ImageA fakitermeléstől megbolygatott erdők helyreállíthatók, de az új növedék genetikai változatossága már sokkal kisebb lesz. Így az erdők sokkal sérülékenyebbeké válnak a betegségek és az éghajlat változásai iránt.
Sok trópusi országban ma már a második, úgynevezett származék erdő nagyobb terület borít, mint az eredeti őserdők. Uzay Sezen kollégáival, a storrsi Connecticut Egyetemről azt tanulmányozta, milyen genetikai változatossággal rendelkeznek ezek a felújított erdőterületek. „20 hektárt vizsgáltak meg Costa Ricán, amit még az 1960-as években irtottak ki, állattartás céljára, de 1978-tól szabadon hagytak, lehetővé téve a természetes újra erdősülést.

Sezen az erdőtakarót adó származék erdőben a pálmák (Iriartea deltoidea) mindegyikéből vett DNA mintát, hogy genetikai kapcsolatukat levezethesse. 66 anyajelölt volt az őserdő vágásérett fái között, de a vizsgált területen az újulat több mint fele csupán kettő anyafától származott. „Van még ott másik 64 fa - mondja Sezen. – Mi történhetett vajon ezekkel a fákkal?”
A pálma egész évben virágzik, így az a sejtése, hogy az egyenlőtlen szaporodási eredmény véletlenszerű egybeesés lehet. Az említett két fa éppen akkor hozott termést, amikor a visszaerdősülés már megkezdődött az irtáson. Más hasonló virágzatú növényfajok genetikai változatossága is hasonló módon csökkenhet, írja a New Scientist .