Nemky Ernő erdőmérnök, a mezőgazdasági (erdészet) tudományok doktora, egyetemi tanár, 1909. március 3-án született Diósgyőr-Vasgyárban. 1933-ban szerzett Sopronban erdőmérnöki oklevelet. Gyakorlati munkáját a Miskolci Erdőgazdaságnál kezdte, majd az Erdőmérnöki Kar Híd- és Vasútépítéstani Tanszékén dolgozott tanársegédként. Innen előbb a Budapesti Állami Erdőfelügyelőséghez, később pedig a Gödöllői Erdőgazdasághoz került. E munkahelyeken alföld- és kopárfásításokkal foglalkozott. Különösen az eredményes pilisi kopárfásítások bizonyítják kiemelkedő szakmai munkáját.
1943-49-ig a Nagymarosi Erdőgondnokságot vezette.
1951-ben bízták meg az Erdőmérnöki Főiskola Növénytani Tanszékének vezetésével, ahol 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig fő feladatának az oktatás folyamatos korszerűsítését, új egyetemi jegyzetek írását, a botanikus kert fejlesztését, a gyűjtemények létrehozását, kiegészítését tekintette. De nemcsak öt tantárgy korszerű oktatásán, az ismeretek alapos elsajátításán fáradozott, hanem – mint a sportkör tanárelnöke – a sport megszerettetéséért is sokat fáradozott.
A magyar erdészetet, mint kiváló kutató is szolgálta. Nagy rátermettséggel vizsgálta a tölgy felújulás ökofiziológiai alapjait és a többi fontos fafaj természetes úton történő felújításának elméletét, gyakorlatát is kutatta.
Oktató-nevelő munkáját többször elismerő oklevelekkel, kiváló dolgozó kitüntetéssel, kutató tevékenységét Vadas Jenő emlékéremmel, életművét Munka Érdemrenddel ismerték el. Alapító tagja volt az MTA Erdészeti Növénynemesítési Albizottságának is. Tudományos irodalmi tevékenységében fő mérföldkő az Erdészeti növénynemesítés című, első magyar szakkönyv szerkesztése és társszerzői munkája.
1986. augusztus 25-én hunyt el Sopronban.
