A világ egyik legnagyobb erdészeti projektje, Kína 90 milliárd dolláros erdészeti reform programja, amely alaposan megváltoztatja az ország erdőgazdálkodását. Erről számol be az UBC (Brit Columbiai Egyetem) és a kínai kutató csoport közös beszámolója, a Science magazin, 2007. december első heti számában – olvasható a Vancouver Sun oldalon.

John Innes, az UBC erdészeti professzora által vezetett közös csoport három évet töltött Kína hat kulcsfontosságú erdészeti programjának meghatározásával. A programokat, az erdőirtások okozta gondokra reagálva, 2000-ben kezdték meg. A reformok célja, hogy egyensúlyban a földhasználattal, a gazdasági növekedéssel és Kína fatermék keresletének növekedésével, a fenntarthatóságot szorgalmazzák.
Brit Columbia fatermékei piacának tekinti Kínát, jelenlegi stratégiája viszont csak korlátozott mértékű sikerhez vezetett. 2005-ben B.C. Kínába irányuló, 110 millió dollár értékű fatermék exportja még az egy százalékát sem érte el Kína 2005. évi, 15 milliárd dolláros faimportjának.
Az egyetem erdészeti karának kutatója leírja, hogy sok olyan új ültetvényerdőt alakítottak ki Kínában, ahol gyengébb minőségű rostot termelnek. Brit Columbiában a rost minősége jobb. A sikeresebb exportgazdaság egyik kulcseleme lehet a kétféle minőség bevitele a termékgyártás folyamatába.
Igaz, a gyakorlatban a helyi kormányzatok továbbra is a gazdasági növekedést helyezik a környezeti gondok megoldása elé. A program egyes bírálói ezért szigorúbb szabályozást szeretnének a központi kormány részéről.
A hat kulcsfontosságú, bevezetésre került reform között az első helyen – válaszul az erdőirtások következtében kialakult pusztító áradásokra –, az erdők védelmét nevezik meg. A legnagyobb folyók felvizeinél betiltották a fakitermelést.
Ambiciózus célja a programnak egy olyan 76 millió hektáros terület betelepítése, ahol soha korábban fa még nem nőtt. (Ez Brit Columbia a területének háromnegyedével azonos nagyságú terület.)
A további öt program:
– A gyenge termőföldek erdőkké alakítása, azoknak a parasztoknak a kompenzálásával, akik a mezőgazdasági terményekről a fatermesztésre váltanak át.
– Összefüggő, masszív ültetvényerdők létesítése Kína déli részén, ahol rövid vágásfordulójú fákat termesztenek, így az eukaliptuszt vagy a nemes nyárat.
– A sivatagosodás folyamatának lassítása, mezővédő erdősáv programmal.
– A homokviharok és a sivatag megfékezésére faültetés a Peking Tiancsin térségben.
– Az élővilág, a fajok változatosságának megőrzése; a program keretében már 1800 vadrezervátumot hoztak létre Kínában.
A faültetést és a fatermék előállító ipar fejlődését ösztönözni szándékozó, bevezetésre került gyakorlati reformok között van az erdőgazdálkodási adók csökkentése illetve megszüntetése is.
A program egyik megalkotója, Guangyu Wang, az UBC erdészeti kar kutatója szerint, a földreform az a kritikus tényező, amivel az erdészeti ágazatba új életet lehet lehelni.
Kína déli részén a korábban állami tulajdont képező földeket visszaadták a paraszti gazdaságoknak, és újonnan megalakult erdészeti társaságok együttműködnek az új erdőbirtokosokkal az éves fakitermelési célok kialakításában.
Kialakult a magánbirtokok megerősítését célzó mozgalom. Bevezették a szabadpiaci mechanizmusokat is.
Az erdőbirtok piaca virágzik Kínában, írja Wang az UBC fenntartható erdőgazdálkodás labor kutatója, PhD jelölt, a Science magazin cikkében.