Desmond Morris antropológus új könyvében szembeszáll a mostanra igen divatos, feminista elméletekkel, miszerint az emberiség történetét valójában a nők döntései és határozatai formálták, majd cáfolja azokat a híreket is, miszerint a férfiasság kihalófélben lenne.
Férfiklimaxot hozott a mezőgazdaság kialakulása
A Meztelen férfi című írás az emberi hímek győzelméről szól, és vizsgálat tárgyává teszi az evolúció csodáját, vagyis a férfi testét. Morris tanulmánya pont jókor jelenik meg, hiszen a férfiasság sok területen visszaszorulóban van. Egyre inkább elnőiesedő világunkban háttérbe szorulnak az olyan férfias tulajdonságok, mint az agresszió, a céltudatosság, a lineáris gondolkodás, a tényekhez való ragaszkodás és a versenyszellem. Morris ezzel szemben azt állítja, hogy minden, ami a modern világban történik, a férfiak tehetségének köszönhető.
Könyve elején az író visszautal 1967-ben megjelent Meztelen majom című művére, amely elsőként döbbentette rá az embereket arra, milyen erős kötelékek fűznek bennünket kőkorszaki múltunkhoz és az afrikai szavannákon kialakult életmódunkhoz. Bármennyire hatalmas fejlődésen is ment át az emberi társadalom, az emberi test, azon belül az emberi agy semmit sem változott. Minden nőben és minden férfiban ott lappang a szenvedélyes vadász, illetve gyűjtögető. Ezek a tulajdonságok még akkor alakultak ki, amikor az emberek Kelet-Afrika szavannáin az oroszlánokkal és a leopárdokkal versenyezve az életükért küzdöttek.
A Homo sapiens fejlődésében a legjelentősebb változást a törzsi együttélés és az együttműködés elsajátítása jelentette. A közösség ereje a legveszélyesebb ragadozókkal szemben is hatékony volt, és biztosította a túlélést. Az emberi intelligencia hatalmas előnyt jelentett, bár az agy munkája rengeteg energiát emészt fel. A nagyobb térfogatú agynak köszönhetően az emberek kialakították a beszédet, eszközöket találtak fel, és megtanulták a tűz használatát. Ők váltak a világ leghatékonyabb és legveszélyesebb vadászaivá. Néhány lándzsával felszerelkezve bármilyen állatot le tudtak győzni.
Morris a továbbiakban igyekszik magyarázatot adni a férfiak nők fölötti dominanciájára. Szerinte a vadászat igen veszélyes tevékenység volt, ezért a nők kimaradtak belőle, hiszen a törzs szempontjából értékesebbek voltak, mint a férfiak, mivel tőlük függött a faj fennmaradása. A sokkal nélkülözhetőbb férfiak tehát vadászni jártak, a nők pedig otthon maradtak. Ez a magatartásminta jóval azután is folytatódott, hogy már kinőttünk a vadászó, gyűjtögető korból. A férfiak agya tehát fokozatosan sokkal vakmerőbbé, sokkal agresszívebbé és sokkal ravaszabbá vált.
A férfiak körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt álltak teljesítményük csúcsán. A gyors eszű, atlétatermetű alfavadász a világ legerősebb állata lett, aki minden más fajon, még embertársain is uralkodott. Ez a felsőbbség azonban a mezőgazdaság térhódításával halványulni kezdett. Az élelmet már nem kellett üldözni, megtermett helyben, így a férfiak elvesztették létezésük okát.
Az agrártársadalmak kialakulása olyan gyorsan ment végbe, hogy a férfiak mentális alkata nem tudott felzárkózni a változásokhoz, valójában a mai napig le van maradva. Ennek ellenére a férfiak igen alkalmazkodóak: az igazi helyettesítésére gyorsan kitalálták a sportvadászatot, ami fontos szerepet játszott az iparosodás előtti társadalmak életében. A középkori Angliában a legszigorúbb törvényeket és a legkeményebb büntetéseket birtokháborításért és orvvadászatért hozták.
A női vezetőkkel még a kőkorban lennénk
A legtöbb férfinek azonban a vadászat izgalma helyett meg kellett elégednie a mezőgazdasági munka egyhangúságával. Új kihívást jelentett, hogy meg kellett találni azt a területet, ahol kiélhetik kreativitásukat, energiájukat és agresszivitásukat. Morris szerint két megoldás is született. Az egyik a háború volt, amelynek során az ellenséges hímek vadászzsákmányként tekintettek egymásra, ami "megadta számukra a veszély izgalmát."
A fegyverek is egyre bonyolultabbá és veszélyesebbé váltak. A másik megoldás a kíváncsisággal elegyített kreativitás volt. Az ősi üldözések során kialakított koncentráció és együttműködés sok csodálatos alkotással - épületekkel, utakkal, technológiával, művészettel, zenével, irodalommal, tudománnyal és iparral - gazdagította az emberi társadalmat. És mindez a férfiagy teljesítménye.
"A férfiak voltak a legnagyobb hatással a fejlődésre. A nők megbízhatóak, a férfiak pedig játékosabbak, és éppen ez a játékosság fajunk legnagyobb teljesítménye." A férfiak átlagos munkahelyi környezetben is versenyeznek, a siker és a mások feletti győzelem izgalmat vált ki bennük. A csoportos vadászat visszhangja a munka utáni ivászat vagy a focimeccseken való tömeges részvétel. A férfiak gyűjtőszenvedélye is arra az időszakra vezethető vissza, amikor hazahozták a megölt zsákmányt. A szerencsejáték is a vadászat egyik formája. Morris szerint a sokak által kívánt nőies világ talán biztonságosabb és kedvesebb lenne, de hiányozna belőle a kreativitás és az érdekesség.
Természetesen Morris elmélete nem számít újnak. A filozófusok már többször eljátszottak azzal a gondolattal, hogy ha a nők irányították volna a világot, akkor az emberiség történelme talán nem lenne tele háborúkkal. De az is lehet, hogy még nem jutottunk volna túl a kőkorszakon sem. De vajon igazak-e ezek az állítások? Az elmélet ugyanis több helyen is sántít. A férfiasnak mondott tulajdonságok, a sok férfit naggyá tevő versenyszellem és agresszivitás, nem csupán a férfiakra jellemzőek. Számos nő gondolkodik "férfiasan" (és számos férfi rendelkezik "nőies" aggyal). A biológiai és pszichológiai nemek közötti kapcsolat valójában igen bonyolult.
Morris azon állítása, hogy a nagy technikai és művészi teljesítmények férfiakhoz fűződnek, kétségtelenül igaz, de ez nem abból fakad, hogy a nők kevésbé lennének kreatívak, mint a férfiak. Az okokat máshol kell keresnünk. Ma már nehéz elképzelni, hogy a nők még egy évszázaddal ezelőtt sem szavazhattak, nem járhattak egyetemre, nem lehetett saját vagyonuk, és gyakran még írni és olvasni sem tanulhattak meg. Így már nem is annyira meglepő, hogy a világ legnagyobb tudósai, művészei a férfiak közül kerültek ki. Morris elméletének igazát csak körülbelül 300 év múlva lehetne lemérni, amikor már mögöttünk lesz a nemek közötti egyenlőség három évszázada.
Morris azonban egy tekintetben mindenképpen dicséretet érdemel. Lerombolja azt az ostoba elképzelést, hogy a férfiak napjai meg vannak számlálva, és elérkeztek a kihalás szélére.
