A Kárpát-medencében a gázárak emelkedése miatt fedezik fel ismét egyre többen a fatüzelést.  Az óceán túlsó partján, egy felső-középosztálybeli, amerikai család, mondjuk a Washington környéki kiterjedt suburbiában, természetesen nem fával fűt. Az egykori farmok felparcellázásából kialakított, néha több hektáros telkeken álló többszintes, faszerkezetű családi házukban korszerű gáz- vagy olajfűtés van. A földszinti, egyterű helyiségből - nappali, szalon, étkező, konyha - nem hiányozhat a kandalló sem, ami a legtöbb esetben csak látványként szolgál. Különleges alkalmakkor gyújtják csak be, és a legnagyobb gondot az jelenti, hogy mit is égessenek el benne.
Úgy látszik azonban, hogy a divat e téren sem ismer határokat, és a kényelemhez szokott amerikaiakat is megragadta a tűz misztériuma.
John Stephen Nix, a harminc éves gyakorlattal bíró erdész, kutató-elemző szakember, aki az About.com nagy kereső-rendszer erdészeti rovatát, a Forestry at About.com-ot szerkeszti, arról számol be, hogy egyre több olvasó érdeklődik a tűzifa beszerzési lehetőségek iránt. Steve Nix, aki tagja az Amerikai Erdészeti Egyesületnek és tudományos fokozattal is rendelkezik, ezen egyáltalán nem lepődik meg, hisz' dolgozott az állami és a magán szektorban egyaránt, és kiegyensúlyozott álláspontot képvisel a termelők és a természetvédők módszereit illetően. Veszi a fáradtságot és elmagyarázza olvasóinak, hogy a legtöbb erdő a Mississsipi folyótól keletre, magántulajdonban van. Ha keleten él, akkor annak van a legnagyobb esélye, hogy - természetesen engedély beszerzésével - magánerdőben vágjon tűzifának valót.
A köztulajdonban lévő legjobb tűzifagyűjtő helyeket a Mississippitől nyugatra találja az érdeklődő. Fel kell vennie a kapcsolatot az állami erdők képviselőivel a tűzifának való kivágásához. Az sem kizárt, hogy a városi erdők is potenciális források lehetnek. Arra is bíztatja olvasóit, hogy gyűjtsék a fakitermelési apadékot, a lemetszett gallyakat, a jég- és viharkár, valamint a rovarkártevők és a betegség sújtotta fákat, valamint a fűrészüzemek hulladékát is. Szinte mindenütt lehet hulladékfát fát találni.
Megtudhatjuk, hogy minden Nemzeti Erdőkerületnek van hulladék- és tűzifa hasznosítási politikája, és a kerületek vezetői adnak ki engedélyt favágásra bizonyos területeken, meghatározott feltételek mellett.
Steve Nix azt is elmagyarázza, hogy milyen fa hasítható a legkönnyebben.
Természetesen a felvágott tűzifáért felárat kell fizetni, de ez megéri, mert sok munkát takaríthatnak meg vele. Ha mégis amellett dönt valaki, hogy maga vágja fel a fát, minél hamarabb tegye, és először az olyan egyenes szálú fákkal kezdje, mint a fenyők illetve a hikori és a tölgyfélék, melyeknek hasonló az erezetük és könnyen hasadnak.
Ad néhány hasznos tanácsot is: a még nedves farönköt általában könnyebb hasítani. A puhafák is könnyebben hasíthatók, mint a kemények. Vannak olyan fafajok, amiket kézi hasogatáshoz nem javasol, amelyeknek egymásba fonódó a rostozata, például a szil és a szakamór.
A piaci árak és tudnivalók
Megvallja, hogy maga is szeretettel tárolja házában a tűzifát, hogy befűtse a kandallóját, de az ilyen tűzhelyekkel a fűtés nemcsak sok vesződséggel jár de sokba is kerülhet, ha valaki nem ismeri az árakat.
Több államban hoztak a tűzifa értékesítését szabályozó törvényeket, melyek védik a vevőt attól, hogy nagyon kifosszák, amikor tűzifát vásárol. A legtöbb államban garantált, hogy ha egy köteg fát vesz valaki, az tényleg egy köteg legyen. Vigyázni kell, nehogy olyan tűzifát vegyenek, amit nem erdei köbméterben mérnek, ez az eladótól számon kérhető.
Természetesen a szállításért is fizetni kell, ha nem tudja saját maga megoldani. Az ár az adott helytől és a hozzáférhetőségtől függ.

<<Vissza