Egy újonnan készített tanulmány szerint elképzelhető, hogy a 14. századi európai mini jégkorszakot a század betegsége, a fekete halál, azaz a pestis indította el. A virágpor és falevél mintákból származó adatok alátámasztják azt az elképzelést, hogy fák milliói sarjadtak az elhagyatott földeken, magukba szívva a légkör széndioxidját. Ennek a jelenségnek éghajlathűtő hatása lehetett. Eképpen vélekedik a hollandiai Utrecht Egyetem kutató csoportja – számol be róla a BBC.
A kisjégkorszak mintegy 300 évig tartott, ebben az időszakban Európa alacsony átlaghőmérsékletű évszázadokat élt ált.
Dr. Thomas van Hoof kollégáival, délkelet-hollandiai tófenéken talált üledékből tanulmányozta a pollen és levélmaradványokat.
Megfigyelte, hogyan változik a gabona pollenek (például a hajdina) és a fák pollenjeinek (a nyír és a tölgy) bősége. Az adatok hullámzásából értékelni tudta a földhasználat változásait az időszámításunk utáni 1000. és 1500. év között.
A kutató csoport az 1200-as évektől kezdve (a mezőgazdaság terjeszkedését tükröző) növekedést tapasztalt a gabona pollenszemekben, amit 1347 táján a mezőgazdaság krízishelyzetéhez köthető, hirtelen visszaesés követett. Ekkor érkezett a fekete halál Európába, ami minden valószínűség szerint a patkányok bolhái által terjesztett bakteriális fertőzés volt.
Ez a bubópestis állítólag Európa lakosságának egyharmadát pusztította el. Öreg tölgyfák leveleinek légzőnyílásai számlálásával, van Hoof és tudóstársai számára lehetővé vált az ugyanarra az időszakra jellemző légköri széndioxid változások mérése.
Ez azért volt lehetséges, mert a levelek a széndioxidot légzőnyílásaikon keresztül nyelik el, és sűrűségük a széndioxid mennyiség csökkenésével illetve növekedésével együtt változik.
Időszámításunk utáni 1200 és 1300-as években a légzőnyílások számának csökkenése figyelhető meg, a légkör széndioxid tartalma pedig meredek emelkedést mutat.
– Arra következtetünk, hogy ez az erdőirtásoknak tulajdonítható – mondja dr. van Hoof, aki kutatási eredményeit „Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology” című folyóiratban tette közzé.
1350 után azonban a kutató csoport a folyamat megfordulását tapasztalta, vélhetően, a pestis utáni újraerdősítésnek köszönhetően csökkent a légkör széndioxid tartalma.
A kutatók úgy gondolják, hogy az elkövetkező századokban az ilyenfajta széndioxid szint csökkenés, segíthet magyarázatot adni az éghajlat hűvösebbé válására.
Körülbelül az 1500–as évektől úgy tűnik Európa csaknem 300 éven át tartó fagyos hideg markába került.
Számos elmélet létezik arra vonatkozóan, mi váltotta ki az akkori zord éveket. A legnépszerűbb elgondolás a naptevékenység csökkenésében, a vulkanikus tevékenység fokozódásában vagy az óceánok körforgásának változásában keresi a megoldást.
Az új adatok birtokában súllyal esik latba az az elmélet, hogy a fekete halál sarkalatos szerepet játszhatott.
Nem mindenkit sikerült azonban meggyőzni. Dr. Tim Lenton környezettudós az East Anglia Egyetemről azt mondja: – A tanulmány nagyon szép. A széndioxid szint változásai természetesen hozzájárulhattak az éghajlat változásához, de túl szerény tényezők ahhoz, hogy a teljes klímaváltozásra magyarázatul szolgáljanak.
Richard Houghton professzor, klímaszakértő a Massetchusettsbeli (US) Woods Hole Kutató Központból úgy véli, az óceánok kiegyenlíthették volna a változást. A légkör egyensúlyban van az óceánnal, és ez csillapíthat vagy eltolhat bizonyos kisebb változásokat a szárazföldi szénfelvételben.
Mindenesetre az új kutatási eredmények okozhatnak egy kis kavarodást.
Úgy tűnik az ember beavatkozása a természetbe, már jóval az ipari forradalom előtt kezdetét vette, mondta dr. van Hoof.
