Szécsi (Nikel) Zsigmond királyi főerdőtanácsos, erdészeti tanár 1841. október 6-án született Kis-Garamon (Zólyom megyében). Középiskoláit Besztercebányán végezte 1859-ben. A selmecbányai erdészeti Akadémia 1862. évi befejezése után, az erdészeti államvizsgát 1864-ben, Budán tette le.
Már 1862-ben állami szolgálatba lépett a selmeci bánya-, erdő- és jószágigazgatóságnál, ahol 1867. április 9-én erdőgyakornokká nevezték ki és július 28-án Óhegyre helyettes erdésznek rendelték ki, honnét még ugyanazon év október 7-án Selmecbányára hívták segédtanárnak. 1868-ban nevezték ki a besztercebányai erdőhivatalhoz erdésznek, de továbbra is az Akadémián maradt. 1871-ben rendkívüli és 1878-ban rendes tanár lett.
1872-ben az erdőhasználat professzora Selmecbányán, ahol rendszerezi a fafeldolgozás területét. Gyűjteményt rendez be a fatermékekből.
1881-ben a Nikel családi nevet Szécsire változtatja.
1893-ban a főerdőtanácsosi címet kapja. 1867-ben az Akadémia megmagyarosítása idején ő is sokat fáradozik a magyar nyelv szellemének megfelelő szakkifejezéseknek a megalkotásán, nemkülönben a tantárgyak anyagának összegyűjtésén.
1885-ben az erdészeti kiállítás rendezése körül szerzett érdemeiért a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapja.
Mint az Országos Erdészeti Egyesület választmányi tagja élénk tevékenységet fejt ki.
Cikkeket ír az Erdészeti Lapokba, és a Pallas Nagy Lexikonban az erdészeti cikkeket ő írja.
1895. október 8-án, Selmecbányán hal meg.
