Amint arról korábban beszámoltunk, a brazil esőerdők termékenységének biztosításához szükséges pormennyiség jelentős része, az afrikai Csád területén lévő egyetlen völgyből, az Atlanti óceánon át érkezik Dél-Amerikába. Most újabb kutatások erősítették meg az előző jelentéseket.
A dr. Ilan Koren vezette nemzetközi kutatócsoport a tanulmány következtetéseit műholdfelvételek adatai alapján vonta le. Dr. Ilan Koren a rehovoti, Weizman Tudományos Intézet környezettudományi és energiakutatási osztálynak munkatársa.
Az adatok tanúsága szerint a brazíliai Amazonas esőerdőt elérő pormennyiség körülbelül 56 százaléka az észak-csádi Bodélé–süllyedékből származik.
Már több mint egy évtizede ismert, hogy az amazonasi esőerdő léte a Szahara talajából, por formájában, a szelek útján az Atlanti óceánon átkerült ásványianyag-ellátástól függ.
Különböző műholdas adatok kombinálásával dr. Korennek, valamint izraeli, egyesült királyságbeli, amerikai (USA) és brazil kollégáinak most először sikerült megmérnie ennek a pornak a mennyiségét.
Kimutatták, hogy minden évben összesen mintegy 50 millió tonna afrikai por rakódik le az Amazonas térségében, ami sokkal nagyobb érték a korábban mintegy 13 millió tonnára becsült adatnál.
Az új becslési adatok egybevágnak azokkal a számítási eredményekkel, amelyeket az amazonasi esőerdő folyamatos létezéséhez szükséges, létfontosságú ásványi anyagokat szállító pormennyiség kiszámítására végeztek.
A tudósok számításai szerint az 50 millió tonna por 56 százaléka a Csád-tótól észak-keletre fekvő Bodélé-süllyedékből származik.
A tudósok elemezték a por mennyiségét a Bodélé völgy közelében, majd, az Atlanti óceán partján, és egy további helyen az óceán fölött.
Formája és geográfiai sajátosságai miatt jelentős porforrás a Bodélé völgy.
A völgyet két oldalról óriási, bazalt hegyvonulat övezi, ami tölcsér alakzatot formál, és észak-keleti irányba, keskeny hasadékkal nyitott.
Dr. Koren magyarázata szerint a völgyben ez a tölcsérformájú alakzat egy nagy szélcsatornát képez.
Az ott felgyorsuló felszíni szelek, felkapják a port és azt nyugati irányba, az Atlanti óceán felé viszik. A szélnek ez a munkája teszi lehetővé, hogy a Bodélé völgy több millió tonna port szállítson, azaz „exportáljon”, az amazonasi esőerdő életének fenntartásához.
A Bodélé völgyről készült tanulmány a negyedévente megjelenő „Environmental Research Letters” 2006. decemberi számában ( október-december időszakot felölelő tartalommal) olvasható.
Ugyancsak ebben a tudományos folyóiratban tette közzé a tanulmány kommentálását dr. Lorraine Remer, a NASA légkörkutató tudósa, azzal a megjegyzéssel, hogy miközben a Bodélé-süllyedék pora átszáll a sűrűn lakott Nyugat-Afrika felett, füst és városi szennyezőanyagok kerülhetnek bele.
Jóllehet, Koren nem foglalkozik kémiai kérdésekkel a tanulmányban, írja Remer, a por és a szennyezőanyagok közötti kölcsönhatás létrehozhat olyan körülményeket, amikor a savak a porrészecskékből mobilizálják a vastartalmú vegyületeket, és ezzel igen hatékony tápanyagokat hoznak létre az óceán phytoplanktonjai és az Amazonas erdeinek biótái, nővény és állatvilága számára.
Remer szerint, Koren és társszerzőinek eredményei arra engednek következtetni, hogy bolygónk sivatagjaiban jól lokalizálhatók azok a helyek, ahonnan a porkibocsátás ered, műholdak segítségével pedig pontos térképek is készíthetők.
