1971. augusztus - Midőn soraimat olvassák, már csak pár nap választ el minket a „Vadászati Világkiállítás 1971" ünnepélyes megnyitásától. A különböző politikai nézetű népek békés összefogásának és együttműködésének szép lehetőségét hirdetve, rövidesen felfutnak a kiállítás árbocaira a világ minden tájáról szép számmal résztvevő országok lobogói és várakozással eltelve elözönlik a kiállítás területét várva-várt vendégeink s látogatóink, hogy érdeklődő részesei, élvezői, de egyben kritikusai és bírálói is legyenek vállalkozásunknak.
Felkészülésünk alapján a Vadászati Világkiállításon korunk emberének a természettel való nagy találkozását reméljük.
A természet és az ember ma különösen szoros egymásra utaltságban él. A városok szennyezett levegőjében egészségét rontó, munkában fáradt ember egyre inkább a természetbe menekül pihenésért, kikapcsolódásért, sportért, felüdülésért: egészsége megóvásáért. Ugyanakkor a természet az embertől az emberi civilizáció, az iparosodás, a technikai fejlődés káros kihatásaival szemben igényel egyre fokozottabb védelmet, hogy kincseit, szépségét, gazdagságát, egészségóvó hatását az őt védő emberiség javára megőrizhesse.
Röviden ez adja ma az ember és a természet egymásra találásának rendkívüli jelentőségét.
Tudjuk, hogy az egymásra találás előfeltétele a megismerés. A Vadászati Világkiállítás — elnevezésén messze túlmenően — a természetnek ezt a megismerését és a megismerés útján az emberrel való egymásra találását kívánja elősegíteni.
Amint már sok helyen olvashatták és hallhatták, a vadászat, vadgazdálkodás, vadóvás mellett a Vadászati Világkiállítás nagy bemutatója lesz a horgászatnak, a természetvédelemnek, a természetjárásnak, a lovas- és lövész sportoknak, a kutyatenyésztésnek, a kutyaversenyeknek, a természet-fotózásnak, a természetfilmezésnek, a mindezektől ihletet merítő, értékeket gyűjtő, őrző, fejlesztő, termelő vagy értékesítő művészeteknek, tudományoknak, gyűjteményeknek, a muzeológiának, könyv- és bélyegbemutatóknak, az iparnak, kereskedelemnek és az elismert hagyományokkal büszkélkedő magyar vendéglátásnak.
Ezzel a sokágú, sokrétű és sokszínű világbemutatóval szeretnénk tehát a természet, a természetet védő ember és a kiállításon résztvevő országok, népek jobb megismerését elérni.
A megismerés jobb megértés. A megértés az egymásra találásnak, a megszeretésnek alapja. Ezen az úton reméljük a Világkiállításon mind az ember és a természet, mind a résztvevő országok, népek nagy egymásra találását és megszerettetését.
Ilyen gondolatokkal és érzéssel hívunk mindenkit a Vadászati Világkiállításra, a természet iránt érdeklődő, az erdőt, mezőt kedvelő emberek, a vadászok, sporthorgászok, lovasok és kutyatenyésztők, a művészek, tudósok, muzeológusok és természetvédők, a fotóval, filmmel vadászok és a békét szerető emberek emlékezetesnek ígérkező találkozójára.
A Világkiállításon — már annak előkészítésétől kezdve — különleges szerep
jut a magyar erdészeknek. Ők a magyar vadászokkal, sporthorgászokkal, lovasokkal, kutyatenyésztőkkel és természetvédőkkel együtt a Világkiállításnak nemcsak meghívott látogatói, hanem házigazdái is. Az általuk a vadgazdálkodásban elért kiváló eredmények tették elsősorban lehetővé, hogy az első Vadászati Világkiállítás hazánkban kerül megrendezésre. Legkiválóbb szakembereik szép számmal vettek részt a Világkiállítás Főbizottságának és Szakbizottságainak munkájában, az előkészítésben és a kivitelezésben egyaránt. Az erdőgazdaságok, az erdő- és vadgazdaságok kiállításai és vidéki bemutatói értékes látnivalókkal és programokkal gazdagítják a Világkiállítást. Erdészeink között a természet-szeretetnek, a természet megszerettetésének és a természetvédelemnek már régi hagyományai vannak. Mint a Világkiállítás résztvevői és házigazdái ápolják tovább ezeket a szép hagyományokat, fejlesszék ki az erdők közjóléti szerepének növelését biztosító módszereket. Fejlesszék magasabb szintre az erdő- és vadgazdálkodás összhangját, hogy a kiállítás után is sikereket érjünk el, hogy megtartsuk és növeljük a szakközvélemény elismerései.
Kérem, szervezzenek minél több látogatót a Világkiállításra és jó példával, jó szóval továbbra is sokakat vezessenek, tanítsanak és neveljenek a természet szeretetére. Bízom abban, hogy munkájuk, fáradozásuk, segítségük a Világkiállítás sikerének egyik fő záloga lesz.
FÖLDES LÁSZLÓ
a Vadászati Világkiállítás kormánymegbízottja