Ennek ellenére, a fafűtéses kályhák népszerűek a piacon.Úgy szól a régi mondás, hogy a tűzifa kétszer melegít, egyszer, amikor felhasogatják és rakásolják, majd amikor hideg téli éjszakán a kályha mellett ülnek. A tűzifát vásárló emberek érzik az árak hevét – olvasható a Home News Tribune oldalán. A régi bölcsességet most egy harmadik forrósággal is kiegészíthetik, azzal a leégéssel, amit akkor éreznek, amikor a garázs elé leborított öl fáért átnyújtják a számlát.
Mindenütt az Egyesült Államokban, a kőolaj árak általános emelkedésével párhuzamosan, kúsznak felfelé a tűzifaárak is.
A küszöbön álló fűtési szezon előtt nézve az árakat az látható, hogy egy öl fa – az adatokat a tűzifaárusoktól begyűjtő Tűzifa Központ internetes oldal adati szerint – 125 dollár és 318 dollár között változik a kaliforniai Calpinetől és Gettysburgtól St. Lousigig tekintve végig a skálán. Az adatok nem tartalmazzák a kandallófűtéshez vásárolható kisebb és drágább kötegek árait, amiket szolgáltató központok és éjjel-nappali boltok árulnak azoknak, akiknek a tároló kapacitásuk igen korlátozott.
Az árak azért emelkednek, mert a fűrészüzemek többet fizetnek a rönkért, mondja Calvin Rogers, az északi karolinai Raleigh Triangle Wood Products tulajdonosa. A dízel üzemanyagnak is magas ára van. A tűzifa ára pedig három éve minden évben emelkedett.
Mindezek ellenére, a fafűtéses kályhák népszerűek a piacon. A legtöbb megrendelést csak több hónap múlva tudják szállítani. Az ilyen adatokat nyomon követő Washingtoni Hearth, Patio & Barbecue Association szerint, a tavalyi éven több mint 98 ezer fafűtésű kályhát szállítottak le, ami a 2004 évihez képest 24,2 százalékos növekedést jelez. 2006 első két negyedévében 46 665 kályhát adtak el. A tavalyi év azonos időszakát tekintve ez 44,7 százalékos arányt jelent.
Egyre többen, egyre több fát tüzelnek el, hogy a fűtőrendszerüket egészítsék ki ezzel – mondta Rogers.
Természetesen van számos módja a fűtési költségek megnyirbálásának: például a szigetelés, az ablakrések kitöltése, a vízmelegítők alacsonyabb fokozatra vétele, vagy ahogy sokan teszik, a saját fájukat maguk vágják ki, hasogatják és rakják fel.
Úgy számítják, hogy egy öl tűzifa 150-160 gallon fűtőolajjal azonos értékű. Most a fűtőolaj gallonja 2 dollár – magyarázza Stephen Phillbrick, aki a fiával együtt, a „The Backyard Lumberjack” (A hátsó udvari favágó) című kiadvány szerzője.
Így kalkulálva 200 dollárt fizetni egy öl fáért még mindig jobban megéri, mint 300 dollárért a fűtőolajat vásárolni. Egyes tűzifaárusok súlyra adják a fát, mások megrakott teherautóra vagy utánfutóra számolják az árat.
Van más oka is annak, amiért az idősebbik, a botcsinálta költő, gyülekezeti lelkipásztor és alkalmi bolti eladó szívesebben gyűjti be saját kezűleg a tűzifáját.
– Ez az én terápiám – mondja Phillbrick –, jó alkalom arra, hogy mindent kitöröljön a motorfűrész moraja. A fa darabolását és a hasogatást is, inkább kint az erdőn szeretem végezni, mint a ház mellett. Egyszerűen szép és kellemes az erdőben dolgozni.
Phillbrick arra a kérdésre, hogy miért lett alkalmi favágó, jó néhány okot sorol, köztük a családdal és a barátokkal közösen végzett munka örömét is.
A favágó „evolúciója” akkor kezdődik, vagyis akkor lesz valakiből igazi favágó, ha már tudja melyik fa vágható ki, és az is ugyanolyan fontos, hogy melyik nem.
A keményfa hosszabban ég és több hőt bocsát ki, mint a puha. Vannak viszont olyan puhafák – különösen a fenyőfélék – amik könnyebben kapnak lángra és gyors lángolással adják ki a meleget. Gyantásak és a kéményben könnyebben képződik lerakódás, s ezért nagy tömegben nem égetjük – mondja fia, aki ácsmester, Brooklynból (N.Y).
Bizonyos fák, lábon, lehet, hogy sokkal többet érnek, minthogy épületfa legyen belőlük. A hozzáértő erdőgazdák első szabálya, hogy az értékeset ne pazarold el.
Az árak nyilvánvalóan változnak, de az általános szabály az, hogy keményfafélék a legértékesebbek. Egyes fajok, így például a fekete dió, mindig „nyerőnek” számítanak. Értékes iparifa, például épületfa lesz a rönkből, ha egyenes, az első elágazás jó magasan van, és nincsenek rajta szemmel látható sérülések vagy betegség jelei.
Ha a lábon álló erdőt ipari faként akarja értékesíteni, célszerű, ha ezt a tulajdonos a kerületvezető erdésszel megbeszéli.
Egyes fafajokat, például a bükköt nehezebb munka felhasogatni, mint másokat.
Vannak olyan fafajok, melyek égetéskor kellemes illatot árasztanak, ilyen például az almafa. Megint mások magasabb hőfokon égnek, köztük a hikori dió, a kőris, a juhar és a tölgy.
Mielőtt a tűzifát eltüzeljük, egy éven át a szabad levegőn kell hagyni, hadd száradjon. A nyersfa nedvesség tartalma nagyobb és ezért nehezebb. Több füsttel is ég, ha meggyújtjuk, kivéve, ha újabb típusú, tisztább égést eredményező, katalizátoros kályhánk van.
A korhadás jeleit mutató élőfa, holt ágakkal, gombásodó, hámló kéreggel, alkalmas kályhába vagy kandallóba. Azok a fák, melyek tapintáskor szivacsosak, nedvesek, nem igazán magas fűtőértékűek, jobb, ha az erdőn maradnak, mosómedvék, baglyok és más, menedékkereső állatok otthonául. Kidőlnek és elkorhadnak, az erdő növekedésének teljes életciklusát végigélve.
Él az a fajta szemlélet, hogy ha a házunkat fával fűtjük, ósdiak, maradiak vagyunk, írja Stephen Philbrick. Nem kell, hogy így érezzen az ember! Nagyon is itt az ideje, hogy a fafűtést visszahozzuk a mindennapi életünkbe, vélekedik. Legalábbis, ami New England-et illeti, több tűzifa vágható ki felelőséggel, mint a 18. század vége óta bármikor, s az ásványi eredetű, fosszilis fűtő- és üzemanyag árak pedig várhatóan tovább emelkednek a jövőben.
