OTTAWA- Jóllehet, minden kanadai találkozott már a kormány „egytonnás kihívás” jelmondatával, amit az üvegházhatást és légkörszennyezést kiváltó gázok csökkenetésére hirdetett meg, összes ez irányú erőfeszítésük kútba eshet néhány nagyobb erdőtűz miatt, állítják a kutatatók. Egy-egy balszerencsés évben a kanadai erdőtüzek annyi légkörszennyező gázt képesek termelni, amennyi egyenértékű az ipar éves kibocsátásával. Az Országos Erdő Stratégiai Koalíció (National Forest Strategy Coalision) szerint az ilyen, országszerte előforduló erdőtüzek akár 150 millió tonna szennyező gázt eredményezhetnek egyetlen év alatt. Ötször annyi mennyiséget, mint amennyi az egytonnás kihívás programmal megtakarítható lenne.
A Brit Kolumbiában két évvel ezelőtt dühöngő három, nyári erdőtűz együttesen 15 millió tonna szén-dioxidot szabadított a légkörbe.
Itt az ideje, hogy vegyük alapos szemügyre erdőgazdálkodásunkat –, mondja a koalíciós csoport, melynek mind a köz- mind a magán szférából vannak tagjai, így a Kanadai Erdészeti Szolgálattól és a Kanadai Erdészeti Egyesülettől is.
Felhívással élnek az erdőgazdálkodás olyan megújított rendszerének kialakításáért, amely több erőfeszítést tesz az erdőtüzek megelőzésére, az erdők rovarkár elleni védelmére – gondolva az elhalt, korhadó fákból kikerülő szénvegyületekre – és olyan gazdálkodásra, mely nagyobb gondot fordít új erdők telepítésére.
Az üvegházhatást okozó gázokról szólva, – amikről úgy véljük, hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, – az erdő kétirányú folyamatot képvisel. Egyrészt kivonja a széndioxidot a levegőből – két köbméter fa egyenlő egy tonna légköri szénkivonásával, másrészt hatalmas mennyiségű gázkibocsátásra képes, amikor ég vagy korhad, pusztul.
Kanada 402 millió hektáros erdői a világ teljes széndioxid megkötő kapacitásának 10 százalékát teszik ki. Ennyit képesek raktározni. Erdőtüzekkor viszont ugyanennyi szénvegyületet juttathatnak vissza a légkörbe.
Az éghajlatváltozással több, kiterjedtebb erdőtűzzel kell számolnunk a jövőben. Legalább 30 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az új növedék ugyanolyan szinten kezdje kivonni a széndioxidot, mint a régi erdő, állítja Brian Stocks, aki erdőtűz szakértő.
Tény, hogy az erdőnek szüksége van a természetes ciklikus folyamat részét képező tűzre, amivel mint állandó tényezővel számolni kell. Attól függ viszont, mennyire sikerül a globális éghajlat ügyét és a jövő generációk javát szolgálnunk, hogy megfelelő beavatkozásokkal milyen mértékben sikerül az erdőtüzek hatásait enyhítenünk.
A kérdés nem csak kanadai probléma, fogalmaz a koalíció. Az 1990-es évek végén Indonéziában hónapokon át pusztító erdőtüzek következtében 2,6 milliárd tonna üvegházgáz szabadult a légkörbe.
Ez a mennyiség a világ éves ipari szennyezésének körülbelül 40 százalékával egyenértékű kibocsátás.
Kanadában 8500 erdőtűz fordul elő évente. Mintegy 60 százalékukat emberi gondatlanság okozza, de ezek a tüzek az éves kárnak, veszteségnek csupán 20 százalékáért felelősek. A legnagyobb pusztítást a villámcsapásból eredő természetes tüzek végzik.
Mégis, az emberi szabályozás és ellenőrzés javíthatna a mérlegen – állítják a szakértők.
Az mondják, Kanada, de a világ sem tudja elérni a kyotói egyezményben kitűzött szennyezés csökkentő célokat, jól igazgatott erdők nélkül.
A koalíció szerint a megoldásban szerep jut a nevelésnek és oktatásnak is.
A legtöbb vita manapság a trópusi esőerdők ökológiájáról szól. Az északi félteke zord tájain, a nagy Kanada és Oroszország határain átnyúló erdőségekben előforduló tűzesetek, ugyancsak megoldandó feladatot jelentenek, és részmegoldást kínálnak az üvegház problémájának kezelésében.
