Az úgynevezett Toronto-egyezmény keretében 2005-ig önként 20%-os széndioxid-kibocsátás csökkentést vállaltak az aláíró országok.  A megállapodó országok (168 ENSZ tagállam) Rio-t követő konferenciái - 1995. Berlin, 1996. Genf, 1997. Kioto - közül ez utóbbi vezetett értékelhető eredményhez.
Az 1997-ben fogalmazott jegyzőkönyv életbelépéséhez az üvegházhatásért legalább 55 százalékban felelős országok (Egyesült Államok, Ausztrália, Oroszország) egyetértése szükséges. A nemzetközi adatok szerint Oroszország 17 százaléknyi kibocsátásért felel, s az Egyesült Államok 2001-ben visszalépett a jegyzőkönyvtől.
Mint arról korábban már beszámolt a ForestPress, az orosz kormány végre elfogadta a káros gázok kibocsátását szabályozó kiotói egyezményt, és javasolta a dumának, hogy ratifikálja a dokumentumot. Bár 1998 októberében Moszkva aláírta a megállapodást, eddig nem ratifikálta. Japán vállalatvezetők szerint országuk valószínűleg nem lesz képes teljesíteni azt, amit a kiotói jegyzőkönyv alapján reá hárul. Részben azért, mert a jegyzőkönyv szerinti vállalások nem tudatosultak eléggé a "fejekben".
A japán üzleti szövetség elnöke ezért - most, hogy az orosz kormányzat jóváhagyásával a kiotói jegyzőkönyv rövidesen életbe léphet - felhívta a kormányzatot, hogy helyezze előtérbe a nemzeti kampányt a széndioxid és más üvegház-hatást okozó gázok kibocsátása csökkentéséről, elősegítendő, hogy a vállalatok és a polgárok közösen tegyenek erőfeszítéseket a kijelölt célok eléréséhez. Ehhez szerintünk műszaki találmányokra is szükség lesz.
A japán vállalatiak fő gondja a környezetvédelemmel kapcsolatos pénzügyi terhek (elsősorban a környezetvédelmi adó) növekedése, amelyek a vállalatok üzleti aktivitását és eredményességét érintheti.
A klímaváltozással összefüggésben 2005. végére Magyarországon is elkészül egy olyan tudományos dokumentum, amely összegzi a szélsőséges időjárási események kárait és javaslatokat dolgoz ki azok mérséklésére.
A dokumentum a VAHAVA-projekt (változás, hatás és válaszadás) keretében készül el a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közreműködésével - közölte Láng István akadémikus. Az egy éve tartó program alapján eddig azt biztosan meg lehet állapítani, hogy többéves átlagban évente 100 milliárd forintot meghaladók azok a társadalmi költségek Magyarországon, amelyek közvetlenül vagy közvetetten aszályhoz, viharokhoz és más szélsőséges klimatikus eseményekhez köthetők.

<<Vissza