A 2006. február 20-án kezdődő 6. ENSZ Erdőfórum arról hivatott határozni, hogy elkezdődjenek-e a tárgyalások egy a fenntartható erdőgazdálkodásra érvényes, új nemzetközi jogi eszköz kérdéseiről. Ez a rendkívül kényes téma már csaknem 15 éve van napirenden. A vitában a közeljövőben sem lesz könnyű eredményre jutni.Legutóbb, néhány ország egy hatékony, jogi kötöttségeket nem tartalmazó dokumentum kidolgozására tett javaslatot.
Erről szól a Chatham House tanulmánya (http://www.riia.org/pdf/research/sdp/RT1105.doc ) a valamennyi erdőtípusra vonatkoztatható önkéntes szerepvállalás lehetőségeiről címmel. Richard G. Tarasofsky a Chatham House Energia, Környezet és Fejlesztés Program vezetőjének gondolatait tartalmazó, az erdőkre vonatkozó háttéranyaga a megállapodáshoz vezető útról szól, mely az UNFF 6. ülését előkészítő, novemberi, berlini találkozó témája volt.
A háttéranyag tájékoztatást ad az tagországoktól érkezett kezdeményezésekről, az erdő témájában elhangzott tárgyalásokról.
Az alábbiakban részleteket mutatunk be a háttéranyagból.
Az elmúlt időszakban egyes UNFF tagok az erdészeti szektorra értelmezendő új, úgynevezett puha törvények kidolgozására és bevezetésére tettek javaslatot. Jóllehet, egy ilyen jogi eszközt kötelezővé tenni nem lehet, alkalmazása hasznos előrelépést jelenthetne, ha a tagországok politikai elkötelezettségük kinyilvánításaként, minél nagyobb számban csatlakoznának az elképzeléshez. A fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) ilyen önkéntes szabályozásával többek között a fenntartható gazdálkodás globális céljait is ki lehetne jelölni, alapot biztosítani a nemzeti célkitűzések meghatározásához, valamint olyan cselekvési folyamatok elindításához, amelyek regionális és nemzeti szintű útmutatatást nyújtva, a megállapodásokban elfogadottak megvalósítására ösztönöznek. Egy ilyen önkéntes kódex tartalmazhatná továbbá mindazokat a vállalásokat, melyekhez az ágazat pénzügyi támogatottsága mind nemzeti, mind nemzetközi szinten biztosítható lenne.
A 2005. májusában tartott UNFF-5 találkozón számos, az önkéntes vállalásokra vonatkozó javaslat került tárgyalóasztalra. Egy ilyen szabályozó eszköz státusát és tartalmát illetően egy sor kérdésben eltérőek voltak az álláspontok. Ez vonatkozott a pénzügyi oldalra is. Az ENSZ 5. Erdőfóruma nem vezetett konkrét politikai eredményre, a zárójelentés azonban már tartalmazta egy önkéntes kódex, útmutató vagy nemzetközi egyezség tervezetét, mely valamennyi erdőtípus kezelésére megőrzésére és fenntartható fejlesztésére érvényesíthető lenne.
Mi a puha törvény és miért volna hasznos?
Az úgynevezett puha törvény eszközeinek alkalmazása az elmúlt húsz év folyamán egyre népszerűbb lett a nemzetközi politikában. A puha törvényi eszközök manőverezési teret biztosítanak az államoknak az ellentéteket feltételező kérdésekben, olyan esetekben, amikor célokról és szabályzókról kell dönteni. A puha törvény alkalmazása hasznos kompromisszumos megoldást jelenthet olyan esetekben, amikor kívánatos a megállapodás, de a jogilag kötelező megoldást nehéz elérni.
A ’soft law’ bírálói ugyanakkor megjegyzik, hogy csakis a kemény törvények a betartathatók, ezáltal biztos módjai a célok elérésének. Mások szerint az önkéntes eszközökben az a legfontosabb elem, hogy nem kötelezőek. Ez ugyanakkor akadályozhatja és jelentősen visszafoghatja az eszköz működésének hatékonyságát, minthogy hiányzik a törvényerejű rendeletekre jellemző jogi kényszerítő erő. Mindezek ellenére vannak jó példák a puha törvény hatékony működésére. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a törvényben nem rögzített eszközök közé kötelezően betartandó elemek vegyülnek. Az UNCED erdészetre vonatkozó alapelvei értelmében, a valamennyi erdőtípusra vonatkozó globális konszenzus, ahogy az elnevezés is jelzi, egyértelműen nem kötelező érvényű. Egyes elemei tükrözhetik viszont a nemzetközi szokásjogot, így törvényes kötöttségekkel járnak.
