Afrika földjei egyre kietlenebbek, és nem képesek a kontinens amúgy is éhező népességének fenntartására, áll a BBC által közreadott IFDC jelentésben, ami arról számol be, hogy a Szaharától délre eső régió több mint 80 százalékán a gazdálkodásra használt földek egyre romlanak.
A földek súlyos romlása az éhség és a szegénység fő oka. A Szahara sivatagtól délre eső területeken minden három emberből egy alultáplált. A népességnövekedés a termőföldek túlzott igénybevételéhez vezet, minek következtében kifogy a talajból a tápanyag.
Az a tény, hogy farmerek nem engedhetik meg maguknak a trágyázást, jelentősen ront a helyzeten, amiben a nem túl fejlett mezőgazdálkodási gyakorlat is szerepet játszik.
A talaj termelékenységgel és mezőgazdasági fejlesztésekkel foglalkozó nemzetközi központ, az IFDC a talajok minőségét 1980 és 2004 között követte nyomon.
Változatlan termelékenység
Afrika lakosságának több mint 6o százaléka közvetlenül érdekelt a mezőgazdásában, de a termelékenység stagnál, semmit sem növekedett. Összehasonlításként, Ázsiában a gabona hozamok megháromszorozódtak az elmúlt néhány évtized folyamán.
A Szub-Szahara övezetben a gazdálkodók korábban termőföldet tisztítottak maguknak, és pár haszonnövény termesztése után tovább vándorolnak, újabb földet szerezve, ott hagyják a korábbit, hogy úgy nyerje vissza termőképességét.
A népesség növekedés nyomására azonban a farmerek arra kényszerülnek, hogy egymás után, újra és újra termesztenek egyazon parcellán, kiaknázva és felélve a talaj tápanyagait anélkül, hogy valamit visszajuttatnának oda.
A 2000-2004 növénytermesztési időszakban az afrikai szántó földek körülbelül 85 százalékán a tápanyag hiánya, éves viszonylatban, egy hektárra vetítve, meghaladta 30 kg-ot.
Közel 40 százalékra tehető azoknak a termőföldeknek az aránya, ahol a tápanyag csökkenése felülmúlta az évenkénti 60 százalékos szintet.
A trágya ára
Amellett, hogy a talaj tápanyagát a termények learatásával is kivonják, más tényezők is hozzájárulnak a minőségromláshoz, így a talajerózió, szél, víz útján történő nitrogén és foszforvesztés, valamint a nitrogén és kálium kilúgozása.
A talaj kimerülés a legnagyobb mértékű Guinea, Kongó, Angola, Ruanda, Burundi és Uganda területén.
A trágyafelhasználás a legalacsonyabb a világon, kevesebb, mint 10 százaléka a világátlagnak. Az afrikai gazdálkodókat a magas árak tántorítják el, olvasható a jelentésben.
A javaslat a tápanyag-kimerülés folyamatának visszafordítására és a talaj termőképességének helyreállítására politikai és beruházási stratégiákat szorgalmaz. Ebbe beletartozna a gazdálkodók számára gazdaságilag vonzóbb ásványi és szerves trágya hasznosítás is.
A júniusban sorra kerülő csúcstalálkozó megvizsgálja majd az árak csökkentésének lehetőségét, a vidéki kiskereskedő hálózat kialakításának lehetőségét és a magán export illetve import finanszírozásának kibővítését.
A jelentés szerint az afrikai gazdaságok termelékenységének fokozása kritikus pont a népesség táplálásában, ami 2050-re előreláthatólag 1,8 milliárd főre emelkedik.
