A fura szaporodású vándormadárból egyre kevesebb él Európában. A Német Természetvédelmi Szövetség és a Bajor Madárvédő Egyesület döntése szerint a kakukk éve lesz 2008. Adataik szerint Németországban már alig 100 ezer madár kakukkol, egész Európában pedig öt és nyolc millió közöttire becsülhető számuk. A kakukkállomány már harminc éve csökkenőben van az öreg kontinensen.
A kakukkok (Cuculus canorus) részben maguk is tehetnek a romló helyzetről, a madarak "parazitái" ugyanis egyre kevesebb idegen fészket találnak, ahová becsempészhetnék tojásaikat, így egyre kevesebb kakukkfióka kel ki.
A kakukkok élete nem könnyű: a hímek elterelő hadművelete segítségével a nőstényeknek másodpercek alatt kell becsempészniük a (kakukk)tojásokat a réti pityerek, a gébicsek, a vörösbegyek, vagy éppen a barázdabillegetők fészkébe. A kakukkfiókákról pedig igen hamar kiderül idegen származásuk, így hamar a fészken kívül találják magukat. Egy kakukk párnak 10-12 tojás elhelyezéséről kell gondoskodnia július végéig. Augusztusban már elhagyják Európát, és az Egyenlítő felé veszik az irányt. Áprilisban térnek vissza, összesen 12 ezer kilométert tesznek meg.
A madár körül rengeteg mítosz és legenda keringett: a híres fekete-erdei (valójában szászországi) faliórákban betöltött pontos szerepétől az egykori bírósági végrehajtók pecsétjéig, amelyet a német köznyelvben csak kakukkos pecsétnek emlegetnek, noha a pecsétet ma már nemhogy kakukk, de más madár sem díszíti. (A magyarázat azóta már ismert: az egykori porosz birodalmi sast "becézte" a népnyelv kakukknak, s ez maradt a gúnyneve a lefoglalt tulajdonnak.)
