Faller Jenő bányamérnök 1894. szeptember 25-én született Selmecbányán. Egyetemi tanulmányait Selmecbányán kezdte, de a háború miatt a mérnöki oklevelet csak 1921-ben, Sopronban szerezte meg.
Tatabányán és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt dorogi bányaüzemében dolgozott. Irányította azokat a kutatásokat, amelyek révén a nagyegyházi és a dudari szénmezők ismertté váltak. 1929-től Várpalotán üzemvezető, 1946-tól pedig az ugyanott székelő dunántúli szénbányászati kerület vezetője. Közben 1940-1946 között Bánfalván igazgatóhelyettes. 1948-1949-ben a szénipari központ vezérigazgatója. Sokat munkálkodott annak érdekében, hogy a Zirc-Dudar vasútvonal építése befejeződjön, és a dudari szénbányászat rendelkezésére álljon. Az észak-magyarországi bányászatban az ő javaslatára alkalmazták elsőként a frontfejtést.
1950-től tanított, később Sopronban létrehozta a Központi Bányászati Múzeumot, amelynek első igazgatója volt. Szaktanácsaival segítette a rudabányai, az ajkai és a salgótarjáni bányászati múzeumok létesítését. Tanulmányainak száma a háromszázat meghaladja, többségük a magyar bányászat múltjával foglalkozik. Helytörténeti kutatásainak központi témája Várpalota volt, sokat foglalkozott a város történetével. Ma is kiváló forrásként használhatók fel Csetény, Szápár és Jásd községekről készült monográfiái.
1966. december 23-án hunyt el Sopronban. Várpalotán utca és szakmunkásképző iskola vette fel nevét, s az intézetben bronz mellszobra, Horváth Marietta alkotása látható, Zircen a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.
