A számítások azt is mutatják, hogy az évelő energetikai növények több szén-dioxidot kötnek meg, mint a más, mezőgazdasági műveléssel termesztett megújuló, egy nyári növények.
Amikor nagyobb mennyiségű bio száraz anyagot termelnek ki az erdőből, nem csak a fatörzseket „gyűjtik be”, hanem a gyérítésekből visszamaradt fát, a gomba fertőzött fát, és a véghasználat utáni apadékot, az ágakat, gallyakat és facsúcsot is.
A tű- és lombleveleket az erdő talaján tanácsos hagyni, hogy a nitrogén nagy része a termesztés helyén maradjon. Nitrogéntrágyázásra azonban hosszú távon valószínűleg így is szükség lesz még. Jelentős mennyiségű kalcium, magnézium és kálium marad vissza a hamuban égetés után. Ezt a hamut újrahasznosításra vissza kell juttatni az erdőre vagy a bioenergetikai ültetvényre.
Lényeges további szempont az is, hogy a faenergia más fosszilis tüzelő- és üzemanyagok helyettesítőjeként hasznosul, ezért használatával csökken a szén-dioxid emisszió szintje is.
