ImageA FAO, az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete fennállásának 60. évfordulóját 2005-ben ünnepelte. A megemlékezésre a Világélelmezési Napon (október 17-én) került sor.
A FAO Erdészeti és Faipari Termékek Részlegét, a mai Erdészeti Osztály elődjét 1946 késő tavaszán alapították - így 2006-ban a FAO Erdészeti Osztály a fennállásának hatvanadik év fordulójára emlékezik. A hatvanadik évforduló megünneplése a FAO 2005. októberi ünnepségeinek folytatása.

Ebből az alkalomból az Unasylva (a szervezet erdészeti folyóirata) 223. számának szerkesztői úgy gondolták, inkább helyénvaló többféle, mint egyetlen téma felvonultatása, remélve, hogy minden olvasójuknak nyújthatnak valamit ebben a kiadványban.
Az erdészet 1945 októberétől, azaz a kezdetek óta a FAO hatáskörébe tartozik.
Amikor, tíz évvel ezelőtt a FAO fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte, az Unasylva teljes számát a FAO első ötven éve erdészetének szentelte. A következő részletek röviden visszaidézik azokat az évtizedeket is.
A FAO Erdészeti osztályának küldetése, az emberi jólét elősegítése, a tagországoknak, a világ fáinak és erdeinek fenntartható gazdálkodásában nyújtott támogatáson keresztül. Mint az összes mandátumába tartozó területen, az erdőgazdálkodásban is a következő négy fő tevékenység típusban nyújt támogatást:
–  az információ elérhetővé tételével
– az (erdészeti)politikai tapasztaltok megosztásában
– a nemzetek találkozóhelyének biztosításával
– a tudás és ismeretek helyszínre juttatásával
FAO- Erdészet – az első évek
Az első 15 év izgalmas időszak volt a FAO-erdészet történetében. Gyakorlatilag minden, a természetet érintő tevékenysége (a globális erdőértékelés, a fatermékek statisztikája, az Unasylva megjelentetése) úttörő jellegű volt, és minden nagyobb, jelentős munkaterület kialakítása az 1950-es évek elején kezdődött. Elég hamar kirajzolódott, hogy a FAO erdészeti munkája jórészt regionális jellegű, és már 1960 előtt, 6 Regionális Erdészeti Bizottságot hoztak létre, a regionális irodákba pedig a térséget képviselő, régiós erdészeti tisztségviselőket neveztek ki.
A korai évek erdészeti programjaiban, a világ valamennyi részén, a hangsúly a faanyagellátás biztosításán volt, ám a második világháborút  követően a megtépázott területek helyreállítása kapott elsőbbséget.
Az 1950-es évek végétől a 1990-es évek elejéig a terepi, helyszíni programok erős, lényeges elemei voltak a FAO munkájának. Több mint ezer helyszíni projekt valósult meg, több mint száz országban. Az erdészeti intézmények százai kezdték meg működésüket, alakultak vagy erősödtek a FAO projektek által, az országos és helyi szintű irodáktól az erdészeti iskolákon, kutató intézeteken, erdei magközpontokon és csemetekerteken át a fűrészüzemekig és a különféle közösségi vállalkozásokig.
A fejlődő országokban aligha található olyan erdészeti szakember, akinek ne szolgált volna javára a FAO valamelyik helyi programja, akár a világszervezet által támogatott iskolába járással vagy tanulmányutak révén, a Regionális Erdészeti Bizottságokkal, szakértőkkel folytatott konzultációkkal, FAO műhelymunkában vagy FAO projektben való részvétel formájában.
Az 1960-as években sok FAO projekt műszaki segítségnyújtással támogatta a hagyományos erdőgazdálkodás fejlesztését. Az 1970-es években a hangsúly a vidékfejlesztés felé mozdult el. Az 1980-as évekre a FAO vezető szerepre tett szert abban a világot átfogó irányzatban, amely egyre inkább, a helyi részvételen alapuló közösségi erdőgazdálkodást támogatta. Az 1990-es évekre gyakorlatilag a FAO valamennyi területi programja a közösségi erdőgazdálkodást, a vidékfejlesztést és a nemzeti erdészeti politika formálás részvételen alapú megközelítését támogatta.
Ugyanezen időszakban fokozatos, de erőteljes hangsúlyeltolódás történt az erdő és fatermesztés irányából egy kiegyensúlyozottabb megközelítés felé, ahol egyenlő súllyal esik latba a természet megőrzés és védelem is. Programok születtek a törékeny életközösségek védelmére, az erdő genetikai készletének megőrzésére, az agrár-erdőgazdálkodás népszerűsítésére és a rovarok, más kártevők és betegségek elleni küzdelemre.
Az elmúlt tíz évben a helyi programok felügyelete jórészt a regionális irodákhoz került, a központi programok inkább a normatívákra, a szabályozásra összpontosították munkájukat. A FAO továbbra is támogatja az országok intézményes megerősödését, képességeik és lehetőségeik felépítését, kapacitásaik kihasználását. A fenntartható erdőgazdálkodás koncepciójának egyre szélesebb körű értelmezése mellett a FAO fokozottan hangsúlyozza az erdők gazdasági társadalmi és környezeti hasznosíthatóságának egyensúlyban tartását. 

60 éves a FAO Erdészeti osztálya (Unasylva)
N. Byron
Kihívások és faladatok az erdészeti politikák meghatározásában, megvalósításában és megújításában
M. Ba Diao
Haszonállat tenyésztés és természetmegőrzés a védett területeken és azok környékén; Integrált Ökoszisztéma Gazdálkodási Projekt, Szenegál
E. Raufflet and P. Moctezuma Barragán
A decentralizált erdőgazdálkodás szervezeti kiterjedése: A gazdaszövetkezetekből levont tapasztaltok Közép-Mexikóban
M. Sreetheran, E. Philip, M. Adnan and M. Siti Zakiah
A városi fatelepítés történelmi távlatai Malajziában
L. Christersson and K. Verma
Rövid vágásfordulós erdőgazdálkodás - kiegészítés a hagyományos erdőgazdálkodáshoz
C. Saint-Laurent and J. Carle
Nézzük az összképet: Globális együttműködés az erdők helyreállításában