Magyarország első állatkertje világviszonylatban is réginek számít; 1967-tól Szederjei Ákos erdőmérnök volt az Állatkert főigazgatója141 esztendeje annak, hogy Magyarország első állatkertje megnyitotta kapuit a látogatók előtt. A kapuszárnyak eredetileg 1866. augusztus 9-én, a déli harangszóra tárultak ki. A megnyitás óta hozzávetőleg százmillió jegyet váltottak a látogatók.
A Pesti Állatkert alapításának gondolata először a reformkorban merült fel, annál is inkább, mivel a Habsburg Birodalom székvárosában, Bécsben (pontosabban Schönbrunnban) már 1752 óta működött állatkert. A Szabadságharc és az utána következő évek azonban nem kedveztek az alapításnak. 1859-ben azonban ismét terítékre került az alapítás kérdése. Az alapítás eszméjének négy úttörője Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Gerenday József, a Füvészkert igazgatója, Szabó József egyetemi tanár (ő mintegy három évtizeden át egyengette a kert ügyes-bajos dolgait), illetve Xántus János volt. Az ő kitartásuknak köszönhető, hogy a pénzügyi nehézségek, az 1860-as évek néhány aszályos esztendeje, illetve a császári hivatalnokok érdektelensége ellenére 1866-ra megnyílhatott az ország első állatkertje.
Eredetileg március 15-én (a Habsburg-dinasztia elleni forradalom évfordulóján) akarták megnyitni az Állatkertet, de ez akkor – politikai okok miatt – nem tűnt tanácsosnak. Emellett a munkálatok határideje is csúszott, így a megnyitást előbb júniusra, majd júliusra, végül pedig augusztus 9-ére halasztották. Ez a nap 1866-ban csütörtökre esett. A megnyitó ünnepélyre a kormány és Pest városának vezetői, valamint az Állatkert támogatói egyaránt meghívást kaptak, és természetesen a nagyközönség is türelmetlenül várta, hogy birtokba vegye a Liget új látványosságát. A medvebarlang előtt a frissen kinevezett igazgató, Xántus János köszöntötte a vendégsereget, ezután pedig az érdeklődőket körbekalauzolták a kert sétaútjain.
Az első esztendők tapasztalatai azt mutatták, hogy az Állatkert, illetve az azt üzemeltető „Állatkerti Részvénytársulat” nem képes pusztán a saját bevételekből fenntartani önmagát. Emiatt különböző takarékossági intézkedések léptek életbe, az állatok bemutatása mellett különféle mutatványosokat (kötéltáncosok, tűznyelők stb.) kezdtek foglalkoztatni, illetve az Rt. átalakult „Állat- és Növényhonosító Társasággá”, ami nagyjából a mai Közhasznú Társaságnak megfelelő társasági forma. Ugyancsak a gazdaságosság jegyében nevezték ki 1873-ban Serák Károly nagyabonyi birtokost igazgatónak, aki változó szerencsével több mint harminc esztendeig igazgatta a kertet. Serák, jóllehet az állatkertbe nem illő látványosságokkal igyekezett ébren tartani a közönség érdeklődését, az így szerzett bevételből egészen a századfordulóig biztosítani tudta a gazdag állatállomány fenntartását is. Sajnos a századforduló táján a városatyák már nem támogatandó kultúrintézményt, hanem egyszerű bevételi forrást láttak az Állatkertben, és olyan kötelezettségeket róttak a társaságra, amelyeket már nem lehetett „kigazdálkodni”. Így az „Állat- és Növényhonosító Társaság” 1907-ben csődbe jutott.
Ifj. Andrássy Gyulától származott az az ötlet, hogy a csődbe jutott Állatkert üzemeltetését vegye át a Főváros. Így történt, hogy amikor a társaság vagyonát elárverezték, Budapest Székesfőváros 51 627 koronás kikiáltási áron megvásárolta a meglévő állatokat és épületeket. A Főváros tulajdonába került Állatkert jól beleillett a nagy városfejlesztő főpolgármester, Bárczy István terveibe, így a városatyák elhatározták, hogy a régi kert területén egy a városhoz méltó új állatkertet alakítanak ki. Az újjáépítésre 1909 és 1912 között került sor (erre az időszakra be is zárták a kertet), több mint 4 millió aranykoronás költségen, Lendl Adolf szakvezetésével. A kert régebbi épületeit szinte teljes egészében lebontották, és Neuschloss Kornél, Kós Károly, Zrumeczky Dezső, Végh Gyula és mások tervei alapján teljesen új épületeket emeltek. Ekkor épült például az elefántos Főkapu, az Elefántház, a Kis- és a Nagyszikla, a Madárház, a Fácános, a Majomház, a Pálmaház és még sok más épület. A teljesen megújult Állatkert, amely a maga korában az egyik legkorszerűbb volt Európában, 1912. május 20-án nyitotta meg ismét kapuit.
Az első világháború súlyos nehézségeket okozott az Állatkertnek. Egyrészt az állatok takarmányozása jelentett problémát (különösen a nehezen beszerezhető takarmányok, mint pl. tengeri hal biztosítása), másrészt a dolgozók jelentős részét behívták katonának. Ennek ellenére az Állatkert a háború alatt végig nyitva állt, míg sok más európai állatkert bezárni kényszerült ebben az időben. Ugyancsak érzékenyen érintették a kert életét a háborút követő gazdasági válságok, de szerencsére a két világháború között néhány jelentősebb korszerűsítésre is futotta. Ilyen volt például az Afrika-társaskifutó kialakítása (1931), vagy a Majomház üvegtetejű oldalszárnyának kialakítása (1936).
A második világháború is takarmány- és munkaerőhiánnyal kezdődött az Állatkertben, de 1944-ben – a stratégiai célpontnak számító vasút közelsége miatt – már a szőnyegbombázások is rendszeresek voltak. 1945. január 11. és 13. között – Budapest ostromakor - két napra a front éppen az Állatkert végében, az Elefántház vonalánál volt, így a kert végképp csatatérré vált. Az ostrom végére szinte valamennyi épület tönkrement, a 2500 egyedet számláló állatállományból pedig csak 15 egyed maradt életben. A szinte teljesen reménytelen állapotok felszámolására a kert dolgozói azonnal hozzákezdtek, így 1945. május elsején ismét, immár harmadszor is megnyílhatott a Budapesti Állatkert.
Az 1940-es évek végén az Állatkert élére is munkás igazgatót neveztek ki, aki – szakértelem hiányában – nem sokat tudott tenni az Állatkert talpra állítása érdekében. Igazi változásokra csak 1956 után kerülhetett sor, amikor Anghi Csabát nevezték ki igazgatónak. A napjainkban a hazai állatkerti szakma legjelentősebb alakjának tartott professzor vezetésével az Állatkert 1966-ra, a megnyitás centenáriumára ismét európai színvonalú intézménnyé vált. Ugyanerre törekedtek az azóta eltelt évtizedek igazgatói is, bár a kert pénzügyi lehetőségei általában igen szűkösek voltak. Ennek ellenére több fontos korszerűsítés is megvalósult ezekben az időkben.
Az elmúlt években a kert megújulása újabb lendületet kapott. A régi állatházak többsége ma már ismét eredeti szépségében látható. Megújult az Akvárium, a Majomház, korszerűsítették a jegesmedvék és az oroszlánfókák férőhelyét, és – a műemléki szempontok figyelembe vételével, ám korszerű berendezéssel – ismét felépült az 1934-ben lebontott Krokodilház. Jelenleg a Nagyszikla és a szomszédságában található kifutók rekonstrukciója, illetve egy új Szavannakifutó kialakítása van folyamatban.
Szederjei Ákos erdőmérnök, az Állatkert egykori főigazgatója
Dr. Szederjei Ákos az erdélyi Szelestehután született 1911. április 13-án tősgyökeres erdészcsaládban; már nagyatyja, majd édesapja is erdőmérnök volt. A debreceni piarista gimnáziumban érettségizett, erdőmérnöki oklevelét pedig 1936-ban szerezte meg Sopronban.
1967-ben kinevezték a Fővárosi- Állat- és Növénykert főigazgatójává. Ebbéli tevékenysége új korszakot nyitott a vadon élő állatok hazai állatkerti tartásában és bemutatásában. Ugyanis Konrád Lorenz ugyancsak korszakjelző etológiai elveit követve az állatok számára a fogságot igyekezett a természetes életkörnyezetüket minél jobban imitáló feltételekkel elviselhetőbbé tenni. Be is választották az Állatkert-igazgatók Nemzetközi Szövetségébe.
Érdekességek az Állatkert múltjából
- az Állatkert alapításakor a környékbeli intézmények és létesítmények közül csak a vasút és a Városligeti-tó létezett, a Vidám Park, a cirkusz, a Gundel (egykori Wampetics) Étterem, a Széchenyi Fürdő, valamint a Hősök tere és a környező épületek is később létesültek;
- az 1870-es években a kemény teleken előfordult, hogy az éj leple alatt rókák másztak át a kertet körülvevő deszkapalánkon, és a Nagy-tó szárnyasait dézsmálták: ekkoriban az Állatkert még a város szélén volt;
- a XIX. században az Állatkertben néprajzi bemutatók is voltak. A közönség szingalézeket, kalmüköket és indiánokat is láthatott, természetesen nem ketrecekben, hanem élő néprajzi bemutatók keretében;
- az 1910-es években egy fiatal elefántnál kezdődő reumát állapítottak meg az állatorvosok: az ormányost gondozójával Hévízre küldték kezelésre;
- a második világháború utáni takarmányhiányt úgy enyhítették, hogy a kert parkrészein dísznövények helyett zöldségeket termesztettek.
A világ legrégebbi állatkertjei megnyitásuk sorrendjében
Bécs/Schönbrunn (1752), Párizs (Jardin des Plantes) (1793), London (1828), Dublin (1831), Bristol (1835), Amszterdam (1838), Antwerpen (1843), Berlin (Zoologischer Garten) (1844), Marseilles (1855), Rotterdam (1857), Lyon (1858), Frankfurt am Main (1858), Koppenhága (1859), Philadelphia (1859), Köln (1860), Párizs (Jarden d’Acclimatation) (1860), Drezda (1861), New York/Manhattan (1861), Melbourne (1862), Moszkva (1864) Ho-Si-Mihn Város (1864), Szentpétervár (1865), Hannover (1865), Wroclaw (1865), Karlsruhe (1865), PEST (1866).
