ImageEzen a héten nyilvánosságra hozzák az EU bio-üzemanyag stratégiáját
A EU-nak magának kell megtalálnia a kivezető utat az ásványi eredetű /fosszilis/ energiahordozóktól való függésből, érvelt Mariann Fischer Boel, az EU Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagja – olvasható az eupolitix.com portálon.
A mai, iparosodott Európában az energia sokkal inkább központi kérdése életünknek, mint bármikor ezelőtt. A világ energia felhasználásának körülbelül 17 százalékáért az EU a felelős. Mi (az unió) vagyunk a világ legnagyobb energia importőrei – fogalmazott. Szükségleteinket persze még elsősorban olajjal és gázzal elégítjük ki, és ez középtávon így is marad. Tudjuk viszont, hogy olaj- és gázkészleteink nem tartanak örökké. Tartozunk azzal gyermekeinknek és unokáinknak, hogy tovább folytatjuk az alternatív energiaforrások lehetőségeinek kutatását.
Világos az is, hogy a piaci kereslet és kínálat közötti viszony nem mindig olyan, amilyet szeretnénk. Az olaj hordónkénti ára már kellemetlenül magas szintre emelkedett, és az enyhülésnek semmi jele sem mutatkozik. Ez a kockázati tényező csökkenti a gazdasági növekedést, és inflációt halmoz fel.
A legutóbbi, Oroszországból „érkező”, a gázellátással kapcsolatos problémák ismét rávilágítottak arra, mennyire fontos Európa számára energiaforrásainak diverzifikálása. Nem lehet közömbös a fosszilis üzemanyagok égetésével okozott környezetszennyezés sem.
A Kiotói Egyezmény értelmében az EU 15 tagállama kötelezte magát a 2008 és 2012 közötti időszakban, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 1990-hez viszonyított 8 százalékos csökkentésére.
Az új tagállamok többsége is kitűzött magának nemzeti célokat. Az Európai Unióban a közlekedés a felelős az üvegházhatású gázkibocsátás közel egy negyedéért. Lényeges tehát, hogy megoldásokat keressünk a közlekedésből származó emisszió csökkentésére.
A mezőgazdaság eddig soha nem tapasztalt nagy szerephez jutott az energiapolitikában.
Ahogy az olajárak minduntalan nőnek, érthető, hogy vitathatatlanná válik az alkalmazható alternatívák, így bio-üzemanyagok keresése. 
A magokat a nemrég elkészült mezőgazdasági reform programmal már elvetettük, mivel a gazdálkodóknak adott mezőgazdasági támogatások „szétváltak”, egymástól függetlenek lettek a 2003-ban aláírt megállapodáshoz képest.
Hogy a dolgok lendületbe jöjjenek, az EU agrárminiszterei a 2003-as egyezség vonzóbbá tételében állapodtak meg. Minden energianövény termesztésére szánt hektár után 45 euró külön támogatás jár. Az elmúlt évben ezért a segélyért több mint 500 ezer hektáron folyamodtak a gazdálkodók.
Hasonlóképen, az EU cukorpiacán, tavaly novemberben végrehajtott radikális reform az etanol előállítására szánt cukrot mentesíti a termelési kvóták alól.
Miközben a nyersanyagok szabadon hozzáférhetők, és amíg a bio-üzem- és fűtőanyagok hatalmas lehetőséget kínálnak, számottevő kihívást is jelentenek. Az európai bizottságban mi minden tőlünk telhetőt megtesszük, hogy megfeleljünk a soron következő kihívásoknak.
Ezért még ezen a héten nyilvánosságra hozzuk az EU bio-üzemanyag stratégiáját. A tavalyi biomassza akciótervre építve különösen arra összpontosítunk, hogyan segíthetnénk elő a termelésfejlesztést és a közlekedésben használt bio-üzemanyag használatot.
Ami személy szerint engem illet – folytatta Mariann Fischer Boel –, számomra ez elsődleges fontosságú. Az EU eddigi, ezen a területen végrehajtott erőfeszítései csodálatra méltóak, de nem elégségesek. Most, hogy a bio-üzemanyag szektor a fellendülés határozott jeleit mutatja, szüksége van a mi támogatásunkra és bátorításunkra.
Az EU-intézmények egyik fő feladata a jogi keretek létrehozása volt. Sajnos még mindig messzire vagyunk a bio-üzemanyag direktíva elérésétől, vagyis, hogy 2005-re az üzemanyagok két százaléka legyen biológiai alapú.
Az 5,75 százalékos, 2010-re kitűzött cél ugyancsak távolinak tűnik, hacsak nem teszünk sürgős lépéseket a termelés fellendítésére. Az Európai Unióban 2004-ben a bio-üzemanyag termelés elérte 2,4 millió tonnát, ebből 0,5 millió volt a bioetanol és 1,9 millió tonna a biodízel.
Ez év közepére a biodízel termelő kapacitás várhatóan eléri a 3,8-4,1 millió tonnát, vagyis a dolgok a helyes irányban haladnak, csak nem elég gyors ütemben.
A stratégia hét prioritást jelölt meg, ahol az EU „megadhatja a kezdőrúgást” ennek az érdekes piacnak. Először a bioüzem- és fűtőanyagok iránti keresletet kell élénkíteni. Még az év folyamán elkészülhet egy a bio-üzemanyagok direktíváját felülvizsgáló jelentés.
A tagállamokat mind az első, mind a második generációs termékeknél, a bio-üzemanyag használatára kell ösztönözni. Erőfeszítéséket teszünk a bio-üzemanyagok környezeti előnyeinek kihasználására. Termelési és elosztási csatornákat kell kialakítanunk, új kezdeményezésekkel új nyersanyagforrásokat keresnünk, az erdészetben, állati melléktermékekben és a tiszta hulladékban.
Szemügyre kell vennünk a kereskedelmi lehetőségeket is, segítenünk kell a fejlődő országoknak, hogy bio-üzemanyag előállítókként lehetőségeiket kiaknázhassák, és természetesen további próbálkozásokat kell tennünk mind az első, mind a második generációs bio-üzemanyag kutatás területén. 
A megfelelően támogatott és ügyesen célzott kutatás és műszaki fejlesztés életbevágóan fontossá válik, és 2010 után jelentősen csökkenti majd a bio-üzemanyag előállítás költségeit.
Ha sikeresek leszünk, támogatjuk az környezet védelmét, csökkentjük Európa olajimporttól való függését, hatalmas piacot biztosítunk az új technológiáknak, és új árupiaci lehetőséget nyújtunk a gazdálkodóknak, különösen a közép és kelet európai új tagállamokban.
Energiaszükségleteink kielégítésére nem támaszkodhatunk örökké a „fekete aranyra”. A jövő aranya akár zöld is lehet.