Nyomás alá kerülnek a gazdag országok, az Afrikában zajló klímatárgyalásokon, annak megválaszolásakor, hogy tulajdonképpen mennyi időn belül, s mennyivel szándékoznak széndioxid-lábnyomukat csökkenteni – olvasható a nasdaq.com oldalon.

A szakértői szintű tanácskozás csütörtökön kezdődött a ghanai Accrában, hogy lefektesse az év vége felé a lengyelországi Poznanban megrendezésre kerülő, nagyobb horderejű ENSZ tanácskozás műszaki alapjait. Yvo de Boer, az ENSZ vezető klímaszakértője (UNFCCC főtitkár), reményei szerint a gazdag országok megállapodásra jutnak az üvegházhatású gázkibocsátás általuk megfelelőnek gondolt csökkentésének tartományát illetően. A konkrét, specifikus célkitűzéseket valószínűleg Koppenhágában jelölik majd ki, mondta a klímatárgyalásokkal megbízott ENSZ főnök, utalva a 2009. decemberében sorra kerülő konferenciára, ahol a világ országainak el kell fogadniuk a 2012-ben lejáró Kiotói Egyezményt követő, globális felmelegedés kezelésére hivatott tervet. A tavalyi, Baliban történt sikeres áttörés óta, a tárgyalások a gazdag és a szegély országok közötti szakadás miatt holtpontra jutottak. Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottsága (IPCC) felhívta a figyelmet, hogy a globális felmelegedés esetleges, katasztrofális méreteket öltő kihatásainak elhárításához komolyabb mértékű csökkentésekre is szükség lehet az egész világon. Az accrai találkozó abban az értelemben is nagyon fontos, hogy meghatározza, milyen eszközöket vehetnek igénybe a gazdag országok hosszabb távú céljaik eléréséhez. Külön munkacsoportok foglalkoznak azzal, hogy a jövőben milyen kulcselemeket vegyenek be egy esetleges klímaváltozással kapcsolatos egyezménybe, vagy hogy a kiotói jegyzőkönyvben felsorolt hat üvegházhatású gáz listáját bővítsék-e, s hogyan mérjék. Foglalkoznak a világ ipar- specifikus indítványaival is, melyet különösen Tokió és Washington szorgalmaz, de munkacsoport foglalkozik azzal is, miként vonható be egy jövőbeli klímamegállapodásba az erdőirtások hatása. Szó lesz a találkozón a fejlődő országoknak nyújtandó műszaki és financiális segítségről, mind a kibocsátás csökkentés, mind az éghajlatváltozás következményeinek kezelése vonatkozásában. De Boer reméli, hogy az országok konkrét javaslatokkal érkeznek Accrába, olyan megfogalmazásban, ami belefoglalható a koppenhágai megállapodás szövegébe. De Boer bírálta a G8 csúcstalálkozó múlt hónapban nyilvánosságra hozott célkitűzését, túl haloványnak és túl távolinak minősítve
a globális felmelegedést okozó káros gázkibocsátás felére csökkentésére 2050-re kitűzött célt. A mihez mérés alapvonala sem egyértelmű, mivel Európa az 1990. évet veszi alapul, az IPCC az ezredfordulót javasolja kiindulópontként, a japán miniszterelnök pedig 2008-ról beszélt a G8 csúcs után. Rajendra Pachauri az IPCC elnöke kérte Európát „mutassa az utat”, mert szerinte, ha nem teszi, félő, hogy valamennyi az éghajlatváltozás problémájának kezelésére tett kísérlet kudarcba fullad.