ImageDINOKENG, South Africa – A hattonnás, gyilkos hím elefántra „bűneiért” halál várt. Tembo büntetését egy állatorvos közbenjárása révén felfüggesztették. Az orvos megkérte az állat idomárját, próbáljon javítani az elefánt kegyetlenkedő modorán. Ma már a turisták Tembo hátán járhatják be a Johannesburgtól 100 km-re fekvő Dinokeng Vadrezervátumot, bizonyságául annak, hogy a felnőtt elefántok is képesek újat tanulni.

Lehet, hogy Tembot néhány társával együtt hamarosan társaik védelmére állítják majd munkába: az orvvadászok ellen őrjáratoznak majd saját területükön.
– A példa azt mutatja, hogy az afrikai elefántbika tanítható. Korábban 12- 15 hónaposra tették azt az életkort, mikor az elefántnevelés sikeresen elkezdhető, mondta Larry Blundel, a Dinokeng tulajdonosa.
Tembo, körülbelül 18 évesen, már jóval túllépte ezt az életkort, amikor ismétlődő dühkitöréseiért, majdnem golyót kapott abba a hatalmas fejébe.
Árva elefántként került át a dél-afrikai Kruger Nemzeti Parkból egy magánkézben lévő vadrezervátumba.
Talált ugyan magának nőstény társat, de egy másik bika sikeresen „elhódította” tőle. Tembo a harc sebeit egy törött agyar formájában még mindig magán viseli.
A nagyobb baj, hogy dühét két orrszarvú megölésével és a rezervátumbeli tanya megrongálásával vezette le.
Ezt a múltat nehéz összeegyeztetni annak a szelíd óriásnak a képével, aki ormányával kíváncsian szimatolja a látogatókat, miközben gyerekek ölelik telefonpózna nagyságú lábait.
– Tembo csodálatos természetű, sokféle kapcsolata volt az emberrel, de amíg növekedett, nem kapott semmiféle idomítást, nevelést – mondta el Hensman, az állat idomárja telefonon a Reuters tudósítójának.
Az elefántot, különösen a fogékonyabb ázsiait, háborúskodásban, munkában már több mint 2 ezer éve használja az ember.
Az emberiség történelmi kapcsolata az elefánttal azonban a könyörtelen elefántüldözésekről és vadászatokról is szól, így az idomár első dolga, hogy megpróbálja legyőzetni az állat ösztönös bizalmatlanságát az ember iránt.
– Rendkívül intelligens állatok, mindenfélére megtaníthatók. Az a nehéz a dologban, hogy örökölt, ember iránt érzett félelmüket sikerüljön legyőzetni velük.
Mabitsi, a nemzeti park másik „nehézfiúja”, egy négy elefántból álló csapat tagjaként áttörve a Kruger Park kerítésén igen csak nagy rombolást végzett a környező citrusültetvényekben.
Õ is Hensman beavatkozásának köszönheti megmenekülését.
Talán vannak az állatok védelmével foglalkozó aktivisták között olyanok, akik sértőnek érezhetik a gondolatot, hogy egy fenséges vadállatot turisták utaztatására képezzenek ki, a Tembo és Mabitsi nevű elefántok számára azonban a másik megoldás rosszabb lenne. 
Hensman fenntartja, hogy az érzelemvilágukról és bonyolult társas berendezkedésükről ismert elefántok, egyértelműen élvezik az ember társaságát.
Hersman eredetileg hazájában, Zimbamweben kezdett elefántokat idomítani, hogy orvvadászok elleni akciókban használja fel őket. Reméli, hogy Dél-Afrikában is sikerül majd néhány vastagbőrűt erre a célra alkalmazni. Erről folytat tárgyalásokat a Kruger Parkkal.
Az elefántoknak nagyon jó a szaglásuk, bármilyen bozótosba bemennek, ideális járőrözők és nyomkövetők. Erre van szükség a távoli, megközelíthetetlen helyeken, különösen az esős évszakban. Kitűnő közlekedési eszközök is, nem kell üzemanyaggal tankolni őket.