2019. szeptember 9. - Hatalmas újraerdősítési programba vág bele Írország az éghajlati válság kezelése érdekében, írja a Treehugger.

Az 1920-as években Írországot még 80 százalékban erdő borította, azonban ez a szám drasztikusan 1 százalékig csökkent. Az emberek olyan döbbenetes mértékű pusztítást vittek véghez az országban, amihez nincs fogható egész Európában.
Az ország egy ideje már lassan növeli erdőterületét. Az erdőgazdálkodásért felelős állami szerv 2012-es becslése szerint Írország erdőterülete 731 650 hektár volt, vagyis a földterület 10,5 százaléka, de még jelentősen elmarad az európai átlagtól, ami 30 százalék.
Mivel a fák döntő szerepet játszanak az éghajlati válság leküzdésében, felmerül a kérdés, vajon mit tegyen egy ország, ahol kevés a fa?
Természetesen ültet. Az Irish Times jelentése szerint a következő két évtizedben Írországban évente 22 millió fát fognak ültetni, összesen 440 millió új fát 2040-re. A részletek kidolgozása jelenleg is zajlik.
Írország terve nem csak a fákra vonatkozik, az elektromos járművek számát is növelni akarják a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében.
A faültetés tervére a gazdák nem reagáltak túl lelkesen, hiszen az erdősítésre irányuló kezdeményezés bizonyos földhasználat-változtatásokat igényel;  a gazdálkodóknak földjeik egy részét ki kell jelölniük fásításra.
Egyes szakemberek is tiltakoznak, szerintük az ember nem jól ültet fát, így a természetre kellene bízni a dolgot. Azt a megoldást javasolják, hogy a gazdáknak fizetni kéne, de nem azért, hogy fát ültessenek, hanem azért, hogy bizonyos területeken ne ültessenek semmit, lehetővé téve azt, hogy a természet maga dolgozzon.
Az emberekben van egyfajta kényszer. Nem hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. Látunk egy helyet, amit a természet helyrehozott, és azt gondoljuk, hogy ez cserjés és puszta, és máris szabályozni akarjuk, míg ha csak egyszerűen hagynánk, az erdő maga elvégezné a dolgát
– fogalmazott Pádraic Fogarty, az Irish Wildlife Trust szakembere.
Valószínűleg igaza van. De figyelembe véve azt a sebességet, amellyel az ember pusztít, a kérdés az, hogy megengedhetjük-e a természetnek a luxust, hogy a saját tempójában dolgozzon?

A vitát jól érzékelteti egy helyi zöld civil által írt Guardien vitacikk, jóval megelőzve a rendelet megjelenését.

400 millió fát akar ültetni a következő 20 évben. Ez 20 millió egy évben!
Meg akarják változtatni azt a helyzetet, hogy Írország az egyik legkevésbé erdősült ország
Az erdőgazdasági fellendülés Írországot ökológiai halott zónává változtatja – írta Mary Colwell a Guardienben már 2018. október 10-én. Majd így folytatta: A támogatott fenyőültetvények az ír vidék hatalmas területeit fedik le. Nem ellensúlyozzák a szén-dioxid-kibocsátást, és a madárfajok kihaláshoz vezetnek. Mindannyian szeretjük a fákat. Az erdőkre mint zöld tüdőre, a békés terekre gondolunk, amelyek vadon élő állatokkal tenyésznek. Tehát amikor Európa legkevésbé erdősült országa, Írország, azt a célt tűzi ki, hogy 2046-ig az erdőborítást 11 százalékról 18 százalékra növelik, mindannyian tapsolnunk kellene, ugye?
Sajnos az Írország fölé emelkedő új erdő egy ökológiai halott övezet lesz. A Sitka lucfenyő ültetvények ma már a gazdag mezőgazdasági területeket borítják. Ezeknek a nem őshonos tűlevelű fáknak a sűrű tömbjei elfojtják a tájat, elhagyják a csodálatos és veszélyeztetett vadvilágot, madarakat, amelyek kihalhatnak Írországban a következő évtized alatt. E madarak otthona a mezőgazdasági területeken található, hivatalosan „marginális” megnevezéssel, pontosan azokat, amelyeket a legmegfelelőbbnek tartanak a steril, sűrű tűlevelűek számára. Írország zöld képe, a természet helyszíne, nevetséges.

A politikusok és a finanszírozók számára marginális földterületet jelent, amely a modern mezőgazdaság határvonala. Ez „rangsor”, „savas” vagy „rossz”, az összes szó kellemetlen hangzású. A szélsőséges földterületek nem termelnek pénzt a nagy, ipari gazdálkodási egységekhez képest, amelyek általában alacsonyabb szintű és termékeny területeken vannak. Természetesen nem támogatja az állatok vagy növények magas sűrűségét. Bőségesen virágot, rovarokat és földi fészkelő madarakat „termel”, ám ezek egyike sem a tradicionális értelemben vett pénzhozó.
A kormány által támogatott megoldások pusztítóak. Az első az, hogy a szántóföldeket intenzíven kezelt mezőgazdasági területekké alakítják át, amelyek szarvasmarhákat tartanak el, és évente legalább háromszor adhatnak silótakarmányt. Ezt gyorsan növekvő monokultúrák, például rozsfű levágásával érik el.
Írország nagy részének már van fényes, smaragdzöld színe, amely kevés a vadvilág számára. Ha ez nem lehetséges, akkor a kormány nagylelkű támogatásokat kínál gyorsan növekvő fát, például Sitka-fenyő ültetését. A Sitka-ültetvények néhány évtizeden belül garantálják a megtérülést, és vonzzák a távollévő, gyakran a tengerentúli, külföldi befektetőket is. Sok mezőgazdasági termelő eladja családi gazdaságát ezeknek a magánvállalkozásoknak, és elköltözik a területről. Ahogy a fák megtelepednek, csend lesz az egész földön. Nincs madár amely énekelne, a méhek nem zümmögnek, nincsenek virágok.
A dublini politikusok számára a földből történő pénzszerzés prioritást élvez, és örömmel fogadják el törvényeiket ennek biztosítása érdekében. A tejipar növekedése az egyik leggyorsabb az EU-ban, csupán 2017. január és november között 9,4 százalék. Hasonlóképpen, az erdészeti ágazat elsősorban a tehenek szén-dioxid-kibocsátásának ellensúlyozására született. Írország rosszul teljesíti az EU által kitűzött célokat. 2020-ra 20 százalékra kellett volna csökkentenie az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2005. évi szint alá, de a jelenlegi ütemben kevesebb, mint 1 százalékkal csökkentené azokat. A gazdasági növekedés és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének kettős nyomása a tejtermelés révén és az éghajlatváltozással kapcsolatos célok elérése érdekében azt jelenti, hogy a Sitka-lucfenyő már a földeken tenyészik.