A patakok mentén közel 3,8 millió hektáron meghagyják az erdőket; Az indián törzsek vegyes érzelmekkel reagáltak. Az elkövetkező fél évszázadban Washington állam (USA) faipara kivételt élvez, a veszélyeztetett fajokra vonatkozó törvény azon cikkelye alól, mely a lazacra és még négy tucat vízi állatra vonatkozik, így rendelkezett a szövetségi állam – olvasható a Seattle Postban.Cserébe a faipar megígérte, hogy intézkedik a lazacok érdekében, például úgy, hogy a patakok mentén közel 3,8 millió hektáron meghagyja az erdőket. Ez a terület az állam területének egyötöde, így az egyezséggel, az amerikai Nyugaton a legnagyobb ilyen megállapodás jött létre.
A megállapodást hitelesítő ceremónián az egyik szónok a másik után idézte a 3,8 milliós számot, anélkül, hogy bárki is vette volna fáradságot, hogy utána nézzen a határvonalaknak. Az illetékesek nem igazán tudják még, hogy a területből hány hektár kapja majd meg ténylegesen a beígért védettséget.
Nincsenek biztos adatok az érintett terület nagyságát illetően, mert vannak hézagok a megállapodásban, a kis fás területek tulajdonosait illetően. Nincsenek pontos számok a terület nagyságára vonatkozóan.
Az indián törzsek is tiltakoztak, mondván, Washington állam arányait tekintve, nem lehet, hogy az ő területükből 35 százaléknyit nyilvánítsanak feltételezhetően védettnek.
Nem kaptunk biztos választ, mekkora lesz az a terület, ami nem esik majd a változást hozó természetvédelmi intézkedések alá, ismerte el Bob Turner az Országos Tengerhalászati Szolgálattól, aki a megállapodást fedél alá hozta. Ez a bizonytalansági tényező a megállapodásban. – Résen leszünk, figyelni fogunka dolgokra – fűzte hozzá.
Amikor a kormány és a faipar képviselőinek népes csoportja megjelent az aláírási ceremónián az Olympiától délre fekvő a Scott–tó partján, valamennyien dicsérték az alapelvében már 1999-ben kidolgozott, s a törvényhozás által gyorsan jóvá is hagyott megállapodást.
Az egyezség támogatói megígérték akkor, hogy a még jó néhány bizonytalansági tényezőt hamarosan felszámolják. A bizonytalanság ma is fennáll, és az új ígéretek szerint tanulmányokban foglalkoznak majd a problémával. Ha a lazacok védelmét fokozni kell, meg fogják tenni – mondták a megállapodás hívei.
– Washington a lazacvédelem kérdésének tudományos megközelítésében és előre látásban, valamint az államok erdőgazdálkodásának és faiparának védelmében is élen jár – mondta Christine Gregoire kormányzó, a megjelent 150 kormányzati és ipari képviselő előtt. – A megállapodás azt jelzi, hogy Washington állam világviszonylatban versenyképes, ha fáról van szó.
A nagy faipari vállalatokért lobbizó Bill Wilkerson, Washington Állam Erdővédelmi Szövetségének igazgatója szerint, ami náluk most zajlik, az állam erőforrásaiért történő intézkedés, nagyon különleges, helyzetspecifikus dolog.
Az egyezség létrejöttét nem tiltja a kongresszus által 1982 elfogadott, veszélyeztetett fajokra vonatkozó cikkely. A jogalkotó agyszüleménye alapján a törvény lehetővé teszi a kormánynak, hogy megígérje, nem foganatosít büntető eljárást a törvény megsértői ellen, azokkal a földtulajdonosokkal szemben, akik tesznek a veszélyeztetett fajok megsegítésére irányuló lépéseket.
A környezetvédők már 1999-ben bírálták az „Erdők és Halak Jelentést” (Forests and Fish Report)
Az őslakos amerikai törzsek vegyesen fogadták, de múlt heti levelében az Észak-nyugati Halászati Bizottság elnöke, Billy Frank Jr. aggodalmát fejezte ki a kis erdőtulajdonosok mentesülése miatt. Panaszként felemlítette azt is, hogy a megállapodás nem veszi számításba, milyen hatással lesz majd a lazacokra az elkövetkező fél évszázadban a globális felmelegedés.
Terry Williams, az Indián Halászati Bizottság tagja azt mondja az indiánok érzékenyen reagáltak a törvény elfogadására.
– Elég aggasztó – mondta a törvényről Williams. – Annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk az emberek emlékezetébe vésni, hogy ez a mi tulajdonjogunk. A hal a mi tulajdonunk a Legfelső Bíróság alátámasztja a halhoz való jogunkat. Tulajdonosi viszonyról van szó, amiben az Egyesült Államok is részesedik.
Williams az egyezséget úgy minősítette, mintha a faipar egy ötven évig érvényes „börtönmentességi kártyát” kapott volna a szövetségi kormánytól, amely anélkül hozta meg döntését, hogy annak valamennyi hatásával számolt volna.
Mind az állam, mind a tudós társaságok részéről kijelölt szakértő csoportok sem tartják szerencsésnek a tervet. 28 független tudós azt írta a kormányzó Gary Locknak, hogy ami a lazacok megmentését illeti, kicsi a valószínűsége, hogy a terv elérheti a kitűzött célját.
Nem minden tulajdonos, aki magát kis birtokosnak tartja, jogosult a mentességre. Ken és Bonnie Miller például mintegy16 hektár erdőgazdasággal rendelkezik (a kikötések csupán 8,1 ha-nál nem nagyobb tulajdont jelölnek meg).
Miller szerint – aki a Washintoni Erdőgazdaságok Szövetségének elnöke –, meg kell találniuk azt a módot ahogyan az embereket gazdaságuk, a fák megtartására lehet ösztönözni.
– Senki sem akarja jobban a lazacok és a tiszta víz védelmét, mint a családi erdőtulajdonosok – mondta az egybegyűltek előtt.
