapesten erdészeti államvizsgát tett, 1885-ben erdőgyakornok a máramarosszigeti erdőgazdaságban. 1888-ban Sopron vármegyébe helyezték át 1899-ben Sopronban az állami erdőhivatal főnöke. Entomológiával, ezen belül főként bogarakkal foglalkozott. Cikkei az Erdészeti Lapokban és Rovartani Lapokban jelentek meg.

2005. január 23.

NEMKY ERNÕ (1909-1986)

A mezőgazdasági (erdészet) tudományok doktora, egyetemi tanár. Diósgyőrben született, 1933-ban Sopronban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Gyakorlati munkáját a Miskolci erdőgazdaságnál kezdte, majd az Erdőmérnöki Kar Híd- és Vasútépítéstani Tanszékén dolgozott tanársegédként. Innen előbb a Budapesti Állami Erdőfelügyelőséghez, később pedig a Gödöllői Erdőgazdasághoz került. E munkahelyeken alföld- és kopárfásításokkal foglalkozott. Különösen az eredményes pilisi kopárfásítások bizonyítják kiemelkedő szakmai munkáját. 1943-49-ig a Nagymarosi Erdőgondnokságot vezette. Innen a Mezőgazdasági Tudományos Központba, majd az MTA adminisztrációjába rendelték erdészeti előadónak. Megingathatatlan erkölcsi alapokon álló, kötelességtudó, szorgalmas tudományszervezőként jó szolgálatot tett az erdész szakmának. 1951-ben bízták meg az Erdőmérnöki Főiskola Növénytani Tanszékének vezetésével, ahol 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig fő feladatának az oktatás folyamatos korszerűsítését, új egyetemi jegyzetek írását, a botanikus kert fejlesztését, a gyűjtemények létrehozását, kiegészítését tekintette. E munkáját is páratlan szorgalom és a minőségre való törekvés jellemezte. De nemcsak öt tantárgy korszerű o

2005. január 23.

Ki kicsoda?

NAGY LAJOS (1921–1981)

Erdőmérnök, műszaki igazgató. (Szombathely, 1921. márc. 18. – Sopron, 1981. szept. 30.) Mérnöki oklevelét Sopronban szerezte 1944-ben, majd az erdészet alkalmazásában az erdőrendezési munkák irányításában vett részt. 1960-ban a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat megbízásából Győr város felmérési munkáit irányította. 1969-től Lagosban a Nigerian Mapping Company közös vállalat első műszaki igazgatója volt. Az ő irányítása alatt szerveződött meg és fejlődött fel a vállalkozás a földmérési-térképészeti és geokartográfiai munkákban, 1977-ben tért haza, nyugdíjazásáig műszaki ellenőrként dolgozott.– F. m. A Nigériai Térképészeti Vállalat (Földmérő, 1981. 4. sz.) – Irod. Raum Frigyes: Magyar földmérők arcképcsarnoka, II. (Bp., 1984).; Nekrológ (Geodézia és Kartográfia, 1981. 6. sz).

2005. január 23.

Ki kicsoda?

LATTYÁK SÁNDOR (1871 - 1947)

Lattyák Sándor (Alsókubin, 1871. október 19. - Budapest., 1947. március 19.). Erdőmérnök, geográfus. Oklevelét 1894-ben a selmecbányai akadémián szerezte. 1898-ban állami szolgálatba lépett, felvidéki, majd erdélyi állomáshelyeken, legutóbb Budapesten szolgált, ahol 1927-ben erdőtanácsosként vonult nyugalomba. Régészeti, geográfiai és etnográfiai kérdések is foglalkoztatták. A Ptolemaeus által jelzett településeket ókori világtérképre rögzítette. - F. m.: Excerptum ex opere: Explicatio Geographiae Claudii Ptolemaei (Bp., é. n.).

2005. január 23.

Ki kicsoda?

LÁNGOS LAJOS (1888–1959)

Erdőmérnök, Káposztafalván született 1888. július14-én – elhunyt Miskolcon, 1959. november 23-án. Oklevelét a selmecbányai akadémián 1911-ben nyerte. Több évtizedes magánmérnöki tevékenység után állami szolgálatba lépett, és a rozsnyói, ill. a miskolci erdőhivatal vezető főmérnöke volt. Nagyméretű facsúsztató berendezéseket, Bustyaházán 200 000 m3-es víztárolót, majd közutakat, vasútvonalakat, sodronykötélpályát tervezett és épített. Fotobussolának nevezett műszerével a terepfelvételi eljárást jelentékenyen gyorsabbá és olcsóbbá tette. Műszerét a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1910-ben első díjjal jutalmazta és a külföld is elismeréssel fogadta. - F. m.: Erdei szintező eszköz (Magy. Erdész, Rimabánya, 1910); A photobussola alkalmazása a monokuláris rendszálmérésre alapított photogrammetriában (Magy. Erdész, Rimabánya, 1911); A fotogrammetria elemei (Magy. Erdész, Rimabánya, 1912).

2005. január 23.

MIGLIERINI MARCO (1929 – 2004)

Felvidéken született 1929. július 28-án, a ma Szlovákiában található Szepesolasziban (Spis¹k?vlachy). Elemi iskoláit szülőfaluja szlovák nyelvű iskolájában végezte, majd a pozsonyi magyar nyelvű gimnáziumban tanult tovább. Az 5. gimnáziumi évét a kassai szlovák nyelvű gimnáziumban végezte, de 1946-ban, a kitelepítések során menekülniük kellett a szülőföldről. A szülőföld kényszerű elhagyása nagyon mély nyomot hagyott lelkében, beszélgetések során erről többször említést tett. Hosszas hányattatás után kerültek Kaposvárra, édesapja a Kardosfai erdőgondnokságnál kapott állást. Magyarországon két évig Sárospatakon diákoskodott, majd a nyolcadik osztályt Kaposváron fejezte be, és itt szerzett érettségi bizonyítványt. Érettségi után a Kardosfai Erdőgondnokságnál kezdett dolgozni vágásőrként, innét került 1950-ben a soproni Erdőmérnöki Főiskolára. A selmeci hagyományok soproni ápolását az akkori politikai éra tiltotta. A hallgatók azonban az idősebbektől hallva megismerték és titkon továbbvitték a hagyományokat. A tiltás ellenére megtartott hagyományőrző eseményekben ő is részt vett, ami tudomására jutott a hatalomnak, ezért 1951. májusában eltávolították az egyetemről. A szülőföld kénysz

2005. január 23.

FEKETE ZOLTÁN (1877 -1962)

Fekete Zoltán (Selmecbánya, 1877. április 18. - Sopron, 1962. április 4.). Erdőmérnök, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1941). ~ Lajos erdész fia. Főiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte. 1898-ban az állami erdészet szolgálatába lépett. 1901-1907 között a selmeci főiskola erdőrendezéstani tanszékén tanársegéd, majd adjunktus, 1911-ben a főiskola rendkívüli, 1918-ban rendes tanára. A főiskola Sopronba költözése után ott működött, főiskolai, majd 1934-től egyetemi tanárként, 1946-ban nyugalomba vonult. 1960-ban az Erdőmérnöki Főiskola gyémántoklevéllel tüntette ki. 1931-től 1941-ig felsőházi tag. Növényföldrajzi vizsgálatokkal, majd az erdőrendezéssel, erdőbecsléssel, erdőérték- és magasságszámítással foglalkozó tanulmányokat, több hézagpótló szakkönyvet írt. - F. m.: Erdőbecsléstan, Erdőrendezéstan (I-II.), Erdőértékszámítástan (sokszorosított egyetemi előadások, 1941); Erdőbecsléstan (Bp., 1951). - Irod. Márkus László: Dr. F. Z. (Az Erdő 1962. 1. sz.); Magyar János: F. Z. (Soproni Szemle, 1962.)

2005. január 23.

FEKETE LAJOS (1837 - 1916)

Fekete Lajos (Torda, 1837. jún. 18. - Selmecbánya, 1916. jún. 29.): erdész, botanikus, főiskolai tanár, az MTA levelező tagja (1910). ~ Zoltán erdőmérnök apja. Tanulmányait 1856-59-ben a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémián végezte. 1859-től a kolozsvári erdőigazgatósági kerületben dolgozott, 1867-ben a selmecbányai akadémia segédtanára, 1878-ban rendes tanára. 1873-tól az erdőtenyésztéstan tanszék vezetőjeként erdőtenyésztéstant és erdővédelmet, talaj- és klímatant, az erdészeti, vadászati és úrbéri törvényeket tanította. 1891-től az erdőrendezést, -becslést, -értékszámítást, valamint az erdészeti statisztikát is. Szakmunkáiban is az erdészet minden ágát művelte. 1906-ban nyugalomba vonult. Szakcikkeit az Erdészeti Lapokban és az Erdészeti Kísérletek című folyóiratban közölte, igen termékeny népszerűsítő szakíró is volt. - F. m. A mezőség kopárainak befásítása (Kolozsvár, 1876); Erdészeti rovartan (I-II. Selmecbánya, 1878); Erdészeti talajtan (Selmecbánya, 1882); Az erdőbecsléstan kézikönyve (Scholtz Gyulával, Selmecbánya, 1882); A tölgy és tenyésztése (Bp., 1888); A Magyarországon előforduló főbb fanemek csemetéinek termesztése és ültetése (Bp., 1889); Erdészeti növényt

2005. január 23.

Ki kicsoda?

FEJES JÓZSEF (1925-1996)

1925. február 10-én született Miskolcon, polgári családból. Édesapja vitéz Fejes (Fejfarek) József erdőmérnök, édesanyja Laczy Ilona. Elemi iskolába Mocsolyástelepen, Diósgyőrben, talán Miskolcon jár, aszerint, hogy édesapját az erdészek vándorélete éppen hová szólítja. A gimnáziumot Miskolcon kezdi a Fráter György Katolikus Gimnáziumban, 1935-ben, de a gödöllői Premontrei Rend Gimnáziumban érettségizik 1943-ban. A gimnázium befejezése után, az apai élethivatást követve Sopronba, a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Erdőmérnöki Karára iratkozik be. Sopronban jobb és gyengébb érdemjegyeket egyaránt szerez, és a korabeli diákéletnek haszonélvezője, nem kevésbé mestere.

2005. január 23.

Ki kicsoda?

FEILITZSCH ARTÚR (1859 - 1925)

Feilitzsch Artúr, báró (Törökkanizsa, 1859. febr. 18. - Nagyernye, 1925. jún. 15.): erdész, miniszter. Selmecbányán végezte erdészeti tanulmányait, majd a máramarosszigeti, budapesti és kolozsvári erdőigazgatóságnál teljesített szolgálatot. 1891-ben erdőfelügyelő, 1895-ben erdőigazgató. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke. 1899-től 1905-ig Kolozsvár szabadelvű párti országgyűlési képviselője, Tisza István híve. 1903-ban a képviselőház alelnökévé választották, majd 1905. október 18-tól 1906. április 8-ig a Fejérváry-kormány földművelésügyi minisztere. A kormány bukása után visszavonult a politikai élettől.

2005. január 23.

Ki kicsoda?

ERCSEI JÓZSEF (1792 -1868)

Ercsei József (? , 1792 - Torda, 1868. márc. 8.): Mérnök és erdész, botanikus. Fiatal korában pap, majd filozófiával, költészettel foglalkozott, végül mérnökként erdészeti pályára lépett. Természettudományi cikkeket, útirajzokat írt. Feldolgozta megyéje növényvilágát, de munkája számos téves adatot is tartalmaz. F. m.: Nemes Tordamegye flórája (Kolozsvár, 1844). - Irod.: Tulogdy János: Egy régi erdélyi természetjáró. Téglási E. J. (Turisták L., 1941).

2005. január 23.

DR. SZABÓ TIBOR (1942-2004)

Erdőmérnök, 1942. október 19-én született Budapesten. Édesanyja Hevesi Katalin, édesapja Szabó Lajos. Az általános iskolát a Jázmin utcai iskolában, a középiskolát a Vörösmarty gimnáziumban végezte, ott érettségizett. A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán 1965-ben végzett. Praxisát az Állami Erdőrendezőség Budapesti Irodáján kezdte 1965-ben, részt vett az erdőtörvény végrehajtásának munkáiban és az alapfelmérésekben. 1970-ben a Csokonyavisontai Rákóczi Mgtsz-nél dolgozott, mint erdészeti ágazatvezető, majd 1971. végéig a Kaposvári Erdőrendezőségnél üzemtervezett, Kaszópusztán. 1974-ig a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságnál vasútüzem-vezetőként szolgált, ahol bővítette a hálózatot és egyéb mélyépítési munkákat is végzett: útépítés, kompberendezés kivitelezése, rakodófejlesztés, mérlegház-építés. 1974-től 1981-ig megszakítással az ALUTERV-nél mélyépítési tervezőként dolgozott, elsősorban timföldgyárak út-vasúthálózatának és térburkolatok megvalósításánál. Jugoszláviában a helyszínen tervezői művezetést is végzett, magyarországi nagyberuházásoknál részbeni létesítményfelelősként szerepelt. 1976. és 1979. között, több mint 3 évig Mongóliában dolgozott a Nemzetközi

2005. január 23.

Ki kicsoda?

COTTA, HENRIK (1763 - 1844)

Cotta, Henrik, német erdész, tanár és erdészeti szakíró. Klein-Zillbachban született 1763. október 30-án, meghalt Tharandban 1844. október 25-én. Atyja oldalán szerzett erdészeti gyakorlat után a jenai egyetemen tanult. 1789-ben állami szolgálatba lépett, és 1795-ben atyja helyét foglalta el, mint erdőmester, mely állásában megengedték neki, hogy magán-erdészeti intézetet alapítson. Erre a célra a zillbachi kastélyt és parkot bocsátották rendelkezésére. 1810-ben, mint az erdőmérnöki hivatal főnöke, Tharandba (Szászország) költözött, ahova 1811-ben az erdészeti tanintézetét is áthelyezte, mely 1816-ban állami erdészeti akadémiává lett. 1829-ben gazdasági tanfolyamot is csatoltak hozzá, melyet azonban utóbb megszüntettek. A nagy hírre jutott akadémia első igazgatója Cotta lett, mely állásában haláláig megmaradt. Tharandban szobrot is emeltek neki. Számos szakműve közül kiemelendő: Syst. Anleitung zur Taxation der Waldungen (Berlin 1804); Anweisung zum Waldbau (Drezda 1817,8. Kiadás 1856); Anweisung zur Waldwerthberechnung (Drezda 1817, 4. kiadás 1849); Die Verbindung des Feldbaues mit dem Waldbau (Drezda 1813-22, 4 füzet); Anweisung zur Forsteinrichtung u. Abschätzung (Drezda 1820);

2005. január 23.

Az USA legnagyobb fái (americanforests.org/ForestPress)

Fotó: Ray K. Saunders Washington D. C. A terebélyes fehér tölgy, Virginiából, a masszív tüskés tobozú fenyő (Pinus longaeva) Nevadából, és az égig érő, parti duglászfenyő ott szerepelnek az új sztárok sorában, a kétévente kiadott nevezési listán, amit az ország legnagyobb fáinak állítanak össze az Egyesült Államokban. Ezen a napon hozta nyilvánosságra az AMERCAN FORESTS, az ország legrégebbi természetvédő csoportja a 2004-2005- re regisztráltatott nagy fák jegyzékét. Az AMERICAN FORESTS csoport már 1940-ben nyilvántartást hozott létre, azért hogy az erdőmegőrzés bajnokainak elismerésével jutalmazza a honos és honosított fák kiemelkedő példányait.

2005. január 23.