Krippel Móric erdőmérnök, egyetemi tanár, szakíró 1867. szeptember 5-én született Káltócon. Pozsonyi középiskolai tanulmányok után Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte felsőszintű tanulmányait.
A besztercebányai erdőigazgatóságnál kezdett dolgozni, majd 1890-től Erdélyben a székely közbirtokossági erdőket kezelte, Gyergyószentmiklós központtal. 1903-tól a csíkszeredai erdőhivatal főerdésze. 1908-ban nevezték ki a selmecbányai főiskola erdőhasználattani tanszékére, a tanszék vezetője maradt Sopronba költözése után is, 1926-ig, illetve nyugdíjazásáig (1938).
1914–16-ban rektor, több alkalommal a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem erdőmérnöki osztályának dékánja volt. Sopronban favizsgálati laboratóriumot alapított (1920).
Jelentősek a földmérőtechnikában elért eredményei. Új eljárást dolgozott ki a fa keménységi határozóinak megállapítására. Az Erdészeti Zsebnaptár szerkesztője, az „Erdőhasználattan” című fejezet szerzője. Számos tanulmányt írt az Erdészeti Lapokban.
Az Erdőhasználattan tanszéket Krippel Móric 1908-ban vette át és 1938-ig irányította.
Az erdőhasználattan tananyagából már 1904-ben kimaradt a "Gátak és gerebenek szerkesztése", s helyette "Az erdészeti szállítási eszközök és berendezések" című tantárgy oktatására került sor.
Krippel Móric az Erdőhasználattan I. és II. részből nyomtatott kéziratot bocsátott a hallgatók rendelkezésére. Nagyon értékesek a függelékként közölt táblázatok, melyeket a külföldi szakirodalom átdolgozásával szerkesztett. Az erdészeti kereskedelemtan az ő ideje alatt lett önálló tárggyá. 1930-ban ezen a címen tankönyve is megjelent. Ebben a kereskedelmi szokványokkal (szabványokkal) s azok magyarázatával foglalkozik, és részletesen taglalja a faértékesítést is.
1945. november 23-án hunyt el Sopronban.
