A Colorado Egyetem tudósai érdekes, új példáját tárták a nyilvánosság elé annak, hogy a Föld, saját törvényszerűségeire hagyatkozva, hogyan tarja fenn az egyensúlyt önmaga és az éghajlatváltozások között – olvasható a nature.com oldalon. James Lovestock Gaia elméletének az a központi gondolata, hogy a Föld önszabályzó rendszer. A környezettel foglalkozó szakemberek körében ez hitelesnek, valószínűsíthetőnek tűnik. Russel Monson kollégáival a Nature magazinban írt erről, kimutatva, hogy a télen lehullott hó mennyisége kritikus mértékben befolyásolhatja a mérsékelt övi erdők által a légkörbe juttatott szén-dioxid, mint elsőszámú üvegházhatású gáz koncentrációját. Egyéves ciklust figyelembe véve, az erdők fotoszintézis útján több szén-dioxidot nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak. A talajban élő mikroorganizmusok azonban, melyek tápanyag tekintetében részben a fáktól függenek, a tél folyamán kibocsátanak valamennyit ebből a szén-dioxid készletből.
A hó szigetelő rétegként viselkedik, a talajt melegítve és a mikroorganizmusokat a szaporább légzésre serkenti, ami több szén-dioxid felszabadulását eredményezi.
Az enyhe tél ugyanakkor vékony „szigetelő réteget”, így kevesebb párologtatást jelent, ami kevesebb szén-dioxid termeléssel jár. Az egész évet tekintve a melegebb telek,– melyekről az ember azt gondolná, hogy több szén-dioxid kibocsátáshoz és nagyobb mértékű felmelegedéshez kellene, hogy vezessenek –, kevesebb szén-dioxid termelésért „felelősek”.
