Az erdők és a talaj megkötik a szén-dioxidot. Ezért szerepet játszanak az üvegházhatás egyensúlyban tartásában, és a Kiotói Egyezmény betartásában. A fenntartható erdőgazdálkodás és a faanyag megújuló energiaforrásként való használata döntő a szén-dioxid-háztartásban – írja az International Forest Industries szaklap.

A Kiotói Egyezmény arra kötelezi az aláíró államokat, hogy csökkentsék a globális felmelegedést okozó üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását. Svájc 2008. és 2012. között az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását 8 százalékkal köteles csökkenteni az 1990-es értékhez képest.
Az ásványi energiaforrások az üvegházhatás elsődleges okozói. Használatuk nagy mennyiségű szén-dioxidot szabadít fel. Ezért a legfontosabb teendő ezen gázok kibocsátásának csökkentése az energia gazdaságos és hatékony felhasználásával. A megújuló energiaforrások nagyobb arányú használata is segít ennek elérésében.
Az erdő szerepe
A növények, és különösen az erdők, nagy mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el a növekedés során. A szenet a biomasszában tárolják, és oxigént bocsátanak az atmoszférába. Azaz az erdő szén-dioxid elnyelőként üzemel. A biomassza lebomlásakor vagy elégetésekor ismét szén-dioxid keletkezik, ami visszakerül az atmoszférába. Ha egy erdő több szén-dioxidot bocsát ki, mint amennyit elnyel, szén-dioxid forrássá válik.
Az erdőfelújítás eredményeként történő szén-dioxid elnyelési, és az erdőirtás eredményeként keletkező szén-dioxid kibocsátási értékeknek meg kell felelniük a Kiotói Egyezményben vállaltakkal. Sőt, 2008. és 2012., az első kiotói periódus során az egyes országok dönthetnek úgy, hogy más erdészeti és mezőgazdasági tevékenységeket is folytatnak, amely során a széndioxid eltávolítható az atmoszférából, ha teljesítik a vállalásukat. Svájc úgy döntött, hogy az erdőgazdálkodásból származó szén-dioxid elnyelést is beveszi a szén elszámolásba. Ily módon maximum 1,82 millió tonna szén-dioxidot tud elszámolni.