A közönséges makákó (macaca fascicularis) eladása valutát hozott a sziget lakóinak, és ezer ember számára biztosított munkalehetőséget. Az európai állatvédők azonban tiltakoztak a kutatási célokat szolgáló majomkereskedelem ellen. Kampányt szerveztek, hogy rávegyék a turistákat, bojkottálják Mauritiust, mint üdülési célállomást.
A makákó majom nem őshonos faj a szigeten, mondja Gerald de Senneville, a főemlősök tenyésztésével és exportjával foglakozó hat cég egyikének ügyvezető igazgatója. Cége a Noveprim, már 17 éve működik.
A makákó valamikor a 16. és a 17. század idején került a szigetre. Valószínűleg holland tengerészek vitték magukkal az Indonéz-félszigetről.
Természetvédelmi szempontból a majmok jelenléte minden bizonnyal kellemetlen, magyarázza Jacques Julienne, Mauritian Wildlife Foundation (MWF ) ügyvezető igazgatója. Megeszik a madártojásokat, elpusztítják a kis- és kifejlett madarakat, és csapást jelentenek az őshonos növényzetre is.
Az olyan veszélyeztetett fajok, mint a rózsaszín galamb, a mauritiusi sándorpapagáj, de még a mauritiusi sólyom is a makákók rendszeres áldozata. A majmok katasztrofális hatással vannak az erdőkre is, egészíti ki a témát Vikash Tattayah, az MWF természetvédelmi igazgatója.
Vikash Tattayah azzal érvel, hogy befogásuk és kivitelük az országból jótékony hatással van a környezetre és a bennszülött fajokra.
– Sok pénzt költenek a Mauritiuson honos madárfajok védelmére, és lehangoló a majmok meg a patkányok által kifosztott madárfészkek és elpusztított fiókák látványa – mondja, hozzátéve, hogy nincs semmi bizonyossága annak, hogy a majmokra a befogás és az export következtében a kihalás várna a szigeten.
A kormány minden exportált majom után 70 dollárt számol fel, ami a Nemzeti Parkhoz és a Természetvédelmi Alaphoz kerül, hogy a természet megőrzését célzó projekteket abból fedezzék. Az alap pénzét az endemikus – csak az adott tájra jellemző – növény- és állatvilág erősítésre fordítják.
Haragszanak a majmokra a mezőgazdasági termelők is, mert pusztítást végeznek a cukornád ültetvényekben és más haszonnövényekben. A termés körülbelül 20 százalékát a majmok eszik meg, a tolvajok elviszik a 10 százalékát, 15 százalék a kártevőké és rovaroké lesz. Mi marad akkor a gazdáknak? Teszi fel a kérdést Tunraz Rampall, a MAMCF (Maritiusi Mezőgazdasági Marketing Szövetkezet) vezetője.
Korábban petárdákat, vörös zászlókat, madárijesztőt használtak a gazdák, hogy a majmokat elijesszék, ami működött is egy ideig, amíg a majmok fel nem fedezték, hogy ezek a tárgyak nem jelentenek veszélyt számukra, máris visszatértek a termőföldekre.
A kormány vezető mezőgazdasági tisztviselője, Lewis Prayag megerősíti, hogy az ágazat hozzájárul a majompopuláció szabályozásához. Túl sok a majom a vadonban – számuk 40-60 ezer közé tehető. Az állomány csökkentése az egyetlen megoldás arra, hogy átmeneti nyugalma legyen azoknak, akiket érint.
Az IPS két vállalkozás Noveprim és a Biocultur tenyésztő gazdaságát látogatta meg. Mauritus déli részén működő két vállalkozás betartja az egészségügyi és környezeti normákat. Prayag elmondja, hogy mielőtt egy gazdaság működésbe kezdhet, jóváhagyásra van szükség, amit ő, mint mezőgazdasági főtisztviselő és állatorvosai adnak ki. A gazdaságokat rendszeresen látogatják.
A majmokat képzett csapdázókból álló csapatok fogják be a közeli erdőkben, hegyekben, szeptember és december hónapok között, amikor a vadonban kevés az élelem. Mary-Ann Griffiths, biológus (BioCulture) szerint a majmokat a lehető legkíméletesebb módon ejtik csapdába, hogy szenvedést ne okozzanak nekik.
Az elfogott állatokat a farmra viszik, ahol megvizsgálják, nincs-e valamiféle betegségük, például tuberkulózis. Ha a tenyésztésre alkalmasnak találtatnak, karanténba kerülnek, ahol tisztítás és etetés következik. Ezek után kerülnek a tenyésztő rekeszekbe.
Nyolc-tíz hónap elteltével utódot hoznak világra. Két év múlva a kismajmokat karanténba teszik , megvizsgálják egészségi állapotukat, majd exportra kerülnek.
Az IPS-nél tett látogatás során istállókban és a ketrecekben különféle vadállatok láthatók. A csempézett padlót és a ketreceket naponta tartja rendben a szakképzett személyzet.
Az állatok tápláléka speciálisan összeállított élelem, gyümölcs és zöldség. Egészségi állapotukat állatorvosok rendszeresen ellenőrzik. A tenyésztők ügyfelei, a gyógyszergyárak is ellenőrzik az állatfarmokat.
Nem egykönnyen juthat be az ember a majmokhoz. Csak speciális öltözéket, kesztyűt és maszkot és viselő hivatalos személyek léphetnek be. Vérvizsgálatra is sor kerül, nehogy a látogató bármiféle vírust hordozzon, ami a majmokat megfertőzheti. Minden egyes majomnak személyes dossziéja van, a születésétől laboratóriumba szállításáig vezetett adatokkal.
