A kézikönyv a sasok esetében a nagy szárny fesztávolságot figyelembe véve például 1,5 méter magas terelőt javasol.
Madárvédelmi szerkezeteket képezhetnek a terelők, az áram alatt lévő részek szigetelése és/vagy a földelt tartószerkezetek olyan anyagokkal történő bevonása, amelyek meggátolják, hogy a madarak érintkezésbe kerüljenek velük, és azok egyéb szerelvényeivel, írja a kézikönyv.
Az USA Halászati és Vadgazdálkodási Szolgálata már az 1970-es évek elején együttműködésbe kezdett az áramszolgáltató ágazattal, az úgynevezett madár és villamosvezeték konfliktusokat vizsgáló bizottsággal (Avian Power Line Interaction Committee), amely hivatalosan 1989-ben alakult meg.
Már közel három évtizede működik együtt az ipari csoport a természetvédő partnerekkel, abban a törekvésben, hogy minimálisra csökkentse a madár és villanyvezeték ütközéseket. A kézikönyv mind a madárvédelem, mind a megbízható áramellátás szempontjából legkorszerűbb technikákat mutatja be.
A bizottsági tagság 18 beruházói tulajdonban lévő közművet, az országos területi villamos- ipari szövetkezeti egyesület (National Rural Electric Cooperative Association) tagjait és a villamos energia kutatóintézetet (Electric Power Research Institute), továbbá két szövetségi szintű szolgáltatót tömörít.
Tavaly az áramszolgáltató társaságok jelentősen előreléptek a madárvédelem területén. Kifejezve elkötelezettségüket a madarak megóvására, új védelmi intézkedések kifejlesztéséhez járultak hozzá. A 2006-ban megjelentetett „Javasatok a madárvédelem gyakorlatához” című kézikönyv bemutatja a leghatékonyabb, beszerezhető műszaki megoldásokat és részletes útmutatással szolgál a közműkezelők számára, madár- és természetvédő céljaik eléréséhez, és a rendszer megbízható működtetéséhez.
