Szécsi (Nikel) Zsigmond kir. főerdőtanácsos, erdészeti tanár 1841. október 6-án, született Kis-Garamonban (Zólyom megye). Középiskoláit Besztercebányán végezte 1859-ben. A selmeczbányai Erdészeti Akadémia elvégzése (1862) után, az erdészeti államvizsgát 1864-ben Budán tette le. Már 1862-ben állami szolgálatba lépett a selmeci bánya-, erdő- és jószágigazgatóságnál, hol 1867. április 9-én erdőgyakornokká nevezték ki, majd július 28-án Óhegyre helyettes erdésszé rendelték ki. Még ugyanazon év október 7-én Selmecbányára hívták segédtanárnak.
1868-ban nevezték ki a besztercebányai erdőhivatalhoz erdésznek, de továbbra is az Akadémián maradt. 1871-ben rendkívüli tanárrá, majd 1878-tól rendes tanárrá nevezték ki.
1881-ben Nikel családi nevet Szécsire változtatta. 1893-ban megkapta a főerdőtanácsosi címet. 1867-ben az Akadémia magyarosítása idején ő is sokat fáradozott a magyar nyelv szellemének megfelelő szakkifejezések megalkotásán, nemkülönben a tantárgyak anyagának összegyűjtésén.
1885-ben az erdészeti kiállítás rendezése körül szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. Mint az Országos Erdészeti Egyesület választmányi tagja fontos tevékenységet fejtett ki.
1872-ben Szécsi Zsigmond, az erdőhasználat professzora, és Selmecbányán rendszerezi a fafeldolgozás területét. Gyűjteményt rendez be a fatermékekből.
Cikkeket ír az Erdészeti Lapokba, és ő írta a Pallas Nagy Lexikonba az erdészeti szócikkeket.
1895. október 8-án halt meg Selmecbányán.
Szeptember 8-án az OEE küldöttsége a selmeci evangélikus temetőben nyugvó Szécsi Zsigmond sírját is megkoszorúzta.