A magyar erdők egészségi állapota 2011-ben az Erdővédelmi Hálózat (EVH I.) adatai alapján
Az időjárás 2011-ben meglehetősen szélsőségesen alakult, de összességében, nem idézett elő jelentősebb károkat az állományokban. Az átlagosnál melegebb és szárazabb tavaszi hónapokban erős fagyok is előfordultak, elsősorban az ország középső és keleti területein, jelentősebb fagykárokat okozva főleg az akácokon. A nyári hónapokban száraz meleg és hűvös csapadékos időszakok egyaránt előfordultak, gyakran tarkítva erős viharokkal, ami az abiotikus károk mértékét jelentősen emelte.
A 2011. évi felvételi adatokat összesítve kijelenthető, hogy az erdők egészségi állapota összességében jó. Ebben az évben is a biotikus eredetű (rovar, gomba, vad) károk jelentkeztek nagyobb arányban - 47,7 százalék. Az abiotikus károk az összes kárforma 24,6 százalékát tették ki, ami majdnem kétszerese az előző évinek.
Az egyes fafajokat érintő átlagos levélvesztés alapján legjobb egészségi állapotot, a gyertyán, cser, nyár és az egyéb lágy lombos fafajok mutatták. Ezeknél a tünetmentes egyedek aránya meghaladta a 70 százalékot. Az akác, bükk, kocsányos tölgy valamint a kocsánytalan tölgy állapota az átlagos szintet képviseli. Leggyengébb állapotban a feketefenyő állományok vannak, az évtizedek óta jelentős mértékű gombakárok és szúkárosítás következtében.
Levélvesztés
A fák egészségi állapotát elsősorban a lombkorona tünetei alapján lehet meghatározni, mivel a változások többnyire a levélvesztésen keresztül mérhetőek. 2011-ben a mintafák 61,6 százaléka tartozott a tünetmentes kategóriába, ami több mint 10 százalékos javulás az előző évhez képest. Ezzel párhuzamosan némileg csökkent a kisebb levélvesztéssel érintett fák aránya (19,5 százalék), valamint a közepesen (13,4 százalék) és erősen károsodott (2,3 százalék) fák aránya.
Kárcsoportok alapján kimutatható károk
A felvételezési metodika lehetővé teszi valamennyi kárforma és tünet összehasonlítását, csoportosítását. Erdeinkben 2011-ben is a rovarkár volt a legelterjedtebb kárforma. A vizsgált fák 29 százalékán jelentek meg ilyen jellegű tünetek, de az általuk előidézett károsodás átlagos értéke alacsony volt, 10 százalék körül alakult. A rovarkárokon belül a lombfogyasztók, valamint a rovarok jelentkeztek legnagyobb számban. A második leggyakoribb xilofág (a fatestből táplálkozás) kárforma a gombakár, a fák 17 százalékán jelentkezett. A különféle fafajokon belül az egyes kárformák mértéke jelentősen eltérő. A tölgyeken a rovarkárok dominálnak, míg a cser, bükk és gyertyán esetében az abiotikus károk is jelentősek. A vadkárokra vonatkozó adatok nem tekinthetőek országos szinten irányadónak, mivel a vizsgált állományok többsége korosabb, így a vad károsítása ezekben nem jellemző.
