1971. augusztus - Magyarország vadgazdálkodása nemzetközi szinten ismert. Vadgazdálkodásunk évszázados hagyományokra tekint vissza, vadászati kultúránk, a vad közismert szeretete, kiváló minőségű vadállomány kialakulását eredményezte, amely a j ó természeti adottságokkal együtt a további fejlesztés alapjait képezi. Magyarországon zsákmányolt őz-, dám-, szarvastrófeák világrekord méreteket értek el, apróvadállományunk nagy-terítékes vadászataival tűnik ki.
A vadászatra vonatkozó törvényes rendelkezések megalapozott vadgazdálkodás kialakulását biztosítják, és külön hangsúlyozandó, hogy Magyarországon a vadászati és természetvédelmi célú rendelkezések szoros összhangban állnak egymással. A vadgazdálkodás és a vadászat az aktív természetvédelem része.
Tudományos eredményeink nemzetközi tekintélyre tettek szert. Különösen a nagyvad: a szarvas és az őz tenyésztésére és minősítésére vonatkozó tudományos munkák váltottak ki elismerést. Nem érdektelen mgejegyezni, hogy a trófeabírálatban Magyarország tette meg az első lépéseket. A Vadászati Világkiállítás, az első magyar trófeabemutató 100 éves évfordulójára esik, és a 90 éve Magyarországon kidolgozott bírálati képlet rakta le az alapjait a szarvastrófea bírálatának. Ma is a trófeabírálat és az ebből leszűrhető tudományos eredmények segítik a vadgazdálkodás fejlesztését, ez teremtette meg a minőségi vadgazdálkodás alapjait Magyarországon.
Az apróvadállomány fejlesztésében, különösen a fogoly- és fácántenyésztésben a magyar kutatók által kidolgozott tenyésztési eljárások elismerten képezik a nagyüzemi tenyésztés alapjait.
Magyarországon minőségi vadgazdálkodás folyik, vagyis az adott területen élő vadállomány genetikai tulajdonságait figyelembe véve és a táji adottságokra támaszkodva a szelekció fő iránya a kiváló minőségű trófeák előállítását segíti.
Ezzel együtt az állomány olyan minőségi javítását célozza, ami a legmeszszebbmenőkig szolgálja a legkiválóbb populációk fenntartását, közvetve tehát a természetvédelmi érdekeket is.
A vadgazdálkodás Magyarországon széles körű társadalmi alapokon nyugszik.
Az eredmények fenntartása, és fokozása 22 ezer magyar vadász lelkes munkájának, szakmai hozzáértésének gyümölcseként valósul meg és nem utolsósorban annak a támogatásnak az eredménye, amit államunk nyújt a vadgazdálkodás- vadászat, az emberi környezet védelméhez, fejlesztéséhez.
A Vadászati Világkiállítás magyar bemutatója választ ad mindazokra a kérdésekre, amelyek szakkörökben és külső szemlélődőben egyaránt a magyar vadgazdálkodás eredményeire keresnek feleletet.
Bemutatónk több részből áll. Külön vadgazdálkodási pavilon fogja össze a vadgazdálkodás, tenyésztés, vadegészségügy, vadbiológia problémáit, országos kérdésekben és vadfajonként. A magyar trófeabemutató eddig nem látott méretekben ad áttekintést a minőségi vadgazdálkodás eredményeiről.
Fegyvertörténeti bemutató szemlélteti a magyar vadgazdálkodással összefüggő, legfontosabb iparág és a kapcsolódó területek fejlődését. Külön-külön bemutatókon találkozhat a látogató a vadászkutya, a vadászati irodalom, a vadászattal összefüggő képzőművészet stb. nagy figyelmet érdemlő témáival és vidéki bemutatókon közvetlenül ismerkedhet a legkiválóbb vadászterületek gazdálkodásával, hagyományaival.
A magyar vadgazdálkodási pavilon témái közül a következő fontosabb mondanivalókat emelném ki:
A vadászterületek megoszlása figyelmet érdemlő. Magyarországon az összes terület 82%-a vadásztársasági kezelésben van, csupán 18% van különböző állami szervek üzemelésében. A minőségi vadgazdálkodás mellett ez arra utal, hogy a vadászat sport-szerepének a vadászat illetékes irányítói nagy teret adnak a magyar vadgazdálkodás fejlesztésében. Az összes vadászterület 82%-án kereken 700 vadásztársaság működik. Egy vadászra mintegy 350 ha vadászterület esik. A területek ilyen eloszlása és leterhelése bizonyos mértékig választ ad a társasági területek kiváló eredményeire. A vad életterének, mozgási körzetének, táplálék és víz igényének megfelelő vadászterületek, az ún. vadgazdálkodási egységek kialakítása a legfontosabb a minőségi vadgazdálkodás szempontjából.
Csak összefüggő nagy területeken lehet átgondolt szelekciót, megfelelő állományszabályozást végrehajtani — a sportigények maximális kielégítése mellett.
A vadgazdálkodás a távlatban is nagy területekre kiterjedően fejti ki céltudatos tevékenységét. A vadászok számának növekedése olyan mértékben folyhat, ahogyan a vad sűrűsége, elsősorban az apróvadállomány fejlesztése ezt lehetővé teszi.
Az ország vadállománya jelenleg mintegy 36 ezer szarvas, 160 ezer őz, 15 ezer vaddisznó, 2500 dám, 2000 muflon, 1,5 millió fácán, 900 ezer nyúl, 700 ezer fogoly.
A kiállítás idevonatkozó anyagában világos fejlődési tendenciák bontakoznak ki, amiből a látogató választ kap a vadászok számának előbb már felvetett növelési lehetőségeire is, ugyanis a fő hangsúly az apróvadállomány növelésén és a nagyvad létszámának bizonyos mértékű csökkentésén van.
Meg kell jegyezni, hogy ezek a számok csak szabad területen tenyésző vadra vonatkoznak. Magyarországon vadaskerti tenyésztés nem folyik. Amilyen mértékben vadaskerti jellegű tenyésztés pl.: vaddisznós kertek, muflon- vagy dámtelepítés történők, ezek természetszerűen emelik a fenntartandónak minősített vadállomány létszámát és egyben a vadászati lehetőségeket is.
A továbbiakban a kiállítás anyaga a vadászati lehetőségek és a minőségi vadgazdálkodás alapjaival foglalkozik. Világosan kitűnik ebből, hogy a magyar vadgazdálkodás rendszerességének alapja a távlati fejlesztési terveken, az ún. üzemterveken alapuló vadgazdálkodás. Üzemtervek határozzák meg a fenntartandó vagy fenntartható állomány szintjét, más esetekben a követendő telepítési eljárásokat, a vad tartásával, állományszabályozásával összefüggő kérdéseket, továbbá a táji vadgazdálkodás néven ismert eljárásokat, ami azt jelenti, hogy az adott táj jellegének, a területen élő állomány minőségének, az okozott vadkár jellegének vagy mértékének megfelelően kell-irányítani a vadgazdálkodást.
A távlati üzemtervekben tudományosan kidolgozott vadeltartóképességi osztályokra támaszkodnak az éves vadgazdálkodási tervek. Míg az üzemtervek hatósági jóváhagyás után kötelező érvényű tervek, addig az éves program a terület kezelőjétől, az állomány pillanatnyi lehetőségeitől függő feladat és az üzemtervi revíziók során vagy éves tervinformációk alapján kerül csak esetleges módosításra.
A gazdálkodásnak ez a rendje figyelmet érdemlően szolgálja a vadállományunk továbbfejlesztését.
A kiállítás látogatója részletesen megismerkedhet a Magyarországon tenyésző vadfajok élőhelyeivel, tenyésztési eljárásaival, fejlesztésének célkitűzéseivel, élőképekben, diorámákkal, tárgyi anyagok, fotók, trófeasorok bemutatásával, a gazdálkodási eljárásokat szemléltető diasorokkal és megfelelő szöveges-fényképes magyarázatokkal kap ízelítőt tájainkról, vadállományunkról és a minőség alakulás hazai kérdéseiről.
A magyar vadgazdálkodási pavilonon belül kap helyet a vadbiológiai kérdések bemutatója, emellett a vadegészségügy helyzete. Megismerkedhet a látogató a magyar vadgazdálkodás tudományos alapjaival, kutató bázisának, helyeinek munkájával, a vadászati kutatás fő problémáival; ezen belül összhangban a távlati elképzelésekkel, elsősorban az apróvadtenyésztés eljárásait, korszerű, modern módszereit mutatjuk be.
A korszerű nagyüzemi fácántenyésztés, az ezzel összefüggő takarmányozási, vadegészségügyi eljárások bemutatása minden bizonnyal általános érdeklődésre t a r t h a t számot.
A mező- és vadgazdálkodás összhangjának alapkérdése a vadászok és termelők együttműködése, a gépesített és kemizált mezőgazdaság ellentmondásainak kiküszöbölése, vagy mérséklése. A bemutató áttekintést ad az e téren folyó kutatásokról, a korszerű növényvédelem és vadászat együttműködéséről, vadvédelem-technológiai kérdéseiről. Külön bemutató foglalkozik a korszerű takarmányozási eljárások kérdéseivel és a takarmányozással egyidőben alkalmazható vadegészségügyi teendőkkel. Így a gyógyszeres kezelés, a preventív védekezés és a járványos betegségek leküzdése stb. problémáival.
Bemutatásra kerülnek az e téren végzett kutatások fontosabb eredményei, a vadegészségügyben alkalmazható gyógyszerek stb.
A magyar trófeabemutató, a vadgazdálkodás szerves részeként külön pavilonban kap helyet. Mintegy 1100 db trófea reprezentálja a magyar vadgazdálkodás 25 évének eredményeit, csupán néhány trófeával képviselve a felszabadulás előtti vadgazdálkodást. Fontos ennek hangsúlyozása, mert a magyar vadgazdálkodás már vázolt támogatása és társadalmi háttere a szocialista vadgazdálkodás kibontakozását és hallatlan eredmények születését tette lehetővé.
Jellegzetessége ennek a pavilonnak, illetve a kiállított trófea anyagnak, hogy nem csak az aranyérmes trófeák kiállítására törekedtünk, hanem a vadgazdálkodás ténylegesen értékes anyagának, á szép ezüst- és bronzérmes trófeák bemutatására is, bevonva így a kiállításba a magyar vadászok széles körét.
A látogatók aranyérmes, kimagasló értékű trófeákkal nagy számban találkozhatnak a kiállítás területén kívül, a Mezőgazdasági Múzeumban vagy a vidéki bemutatókon is.
Mindez csak aláhúzza, hangsúlyozza, hogy milyen természeti kincs, milyen értékek rejlenek vadászterületeinken, a magyar vadgazdálkodás szakmai erőiben.
Az 1100 trófeán belül kereken 500 a szarvas, 300 az őz, mintegy 200 db a vaddisznó, 50 a dám és 20 a muflon trófea.
Ez egyben nagyvadgazdálkodásunk teendőinek fontossági sorrendjét is jelenti és az arányokkal is hangsúlyozza a nagyvadgazdálkodás fejlesztési célkitűzéseit. A bemutatott trófeák közül 2 szarvastrófea a világranglista első helyét, egy őz az első helyet, mintegy 10 db dám szintén a világranglista első helyeit jeleníti. A kitűnően szervezett bemutató a kiállítás egyik legszebb, leglátogatottabb pavilonja lehet.
Nem foglalkozom külön az egyéb magyar bemutatókkal, — megfelelő helyen ezek méltatására sor kerül. Csupán a vidéki bemutatókról szólnék, amelyek a gemenci, gyulaji, bakonyi, somogyi, tatai stb. területek vadgazdálkodásának természeti, táji, néprajzi szépségeinek ismertetésével hangulatosan egészítik ki a budapesti bemutatókat. Egyben közelebb viszik a látogatókat a magyar vadgazdálkodás eredményeinek megértéséhez.
A közel 5 ezer m2-en szervezett magyar bemutató tehát vadgazdálkodásunk, vadászaink eredményeinek méltatása, egyben próbatétele is, hiszen a nemzetközi közvélemény elismerését, vagy bírálatát kapja meg. D R . T Ó T H S Á N D OR