Hasonlóképpen „mozog”, jár körbe, egy vitákat kiváltó esszé a környezetvédők és az őket támogató szervezetek között.

A címe : „A környezetvédelem halála”. Az episztolát egy komoly múlttal rendelkező környezetvédelmi aktivista, Michael Shellenberger írta, a  Breakthrough Institute in el Cerrito and Ted Nordhaus-tól, aki az Evans/Mcdonough közvélemény kutató cég alelnöke is.

Az írásmű több mint 25 kiemelkedő környezetvédelmi csoport vezetőivel és ideológusaival készített interjúk alapján készült.

December 8-án Adam Werbach, a Sierra Club korábbi elnöke előadás formájában vezeti elő a témát a San Francisco-i Commenwealth Club közönségének, aminek ugyancsak „The Death of Environmentalism” (A környezetvédelem halála) lesz a címe. Számos állami, közszolgálati rádió tervezi, hogy néhány nappal később leadja a beszédet. Ebben Werbach arra hoz érveket, hogy a mai, modern környezetvédelmi elméletnek és gyakorlatnak meg kell halnia, azért hogy új mozgalom születhessen.

„Ironikus a helyzet, mert a környezetvédelmi mozgalom kevesebbet ért el, mint a múltban, mégis minden eddiginél több pénzre tesz szert” –mondta, az Union Tribune-ban, december 5-én megjelent cikk szerzőjének, Richard Louv-nek.

„Már előre látható, hogy hamarosan pénzügyi katasztrófa fogja sújtani a mozgalmat, mert az emberek várják, de nem látják az eredményeket” – indokolta álláspontját Werbach.

Figyelembe véve a környezetvédelmi mozgalom viszonylag zsenge életkorát, a halál és az újjászületés gondolata nem olyan gyötrő és elviselhetetlen, mint amilyennek látszik.

Az elmúlt héten Carl Pope, a Sierra Club jelenlegi igazgatója, figyelemreméltó, 6 ezer 650 szavas vitaanyagot juttatott el Werbach értekezéséről a pénzeket adományozók köréhez.

A szerzőt sok közeli, környezetvédő barátja is támadja, különösen a legérdekesebb téma kapcsán, mi szerint: a mozgalomnak – a pénzekért való versengést kivéve – nincs működési stratégiája arra, hogyan ösztönözzék a jövőt illető alapvető elképzelések megvitatását.

Talán a mozgalom már nem is mozgalom, hanem hagyomány? – tehető fel a kérdés.

A mozgalmakban van változás és alkalmazkodóképesség. A hagyomány pedig valami olyasmi, amihez az emberek a stabilitás érzése végett ragaszkodnak, különösen, ha félnek valamitől.

A hagyomány pedig, állítja a szerző, a kérdésekre és a kételyekre nem nyitott.