A berlini gyűjtemény túlélte a második világháborútKönyvritkaságok kiállítása tárja fel az erdészet közép-európai fejlődéstörténetét. Első alkalommal történt, hogy a FAO erdészeti bizottsági ülése (2007. március 13-16.) kiállításhoz kapcsolódott.
Páratlan, egészen a 18. századig visszanyúló, erdészeti témájú, történeti könyvgyűjtemény engedett bepillantást az erdészeti kutatás történetébe, annak közép-európai kialakulásába és kibontakozásába, egészen a huszadik század elejéig.
Az első állandó nemzetközi erdészeti szervezettől, a Berlinben, 1939-ben alapított CIS-től, a Nemzetközi Erdőművelési Központtól átvett gyűjtemény mindezidáig a világon legelső kísérlet az erdészettel kapcsolatos valamennyi, tudósok által publikált anyag dokumentálására. A berlini központ könyvtárának célkitűzése az európai országokból származó, az erdőhöz kötődő szakirodalmi bibliográfiák évenkénti aktualizálása volt.
A jelentős számú, egészen a 18. századig visszatekintő, főként német nyelven megjelent, értékes könyvgyűjtemény, páratlan betekintést enged az erdészet, mint tudomány kezdeti formálódásába Közép-Európában.
Különleges a gyűjtemény azért is, mert túlélte a második világháborút. Az akkori tudósok területen kívüliségi jogokat és a svéd nagykövetség oltalmát kérve a könyvtár számára, minden lehetőt megtettek a gyűjtemény védelméért. 1944-ben, a központ főtitkárának segítségével, a könyveket saját felelősségükre és kockázatukra, rakták fel és szállították el Berlinből az ausztriai Salzburgba, a maguk vezette teherautón.
Mikor 1945-ben a harcok Salzburg fenyegető közelségébe értek, egy várba, majd egy bányába vitték a könyveket. Egy részük, további védelemre, Ramsauba került. A gyűjtemény többsége sértetlenül vészelte át a háborút. 1951-ben aztán a könyvek átkerültek a CIS utódjához, a FAO római központjának helyiségeibe.
A gyűjtemény jelentős történeti és tudományos értékkel rendelkezik. Vannak a könyvek szerzői között ismert, az erdészeti tudományt megalapozó tudós férfiak, így Humboldt, Brehm, Cotta, Hartig, Pfeil, Pressler és Brandis. A témák kiterjednek a botanika, zoológia, erdőművelés, növedékre és a hozamszabályozásra, továbbá erdészeti géptanra és más mérnöki tevékenységre is.
– Nincs még egy ilyen gyűjtemény a világ egyetlen más könyvtárában sem – mondta az erdészettörténet szakértője, Elizabeth Johann, aki a kiállítást rendezte és szervezte. – Azt mutatja be, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás a 18. században gyökerezik, és hogy a nemzetközi együttműködés a tudós társadalomban még a háborús időkben, a nemzeti viszály, egyet nem értés idején is folytatódott.
