A zöld mozgalom jelentős üzlet is (MTI)

Egyes környezetvédők súlyos szemrehányásokat tesznek nagyvállalatoknak a környezetszennyezés és a fakivágások által okozott környezeti károk miatt, csakhogy a "zöldek" közül is egyre többen hasonlítanak a Wall Street nagyvállalataihoz, külsőségekben éppúgy, mint a működés tekintetében.
A környezeti állapotok miatti általános aggodalmak közepette, mára a zöld mozgalom többmilliárdos üzletággá nőtte ki magát, és aktivistái inkább öltönyt viselnek, s nem papucsot, amikor üzeneteiket kiviszik az utcákra. Akárcsak a vállalatok, a zöld mozgalmak is ádáz versenyt folytatnak a "piaci részesedésért", más szóval: a támogatóktól kapott pénzekért. Számos zöld csoportosulás éves beszámolója igencsak hasonlít a tőzsdén jegyzett vállalatok könyveléséhez: mérlegbeszámolókkal és eredmény-kimutatásokkal - és helyenként igen tetemes bevételekkel. A WWF természetvédelmi csoportosulás 2003-as évről készített beszámolója azt mutatja, hogy a hálózat 382 millió dolláros bevételt könyvelt el az adott évben. A bontás szerinti adatok alapján kiderül, hogy a bevételek 46 százaléka magánszemélyekről származott, 12 százaléka hagyatékokból, és 20 százaléka kormányoktól és segélyszervezetektől. A vállalati eredetű összegek 6 százalékot tettek ki.
2002-ben a Greenpeace bevétele mintegy 165 millió euró (213 millió dollár) volt. A pénzek nagy részét segélyek és adományok adták.

A World Conservation Union (IUCN) - ez a szervezet, amint arról a ForestPress többször is beszámolt, a héten kezdett kilencnapos tanácskozást Bangkokban - 2003. évi teljes külső működési bevétele kevéssel meghaladta a 102 millió svájci frankot (87 millió dollár). Ez csak néhány példa a nagyobb csoportokról, amelyek mellett számtalan kisebb, országos szintű, nem kormányzati zöld vagy állatvédő szervezet tevékenykedik. Egyedül az IUCN 730 nemzeti nem kormányzati szervezetet és 77 nemzetközi nem kormányzati szervezetet számlál tagjai sorában. Valamennyien sapkájukkal a kezükben fordulnak a nyilvánossághoz, és finanszírozást kéregetnek kutatásaikhoz, akcióikhoz. Az, hogy ki kinek ad pénz, döntően politikai beállítottságtól és attól függ, hogy ki mit tart fontosnak. A legfontosabb csoportok, köztük például a WWF is, egy sor környezeti problémára igyekszik felhívni a figyelmet, például az éghajlati változásokra, és ostorozza a kormányokat amiatt, hogy nem tesznek kellő lépéseket ez ügyben. De ugyanakkor nem ellenzik a természet "fenntartható hasznosítását" - például a rekreációs célú vadászat révén -, ha az nem veszélyeztet egyetlen fajt sem.
A zöld szervezetek bírálói között vannak olyanok is, amelyek egyenesen azt állítják, hogy a környezetvédők szándékosan eltúlozzák a Föld állapotával kapcsolatos veszélyeket, hogy így szerezzenek még több pénzt. Mindezekre a vádakra a Bangkokban összegyűlő IUCN környezetvédők bizonyára azt mondják majd, hogy az őket bíráló neves tudósok szintén vészharangokat kongatnak mindennel kapcsolatban, kezdve a globális felmelegedéstől az apadó halállományig. És az utóbbiak eredmény-kimutatásait is megvizsgálva látható, hogy nekik is sikerült sok embert meggyőzniük.