ImageHölgyek az UNFF7 ülésén az elnökségben

A nemek egyenlőségének megvalósításához strukturális változtatásokra van szükség az erdészeti szervezeteken belül.
Az erdésznők érdekeit is képviselő csoport tagjai ismételten hangsúlyozták azt a jelentős támogatást, amivel a nők az ENSZ Erdőfóruma (UNFF7) Nem kötelező érvényű dokumentuma, a Több éves munkaprogram és a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósítását segítik.

Az erdésznők érdekeit is képviselő csoportnak – az ENSZ tárgyalási rendszerében a kormányzati oldal mellett szereplő civil társadalom 9 fő csoportjának egyike, a nőké – sikerült elérnie, hogy az UNFF7 hivatalos ülésein tapasztalataikat előterjeszthessék, s gondjaiknak hangot adjanak, s felhívják a figyelmet azokra a nehézségekre, amikkel többek között az erdésznők, az erdészhallgatók és más közösségek tagjai szembesülnek.
Valamennyien rámutattak arra, hogy a nemek egyenlőségének megvalósításához strukturális változtatásokra van szükség az erdészeti szervezeteken belül.
A erdésznőket is képviselő csoport tagjai azon a véleményen vannak, hogy jelenlegi  részvételi arányuk az erdőgazdálkodásra vonatkozó döntéshozatali és irányítási folyamatokban nem megfelelő. A nők szerepét megerősítő több összehangolt, stratégiai erőfeszítést és elkötelezettséget szeretnének látni a kormányok, a CPF (Collaboratiev Partnership on Forests) tagok, a regionális és szubregionális hálózatok részéről, valamint releváns többoldalú környezeti megállapodásokat, dokumentumokat, folyamatokat és ENSZ testületeket.
A nők aktív részvételét szükségszerűnek nevezték ahhoz, hogy a nők távlati lehetőségeinek, valamint az őket foglalkoztató és érintő kérdések megvitatása az UNFF7 tárgyalásain biztosítható legyen.
Nők érdekeit képviselő csoport a legnagyobb gondok és kihívások között nevezte meg többek között:
a) a nemek egyenlőségét érintő ügyek iránti nem elégséges elkötelezettséget a környezettel kapcsolatos intézmények és donor képviseletek részéről;
b) az erdészeti politika és programok nemekre vonatkozó adatainak és mutatóinak hiányosságát;
c) kevés a nők érdekeit a globális szintű folyamatokban képviselő nő az erdészeti intézményekben;
d) hiányzik az erdészeti intézményeken belül a kapacitás a nemeknek megfelelő stratégiák kidolgozására;
e) hiányoznak azok a rendszerek, mechanizmusok, amelyek méltányos részesedést biztosítanának a nőknek, a megélhetés, gazdasági előbbre jutás területén, különösen a magánszektor területén;
f) bizonytalan a nők erdő/föld birtoklása, illetve földhasználati joga.
A fentiekből kiindulva a csoport további területeket javasolt, ahol a nemzeti, regionális és nemzetközi szintű összehangolt cselekvésre van szükség, a politika és törvényhozás, a nemekre szabott kapacitás kiépítése, a fenntartható fejlődés erdőgazdálkodási feladatai nők számára, a kutatás és hatásfelmérés területén.
Szükségesnek tartják az erdészeti intézményrendszeren belüli szervezeti változtatásokat is.
Kiemelték továbbá a nők felvételét a nemzetközi erdészeti intézményekbe, a partneri viszony létesítését a közösségek és a szakképzett nők között, a nők bevonását az UNFF tanácsadói testületébe.
Ezzel a nem kötelező erejű eszközzel élve remélik, hogy több figyelmet fordítanak a jövőben a nemekkel kapcsolatos kérdésekre, a nők nehéz helyzetére, s több forrás áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy a nők részt vehessenek a fenntartható erdőgazdálkodásban, a szegénység enyhítésében, s a kapcsolódó témák, így az egészség, földhaszonbérlet és tulajdonjog kérdése is megoldhatóvá válik.
Ezek elééréshez a nők együttműködést, szaktudást, képességet és azt a hálózatot ajánlják, amellyel a nők az egész világon fontos partnerekként vonhatók be a fenntartható erdőgazdálkodásba.