A gazdasági célú erdőgazdálkodás – amit gyakran azonosítanak és összemosnak a monokultúrával – fontos szerepet játszhat a fajok sokféleségnek fenntartásában.

Ez a talán meglepő felismerés jelentős lehet az elmúlt 100 évben, az európai intenzív mezőgazdálkodás kialakulása miatt drámaian csökkenő füves területeken, legelőkön élő fajok megőrzésében – olvasható a European Commission DG ENV oldalán.
A legtöbb a természet védelmét, az élőhelyek megőrzését szolgáló kutatás az úgy nevezett „hot-spot”  (sürgős megoldást igénylő) élőhelyekre összpontosult, ahol a biodiverzitás szintje magas vagy eredeti volt. Az ilyen élőhelyekből Nyugat-Európában kevés maradt fenn. Sok növény- és állatfaj túlélése ezért döntően attól függ, hogy képesek-e megmaradni az emberi tevékenység uralta tájakon.
Svédországban a korábban szántóföldként művelt területeket vizsgálva, stockholmi kutatók felfedezték, hogy érdekes módon, nem a földterület nagysága, vagy alakzata az, ami nagy számban vonzza a különböző fajokat, hanem a szántóföldet övező táj jellege. Vizsgálataik alapján 35 százalékkal több növényfajt találtak az olyan mezőkön, amelyeket gazdasági erdők vettek körül, mint azokon a korábbi szántókon/mezőkön, amelyeket mezőgazdálkodásra használt szabadföldek öveztek.
Annak ellenére, hogy a gazdasági célú, ipari erdőket hatalmas számban azonos fafajok alkotják, az erdős táj részét képező mezőkön és szántóföldeken a növényfajok színes sokasága telepedett meg, s 91 százalékkal több, a füves területek élővilágára jellemző faj, mint a szabad, sík vidékeken.
A skandináv országokban az ipari, gazdasági célokat szolgáló, kereskedelmi jelentőségű erdőgazdálkodás különösen elterjedt, és az erdők szomszédságába sok tanya, gazdaság települt.
A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy sok faj él az erdő és a szántóföld határán, és csak ott helyben képes a magokat szétszórni.
Ezek a növényfajok minden valószínűség szerint korábbi füves legelők, gyepek ipari erdőgazdálkodást túlélő életközösségeiből maradtak vissza. A vidék mezőgazdasági szabadföldjei voltak korábban a természetmegőrző intézkedésék középpontjában, a gazdasági erdőktől övezett szántók, termőföldek valahogy elkerülték a kutatók figyelmét. Az új eredmények arról tanúskodnak, hogy különösen az olyan országokban, ahol gyér a természetes gyepterület, a legelők a fajok változatosságának jelentős forrásai lehetnek.
A kutatás arra enged következtetni, hogy ezeken a földeken alkalmazva például a magvetés vagy a fűnyírás gyakorlatát, egyszerűen és olcsón lehet gazdálkodni, a biodiverzitás, a fajok sokszínűségének további növelése érdekében.
Mivel jóval több a legeltetett, művelés alatt álló föld, mint a természetes gyepterület, ez utóbbi területek védelmére, megőrzésére hozott intézkedések helyett, a széleskörű eredmények elérésének egyszerű módja lehetne a legeltetésre szánt füves területeken a fajváltozatosság növelése – különösen Észak Európában.
A News Alert oldalain kifejtett vélemény nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság álláspontját. A News Alert Service tartalmát a University of the West of England, Bristol szerkeszti.