"Mint szépen keringő nemes sas annyira kitölti az amugy is üres levegőeget, akár a hegyvidék akár az alföldek felett, hogy már csak ezért is nagyon megérdemli a védelmet, amit különben a legújabb törvények egész teljességben meg is adtak neki." Nagy Jenő (1944): Európa ragadozómadarai - Parlagi sas

ImageFotó: Kovács András
Nagy Jenő 1944-ben még úgy gondolhatta, hogy a négy évvel korábban kihirdetett valamennyi sasfajra vonatkozó vadászati tilalommal teljes egészében biztosított a fogyatkozó sasok védelme hazánkban. A parlagi sas magyarországi állománycsökkenése azonban - az 1954 óta tartó fokozottan védett státusza ellenére - tovább folytatódott, és a korábbi több száz páros állomány a 80-as évek elejére már mindössze mintegy 20-25 párra csökkent. Az elmúlt két évtizedben végzett célzott fajvédelmi akcióknak és a parlagi sas számára kedvező élőhelyi változásoknak köszönhetően a hazai költő állomány - a világon egyedülálló módon - több mint háromszorosára emelkedett és 2004-ben már elérte a 70 párat. Az Európai Unió új lakóiként azonban számos új kihívás vár sasainkra, és egyedül a mi felelősségünk megóvni őket a "fejlődés" káros hatásaitól.

Parlagi sasok a világban
A parlagi sas (Aquila heliaca) hatalmas elterjedési területe az erdőssztyepp régiót követi a Kárpát-medencétől kelet felé egészen a Bajkál-tóig (térkép?), azonban világállománya ennek ellenére is mindössze mintegy 2-3000 párból áll és egész elterjedési területén veszélyeztetett.
A legkeletibb, néhány száz párból álló populáció a Bajkál-tó környékén található, és drasztikusan lecsökkent az elmúlt évtizedekben, feltehetően a délkelet-ázsiai telelőterületeken bekövetkező mérgezések következtében.
A legnagyobb kelet-európai és nyugat-ázsiai populációkról (nagyrészt Oroszország és Kazahsztán) rendkívül kevés információnk van, de újabb felmérések szerint a mintegy 1500-2500 párból álló állomány viszonylag stabilnak tűnik. A Balkán-félszigeten (Macedóniában és Bulgáriában) végzett legfrissebb kutatások eredményeként mintegy 60 költő párat ismernek, amely ugyan több mint amennyit korábban feltételeztek, de aggodalomra ad okot, hogy újabb rágcsálóirtó-szerek bevezetését követően számos mérgezésben elpusztult parlagi sast találnak a régióban. A Kárpát-medencében található 120 páros parlagi sas populáció valószínűleg az egyetlen a világon, amely a közelmúltban jelentősen növekedett. A Magyarországon (70-75 pár) és Szlovákiában (40-45 pár) költő állomány növekedésével párhuzamosan 1998-ban megjelent a faj Csehországban és 1999-ben Ausztriában is (jelenleg 2-2 költő pár). Korábban a parlagi sas alfajának tartott ibériai sast ("spanyol parlagi sas", Aquila adalberti) jelenleg különálló fajnak tartják a kutatók. A rendkívül kis elterjedési területe (Közép- és Délnyugat-Spanyolország) és a mindössze mintegy 200 páros állománynagysága miatt az ibériai sas a világ egyik legveszélyeztetettebb ragadozómadár-faja.

Parlagi sasok Magyarországon
A 80-as évek végéig a Magyarországon megmaradt néhány parlagisas-pár az Északi- és Dunántúli-középhegységek eldugott erdeiben fészkelt és onnan járt le az akár 10-15 kilométerre levő hegylábi táplálkozó-területekre. A 90-es évek folyamán azonban egyre több és több új pár jelent meg síkvidéki, mezőgazdasági élőhelyeken, valamint számos korábban hegyvidéken költő pár is leköltözött a hegylábi táplálkozó-területeikre, így mára már a hazai állomány kétharmada síkvidéken költ  Az állománynövekedés okait nem ismerjük pontosan, de nagy valószínűséggel komoly hatása volt a 89-90-es rendszerváltást követő földhasználati változásoknak (nagy egybefüggő monokultúrák felszámolása, vegyszerezés csökkentése, parlagterületek növekedése), valamint a célzott fajvédelmi akcióknak és remélhetőleg a természetvédelemmel kapcsolatos társadalmi tudatosság növekedésének. Jelenleg hazánkban a Dunántúli- és Északi-középhegység erdeiben, valamint Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye síkvidéki területein ismerünk lakott parlagi sas fészkeket.
Természetvédelmi szempontból a költőterületeken kívül rendkívül fontosak még azok a területek is, ahol a fiatal, ivaréretlen sasok töltik éltük első 2-4 évét. Ezeket a jól behatárolható élőhelyeket "időszakos megtelepedési területeknek" hívjuk, ahol - különösen a téli időszakban - nem ritka, hogy tíznél több parlagi sas is összeverődik. A legjelentősebb ilyen területek Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, valamint Győr-Moson-Sopron megyékben találhatóak.
Veszélyeztető tényezők :
- Nagy tájléptékű élőhely-átalakítások
Különösen nagy átalakulások várhatóak a közeljövőben az EU-csatlakozás következtében felgyorsuló infrastrukturális fejlesztésekkel, valamint a mezőgazdasági tájhasználat átalakításával (intenzifikáció, parlagterületek és legelőállat-állomány csökkenése). Ezen folyamatok a közvetlen hatásokon túl (zavarás, fészkelő- vagy táplálkozóterületek felszámolása) félő, hogy közvetve a legfontosabb zsákmányállatfajok (hörcsög, ürge és apróvadak) állományát is negatívan érinthetik.
- Fészkelőhelyek lokális megszűnése
Mind a hegyvidéki, mind a síkvidéki parlagi sas élőhelyek esetében komoly probléma a megfelelő fészkelőfák hiánya. Az erdős területeken éppen a sasok számára legmegfelelőbb öreg erdők veszélyeztetettek fakitermelés miatt, hiszen a gazdasági szempontok alapján vezérelt erdészetek számára is éppen ezek a "vágásérett" erdőrészletek a legértékesebbek. Különösen rossz a helyzet a nem védett területeken, hiszen itt még fokozottan védett fajok esetében is kevéssé képes a természetvédelem érvényesíteni az érdekeit. A síkvidéken fészkelőhelyül szolgáló fasorokat, facsoportokat, pedig leginkább az illegális fakivágások és a kivágott, kiöregedett fák nem megfelelő pótlása veszélyezteti.
- Szándékos és véletlen pusztítás
Magyarországon napjainkban a parlagi sasok szándékos pusztítása valószínűleg nem nagyon gyakori eset. Sajnálatosan azonban - még az 1 millió forintos eszmei értéke ellenére is - szinte minden évben előfordul egy-két ilyen eset, amikor lelőnek, megmérgeznek sasokat (akár direkt, akár indirekt módon), kiszednek fészekből fiókákat, vagy az egész fészket elpusztítják. Más emberi tevékenységekhez köthetően, közvetett módon azonban még több sas pusztul el. Tapasztalataink szerint a kifejlett madarak ilyen típusú halálozási okai között a legfontosabb az elektromos tartóoszlopokon történő áramütés, valamint a vonatokkal és autókkal történő ütközés. A fiókák és tojások pusztulását pedig rendkívül gyakran okozhatja - nagyrészt mezőgazdasági munkákhoz köthető - emberi zavarás (síkvidéken akár a költések 15-30%-ában is!).
- Természetes pusztulás
A parlagi sasok facsúcsban, kitett helyen épült fészkei gyakran pusztulnak el hevesebb viharokban (pl. az idei szélsőséges időjárású évben csak a zempléni térségben négy teljes fészekalj pusztult így el). Egy másik jelentős, természetesnek tekinthető veszélyforrás, hogy a fiatal, tapasztalatlan madarak szüleiket elhagyva gyakran nem jutnak elég zsákmányhoz, így éhen pusztulhatnak, vagy legyengülve kézre kerülnek.

Parlagisas-védelem napjainkban - LIFE-Nature projekt 2003-2005
A hazai parlagisas-védelmi munkák jelenleg nagyrészt az MME által koordinált "Parlagisas-védelem a Kárpát-medencében" elnevezésű 3 éves program keretében folynak, melyet az Európai Unió LIFE-Nature természetvédelmi alapja és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogat. A program során a következő főbb akciók folynak:
- Költőterületek monitoringja
Az országban található valamennyi parlagi sas pár fészkelését folyamatosan próbáljuk nyomon követni a fészek megépítésétől a fiókák kirepüléséig az egyes párokhoz felkért koordinátorok és a mintegy 50 főből álló megfigyelő hálózatunk segítségével. A LIFE program két éve során 16 új parlagisas-párat sikerült felderítenünk, amely a jelenleg ismert állomány 23%-a. A fészkelőhelyek elhelyezkedésének és a költések alakulásának pontos ismerete nélkülözhetetlen a további védelmi akciókhoz.
Image- Időszakos megtelepedési területek beazonosítása és monitoringja
Becsléseink szerint a fiatal madarak 60%-a a kirepülésüket követő első két évben elpusztul, mielőtt még először párba állhatna. Ahhoz, hogy ezen az arányon javíthassunk az első lépésben azonosítanunk kell azokat az időszakos megtelepedési területeket, ahol a madarak ezt a kritikus időszakot töltik. Ebből a célból műholdas- és földi bemérésű rádiós jeladókat raktunk fiatal madarakra, valamint a már ismert ilyen területeken folyamatosan számon tartjuk a madarakat és próbáljuk a főbb veszélyforrásokat beazonosítani.
- Szándékos és véletlen pusztítás csökkentése
A leginkább érintett érdekcsoportokat (vadászok, erdészek, mezőgazdászok) terepi beszélgetések során tájékoztatjuk a fokozottan védett faj helyzetéről és programunk céljairól. Szükséges esetekben az illetékes nemzeti parkoknál kezdeményezzük a jelentősen veszélyeztető tevékenységek korlátozását, illetve azok megszegése esetén a büntető eljárást. A legveszélyeztetettebb fészkeknél folyamatos őrzést szervezünk a kritikus időszakokban.
Az elektromos tartóoszlopok madárbaráttá tétele és az áramütés problémájának minél teljesebb körű megoldása érdekében "Az áram ára" címmel átfogó kampányt indítottunk az elmúlt év végén (amelyről a Madártávlat előző számában is olvashattak), valamint több mint tízezer oszlopra való szigetelőt gyártattunk le és kezdeményeztük kihelyezésüket a legfontosabb élőhelyekre.
- "Természetes" pusztulás csökkentése
A viharkárok csökkentését stabil műfészkek kihelyezésével, a fiatal madarak téli túlélésének növelését pedig az egyik legfontosabb telelőhelyen történő etetéssel segítjük elő. Emellett minden évben vadröptetünk egy-két legyengülve kézre került és felerősített fiatal madarat.
- Élőhely-kezelési javaslatok
Kiterjedt adatgyűjtést és elemzést követően előreláthatólag 2005 nyarára készítünk el egy olyan szakanyagot, amely részletesen tárgyalja a legfontosabb parlagi sas élőhelyek "sasbarát" kezelési javaslatait, amelyet a nemzet parkok beilleszthetnek saját készülő kezelési terveikbe.
- Társadalmi tudatosság növelése
A nagyközönség természet- és parlagisas-védelmi tudatosságának növelése érdekében folyamatos kapcsolatot tartunk a sajtó és az érdekelt szakmai csoportok képviselőivel, melyek eredményeképpen az elmúlt két évben több mint kétszázszor jelentünk meg a legkülönbözőbb médiákban és szakmai fórumokon. A "Parlagi sas védelmének éve" programhoz számos ismeretterjesztő kiadványt készítünk el, melyeket a közeljövőben reméljük minél több helyre sikerül eljuttatnunk. Több, emberek által gyakrabban látogatott parlagi sas élőhelyre (pl. M3-as autópálya parkolóiba) nagy méretű ismeretterjesztő táblákat helyeztünk el, valamint elkészítettünk egy a programot bemutató honlapot (www.imperialeagle.hu).
Köszönjük a Természetvédelmi Hivatal és az érintett nemzeti parkok (BNP, HNP, DINP, KMNP, FHNP, ANP) támogatását, az MME titkárság segítségét, valamint mindazok munkáját, akikkel az elmúlt években dolgoztunk együtt terepen a parlagi sas védelméért.