Hogyan kapcsolódik mindez Edison nevéhez?Edward Johnsonról, Thomas Edison munkatársáról és barátjáról vált ismerté, hogy ő tett elsőként izzószálas égőket élő karácsonyfára, csupán három évvel azután, hogy Edison feltalálta a szénizzószálas villanykörtét. Johnson New Yorkban élt és a város az Edison nevét viselő Világítástechnikai Társaságánál (Illumination Company) volt tisztviselő. Bár a sajtó szerint reklám íze volt a dolognak, az esemény Johnson otthonában zajlott, kifejezésre juttatva hitét és meggyőződését, miszerint a világító termékek biztonságosak.
A „biztonságos” karácsonyfaégő
1882. előtt a karácsonyfákat égő gyertyákkal díszítették az amerikai otthonokban, amiből sok tragikus tűzeset keletkezett. Edward Johnson, kézi huzalozással kötötte össze a 80 piros, fehér és kék színű, fújt üvegballont a körbe forgatott örökzöld fára. Johnson egy, New Yorki újságoknak küldött, leveléből idézve: „Az elekromos fák sokkal kevésbé veszélyesnek bizonyulnak majd, mint a viaszgyertyás szalon-fák.”
Valójában azok az első körték hamar felforrósodtak, s csaknem olyan veszélyessé váltak, mint a gyertyák, amiket helyettesítettek.
Sajnos, túl drága
Sok amerikai családnak még elérhetetlen volt az Edison-féle karácsonyfa-égő megvásárlása. Nem is terjedt el rögtön. Évtizedek teltek el, amíg a világító díszeket a legtöbb amerikai család beszerezhette, közvetlenül azután, hogy Grover Cleveland elnök kivilágított fát állíttatott fel a Fehér Házban 1895-ben. Az előkelő családok elkezdtek karácsonyfa partikat rendezni. Ezek az események egyre szaporodtak, annak ellenére, hogy az 1900-as évek elején egy átlagos, (semmi extra) égőkkel díszített fa, akár 300 dollárba is kerülhetett (mai áron 2 ezer dollárba).
A GE megjelenése 1903-ban
A General Elecrtric cég 1903-ban csökkentette költségeit azzal, hogy tömegtermeléssel előre összeszerelt égőket állított elő. Bár a „szerelvény” még mindig túl sokba került az átlag családnak, az áruházak már meg tudták venni, vagy bérelhették is a villanyárammal ellátott városokban. A huzalozás nyolc zöld előre elkészített porcelán foglalatból, nyolc színes üveggömbből és egy dugaszból állt, amivel csatlakoztatni tudták a legközelebbi falba vagy mennyezeti aljzatba.
A GE sohasem tudott szabadalmat szerezni a zsinóron függő égőknek, amit „girlandnak” neveztek.
Sabacca madárkalitkája
1917-ben egy 15 éves fiú, Albert Sabacca megismerkedett a „villanykörtével”. Sabacca szüleinek volt egy csecsebecséket és újdonságokat árusító boltja, ahol villannyos madárkalitkákat is árusítottak, műmadarakkal. A fiú ötlete volt, hogy szülei kezdjenek elektromos karácsonyfa-égőket készíteni. Az első gyenge év után a New York City Újdonságok Boltja NOMA néven elektromos társasággá nőtte ki magát, és hamarosan a világ legnagyobb karácsonyfa-égő gyártója lett. (Csak 1965-ben szorult ki a nemzetközi versenyből.)
