Mint ismert, a Magas Tátrán és a Tátrai Nemzeti Parkon (TANAP) végigsöpört orkán erejű szél 12 ezer hektár fenyves erdőt tarolt le és legalább ugyanekkora területű erdőben okozott jelentős károkat. A károkat még föl sem mérték, de a természeti katasztrófa után Szlovákiában és külföldön azonnal megkezdődött a katasztrófa okozta környezeti károk mérséklését, a tátrai flóra és a fauna "talpra állítását" segíteni hivatott gyűjtés. Kisemberek, civil-és állami intézmények, multinacionális nagyvállalatok tesznek felajánlásokat.
Húszmillió szlovák koronával segíti a legnagyobb szlovákiai olajfinomító, a 98 százalékos Mol Rt. részesedésű Slovnaft, az orkánkatasztrófa sújtotta Magas Tátra újraerdősítését – tudta meg az MTI. – Miután a Mol Rt. és a Slovnaft vezetői a szlovák kormány mezőgazdasági minisztere, Simon Zsolt társaságában a helyszínen is látták a lepusztult tátrai panorámát, bejelentették: húszmillió korona adománnyal járulnak hozzá a helyreállításhoz. Ezen túlmenően a társaság térségben üzemelő 1200 töltőállomásán alkalmi a matricákat is kezdenek árusítani, és az így befolyó pénzeket is a Magas Tátra felélesztésére ajánlják fel.
– Mihelyt pontosan megtudjuk, mekkora terület ment tönkre, előkészítjük a facsemetéket – mondta Jozef Minda¹, az Erdészeti Kutatóintézet igazgatója a pozsonyi Új Szó munkatársának. Biztosan nem hozunk be külföldről, kizárólag a hazai genetikai állománnyal dolgozunk, van elég tartalék. Minden idők egyik legnagyobb természeti katasztrófája történt, és legalább száz évbe telik, amíg a Tátrában erdő lesz. A megújulási folyamat azonban legfeljebb tíz évet vesz igénybe, azaz egy évtized alatt ki lehet telepíteni a fákat. Ez speciális erdősítési program alapján történik. Azt tudjuk, az új erdők összetétele minden bizonnyal különbözni fog az eredetitől. Tehát az a Tátra, amit ismertünk, valóban a múlté.
Arra a kérdésre, hogy a most elvándoroló állatok visszatérnek-e valaha a Tátrába, így válaszolt a szakember: – Mihelyt elkezdődik az erdőtelepítés, fokozatosan az állatok is visszavándorolnak, valószínűleg madárszót lehet majd hallani a leghamarabb. A többi állat hosszabb ideig nem jelenik majd meg, ám szó sincs róla, hogy egyes fajok eltűnnének a Tátrából. Veszélyt jelenthet azonban a szú. Az utóbbi két évben már sok borsot tört az orrunk alá. Ha tavasszal beköltözik a farönkökbe, gyorsan elszaporodhat, és a megmaradt fákat is elpusztítja. Vegyszerekkel lehet védekezni, ám mivel védett területről van szó, nem szabad elhamarkodottan cselekedni, minden lépést a környezetvédelmi tárcával kell egyeztetni.
A legfontosabbat: az újratelepítendő erdők felnövekedéséhez szükséges időt azonban semmilyen jó szándékkal nem lehet lerövidíteni: az eredeti Tátra-kép jó esetben is csak évtizedek múltán alakulhat ki újra - jelzik a szakemberek, akiknek megoszlik a véleménye arról, vajon megengedhető-e, hogy az irtások helyére ismét kizárólag fenyves erdőket telepítsenek.
A szakemberek abban egyetértenek, hogy a most tönkrement elegyetlen lucfenyő állományt nem célszerű változatlan formában felújítani, még akkor sem, ha a lucfenyő a Tátrában őshonos, és a termőhelyi adottságok is kedvezőek számára. A vita a felújítás módszereiben van. A természetvédők minden beavatkozást mellőzve a természetes felújulás mellet törnek lándzsát, míg az erdőgazdálkodás és a turizmus szempontjait képviselők a terület kitisztítása után a mesterséges felújítást sem zárják ki.
Az tény, hogy a száz-százhúsz éve alpesi tűlevelű csemetékből telepített erdő kevesebb kárral vészelte volna át az orkán okozta pusztítást, ha más, a tátrai klímában könnyen honosodó fafajták is lennének, és nem csak a törékeny, vízszintes gyökérzetű lucfenyőkből álló monokultúrának kellett volna dacolnia az orkánnal. A korszerű erdőművelési szemléletet vallók szerint az üzemszerű erdőgazdálkodási szempontok mellett a természetszerű erdők kialakítására kell törekedni.
