Módosítás előtt áll az erdőtörvény. Ahogy a törvénymódosításoknál általában, a dokumentum végső formáját számos egyeztetés után fogja elnyerni. Ennek során különféle érdekek alakítják majd: magán és állami erdőgazdálkodók, az erdészeti és természetvédelmi hatóság szakemberei, civil szervezetek tucatjai fejezik ki véleményüket, minden mondatot elemeire bontva és újra összerakva.
A végeredmény szerencsés esetben tükrözni fogja a társadalom egyre zöldülő értékrendjét, amelyben a faanyag, mint ipari nyersanyag mellett egyre nagyobb szerepet kap maga az erdő. Az erdő, mint közkincs; a tiszta víz, levegő és a biológiai sokféleség forrása. Kevésbé szerencsés esetben nem változik semmi, megmaradnak a jelenlegi keretek, amelyek a társadalom néhány csoportjának kedveznek csak, és amelyben a faanyagtermelés vagy a vadgazdálkodás érdekeinek még védett területeken is aránylag csekély korlátozásokkal kell szembenézniük.
Védett erdeinkben is gazdálkodunk
Magyarországon ma az erdőterület csaknem száz százalékát hasznosítjuk gazdasági célokra, amivel az európai államok sorában is szélsőséges pozíciót sikerült kivívni. Kontinensünk szinte minden országában – elsősorban a nemzeti parkokban – vannak olyan erdők, amelyekben tilos bárminemű fahasználat. Nálunk hiába védett papíron az erdők húsz százaléka, törvény biztosítja, hogy elvileg bárhol, bármilyen állomány láncfűrész alá kerülhet. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez az erdők immateriális értékeinek nehezen megbocsátható elprédálása.
Tudjuk, hogy egy természetes erdő sok száz év alatt tud felépülni úgy, hogy végül valamelyest hasonlítson hetek alatt kivágott elődjére. Ez alatt fajok sokasága szorul távolabbi állományokba, ameddig van erre lehetőség. A természet ugyanakkor egyre nehezebben hozza helyre a lerombolt életközösséget, mivel a helyreálláshoz elengedhetetlen, hogy valahol a közelben még legyen természetes erdő. Nem csak egy újabb vágásterület, vagy egy másik gazdasági célú állomány. Fontos lenne tehát biztosítani a legértékesebb állományaink védelmét.
Erdőgazdálkodás és természetvédelem
Erdeink nagy részén vélhetően a jövőben is gazdálkodni fogunk, így nem megkerülhető a kérdés, hogy vajon ezekben az erdőkben is kell-e érvényesíteni a természetvédelmi érdekeket. A válasz egyértelmű igen, hiszen a gazdasági erdők adják az erdőterület legnagyobb részét, melyen számtalan érték megtalálható. Az erdők világszerte elfogadott hármas funkcióját (gazdasági, közjóléti, természetvédelmi) éppen magyar erdész szakemberek javasolták 1972-ben. Mégis úgy tűnik, hogy hazánkban a gazdálkodás érdekei egész tájak arculatát változtathatják meg, sokszor visszafordíthatatlanul. Ilyen az idegenhonos fajokból álló erdők telepítése, vagy a tarvágás alkalmazása a legkevésbé indokolható esetekben is.
A világháború óta a vadászat és vadásztatás érdekei miatt intenzíven szaporított vadállomány ráadásul szinte mindenhol károsítja az erdei talajt, növényzetet. Az erdő és vadgazdálkodás összehangolására, a jelenleg zajló folyamatok jelentős részének visszafordítására lenne szükség. Tekintve az ágazat rendkívül alacsony (egy százalék alatti) hozzájárulását a nemzeti össztermékhez, még a gazdasági szempontokat előre sorolva is érthetetlen ez az aránytalanság. Az erdőterület túlnyomó része állami tulajdonú, és ilyenformán egyértelműen a miénk, mindannyiunké, sőt utódainké. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan!
Az erdőgazdálkodást kétszáz éve bevezető elődeink csak arra ügyeltek, hogy az intenzíven hasznosított területen mindig folyamatos legyen a faanyag utánpótlása. Megtehették, hiszen nem csak távoli földrészeken, de Európában is létezett a vadon; a természet globális veszélyeztetettsége ismeretlen volt. Az erdőgazdálkodás létrehozása a mérnöki előrelátás mintapéldája volt, nem az élővilág utolsó menedékeit is gépies szabványosságával fenyegető eszköz!
Ma már tudjuk, és jó néhány erdészet naponta bizonyítja, hogy a nem védett, kifejezetten gazdasági rendeltetésű erdőkben sem kell egyszerre levágni az erdőt. Szálalással, folyamatos erdőborítás mellett is termelődik bevétel, a természetvédelmi célok nagy része pedig magától megvalósul.
Megmaradhat az idős fák egy része, mód van a holtfa meghagyására, és a változatos faállomány szerkezet a legkülönbözőbb élőlénynek kínál életfeltételeket. Gazdasági szempontból az ilyen erdők azzal tűnnek ki, hogy a kitermelt faanyag, ha kevesebb is, jobb minősége miatt nagyobb piaci értéket képvisel. Nem kétséges, hogy ez a jövő egyetlen lehetséges útja, ha továbbra is azt várjuk erdeinktől, hogy természetességük ne romoljon tovább.
Ne felejtsük el azt sem, hogy erdeink jelentős része tulajdonképpen nem erdő, hanem faültetvény. Fenntartásuk, telepítésük részben indokolt, hiszen kizárólag a faanyagtermelést szolgálják, és ezzel valamelyest enyhítik a természetes erdőkre nehezedő terheket. A kérdés csupán az, hogy hol és mekkora területen helyettesítsék erdeinket? Nem lehet célunk, hogy Európa legnagyobb, természetvédelmi szempontból igencsak aggályos akácosainak területét tovább növeljük, vagy hogy a folyókat kísérő utolsó ligeterdeinket is nemesnyarasokra és feketediósokra cseréljük. A megfelelő fafajokból álló, jól kiválasztott helyen létesített ültetvény ugyanakkor teljesebbé teheti az erdők által nyújtott szolgáltatások körét.
Mit tehet a törvény?
Az erdőtörvény módosításának célja mindenkor az, hogy az erdőgazdálkodás kereteit a társadalom egészének, sőt a bennünket követő generációk érdekei, értékrendje szerint határozza meg. A feladat sokrétű, és olyan látszólagos ellentmondásokat tartalmaz, mint a gazdasági érdek és a természet megőrzésének érdeke. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy az elvi lehetőség mindkettőre megvan, térben elkülönítve és el nem különítve egyaránt. Az erdész szakma és szakigazgatás ma teljes mértékben felkészült arra, hogy mindezt kellő társadalmi, pénzügyi támogatás mellett, a megfelelő törvényi szabályozással újabb alapokra helyezze. Mindez csak egyeztetés és döntések kérdése.
A WWF Magyarország célja, hogy az új törvény minél több lehetőséget és garanciát biztosítson ahhoz, hogy a különböző erdőkben azok természetvédelmi értékének megfelelő gazdálkodás folyjon, ezért világosan meg kell különböztetni egymástól az eltérő természetességű és rendeltetésű erdőket. Ahol a védett erdőt magára lehet hagyni, ott hagyjuk magára! Ahol szálalni is lehet, ott biztosítsa a törvény, hogy kelljen is szálalni! Ahol őshonos fajokat lehet telepíteni, ott ne idegenhonos fajok állományaival változtassák meg a tájat! Különösen fontos, hogy a törvény biztosítsa: a körzeti erdőtervek elkészítését a gazdálkodón és a szakhatóságon kívül a civil szervezetek is nyomon követhessék, és véleményükkel formálhassák! Mert az erdő sorsa közügy!
