A zöld áram támogatási-rendszert újra kellene gondolni, amennyiben Magyarország a minimumszintet kívánja csak teljesíteni a jövőbeni európai uniós kötelezettségénél - vélekedett Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem, Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője egy klímaváltozásról tartott konferencián Budapesten. Emlékeztetett arra, hogy az EU kormányfőinek márciusi döntése szerint 2020-ig a megújuló energia piacrészesedését az energiafelhasználásban az unió legalább 20 százalékra kívánja emelni. Egyelőre nem született megállapodás a tagállami szintű vállalásokról, de a formálódó magyar megújuló energia stratégia a zöld energia termelésére legjobb esetben 16 százalékot irányoz elő, míg az áramfogyasztáson belüli zöld áram arányra maximum 18 százalékot.
Ha csak ennyi a cél, akkor nincs szükség a zöldáram-termelők megtámogatására kötelező átvételi árral, főként nem differenciált átvételi árral - hangoztatta Kaderják Péter. Utalt arra, hogy az új villamosenergia-törvény a különböző megújuló energiaforrásokat versenyképességük szerint különböző mértékű támogatásban részesíti.
Az egyetemi tanár szerint így csak az adófizetők pénzének pazarlása zajlik, a zöldenergia területén aligha történik érdemi előrelépés. Úgy vélte, hogy ez esetben az úgynevezett zöld bizonyítvány rendszerének bevezetése ésszerűbb lenne.
Ez a támogatási forma a szén-dioxid-kereskedelmi rendszerhez hasonlít, csak ebben az esetben az áramkereskedők kapnak kvótát, azaz zöldbizonyítványt évről-évre növekvő mértékben. A kereskedők a kapott zöldbizonyítvány mértékéig kötelesek zöld áramot vásárolni a termelőktől, akik közül így a legversenyképesebbek, azaz a legolcsóbbak kerülnek előtérbe.
Kaderják Péter megjegyezte: más a helyzet, ha Magyarország több más tagállamhoz hasonlóan kitűzi célként, hogy valamely megújuló energiaforrásra rövid távú versenyképességi hátrányok ellenére hajlandó áldozni, és abból nagyhatalom kíván válni.
Ilyen lehet például a az ország számára ígéretesnek tűnő geotermikus energia, amely a földből kinyert víz visszasajtolásának nagy energiaigénye ellenére még drága, de az innováció hatására előbb-utóbb "beérhet" - közölte a professzor. Szerinte iparpolitikailag előnyös lehetne ez a megoldás, mint ahogy Spanyolország és Dánia esetében a szélenergiánál, illetve Németországban a napelemek esetében történt.
Kaderják Péter utalt arra, hogy ezek a technológiák is eleinte drágák voltak, most viszont már szinte támogatás nélkül is megállják a piacon a helyüket.