Az erdőgazdálkodás racionalizálásának több évtizedes gyakorlata omlik összeA jelenleg alkalmazott erdőgazdálkodási módszerek több kitermelt faanyagot adnak, gazdaságilag a legéletképesebbek és előfeltételei a fatermesztés további növelésének. Mind amellett, a szálaló vágás a biológiai sokféleség javításának jelentős elemét alkotja – olvasható a Nordic honlapon. Egy nemrég készített svédországi jelentésnek a következtetése ez, melyre az a tizenöt tudós – részben a Skogforsk, a Svéd Erdészeti Kutató Intézet, részben a Mezőgazdasági Tudományok Svéd Egyetemének munkatársa – jutott, aki a svéd erdőgazdálkodás különféle stratégiáit elemezte.
A mostani fatermesztés, 20 százalékkal produkál magasabb értéket, mint a szálaló vágásos módszer. A lucfenyő és a nyírfa esetében ez a különbség még nagyobb. A megszokott véghasználati vágások alkalmazásával, a művelés, a hatékony felújítás és talajjavítás útján, további 20 százalékkal fokozható a termelés.
Bo Karlsson úgy véli, igen nehéz lesz olyan erdőgazdálkodási eljárások irányába váltani, amelyek kisebb fahozammal járnak. További 900 ezer hektár erdő kerül védelem alá, ugyanakkor a fafeldolgozó ipar növeli a termelés volumenét, a svéd kormány pedig vizsgálja annak lehetőségét, hogy az olajat megújuló energiaforrásokkal helyettesítse. Ilyen helyzetben, amikor a fatermesztést inkább fokozni kellene 20 százalékkal, nehéz indokolni és igazolni a 20 százalékos csökkentést.
A szálaló vágás rendszere kevesebb fahozammal jár, a kitermelés költségei erősen megnőnek, a gyakorlati következmény pedig, hogy az erdőgazdálkodás racionalizálásának több évtizedes gyakorlata omlik össze. Elemezték a viharkárok kockázatát is. A luc állományok még akkor is jövedelmezőek, ha ötévente a 2005 januárjában tomboló erősségű szélviharral, a Gudrunnal azonos erejű vihar pusztítását kell elviselniük. A fokozatos felújító vágás ugyanolyan érzékeny a vihar károsító erejére, mint a jelenleg alkalmazott erdőgazdálkodási módszerek, mondja Bo Karlsson.
