2020. május 25. - A Svéd Erdészeti Ipar részéről Anna Holmberg és Marten Larsson elmagyarázza, hogy miért kellene nagyobb hangsúlyt fektetni a fenntartható erdőgazdálkodásra a biodiverzitás fenntartása és fokozása érdekében.
 

- Mit jelent az EU 2030-as biodiverzitási stratégiája az erdők számára?


Anna Holmberg: Az EU szárazföldi területei legalább 30 százalékának jogi védelmére és ennek legalább egyharmadának szigorú védelmére vonatkozó célkitűzések több erdőt „tesznek félre”, és kevésbé lesznek elérhetők a fenntartható fejlődés gazdasági és társadalmi, valamint a fenntartható fejlődéshez való hozzájáruláshoz, környezetvédelmi célokhoz.
Az európai zöld megállapodás célja egy méltányos és virágzó társadalom megteremtése, modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal, ahol 2050-ben nincs üvegházhatású gázkibocsátás, és ahol a gazdasági növekedés el van választva az erőforrások felhasználásától. A kevésbé kezelt erdők akadályozzák az Unió e cél elérésének képességét. Hosszú távon az erdőgazdálkodók és a mezőgazdasági termelők hősökből ósdiakká válhatnak, és jutalmazhatják a külföldi termelést.


Marten Larsson: Van egy globális biológiai sokféleség-válság, ez nem kérdés. Ezért a COVID-19 válsággal együtt arra hivatkoznak, hogy a természetnek több helyet kell adni. Várhattunk volna egy testre szabottabb megközelítést az európai erdőkre, amelyek állapota jobb, mint a globális átlag.
A stratégia a globális kontextusból Európa számos célkitűzésére összpontosít, amelyek hatásait környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból még alaposan meg kell vizsgálni. Az EU-nak ösztönöznie és vezérelnie kell a fenntarthatóságot, de ezzel a stratégiával kockáztatható, hogy csökken az erdészeti ágazat hozzájárulása.
- Előre láthatóan melyek lesznek a nagy viták?
Anna: Az egyik legfontosabb kihívás, hogy a stratégia több alapfeltételén megtaláljuk az egyértelműséget és a megállapodást, mint például a "jogilag védett", a "régi növekedésű erdők" és a "természetközeli eső erdők". Kiemelkedő, tudományos alapú meghatározásokra van szükségünk, amelyeket a tagállamokban következetesen hajtanak végre. Ellenkező esetben végtelen vitákat kockáztatunk a különböző érdekelt felek között.
Marten: A biodiverzitás egyike a fenntartható erdőgazdálkodás három sarokkövének. Az erdőtulajdonosok a magánszemélyektől a nagyvállalatokig évtizedek óta integrálják a biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedéseket gazdálkodásukba. Ezt el kell ismerni, mint amely hozzájárul a stratégia céljainak eléréséhez.
Ezzel párhuzamosan az „öreg erdők” és a „természetközeli erdőgazdálkodás” meghatározásainak figyelembe kell venniük az Unión belüli hatalmas különbségeket az erdőtípusokban és a tulajdonjogban, valamint a nemzeti erdészeti politikákat. Például a természetközeli erdőgazdálkodás - a folyamatos egyik formája - nem működik Európa északi részén. Az 1920-as és 30-as években Svédországban kipróbálták, és a regeneráció gyenge volt, szinte teljes egészében lucfenyőből. Az egységes irányítási módszerek ösztönzése helyett az EU-nak ösztönöznie kell a regionális feltételekhez igazított intézkedéseket.
- Hogyan tartja fenn vagy növeli a fenntartható erdőgazdálkodás az erdő biodiverzitását?
Marten: Az erdők legnagyobb kihívása az éghajlatváltozás. A stratégiában tévhit van, hogy az őshonos, természetes felújítású és az öreg erdők megkötik a szént a légkörből. Ők nem. Sok szenet megkötnek, de az öreg fák nem fognak annyi CO2-t elnyelni, mint a fiatalabb, gyorsan növő fák. Az erdőket aktívan kell kezelnünk és robusztusabb fákat kell ültetnünk, amelyek a jövőbeli éghajlati viszonyokhoz igazodnak. Ezt tesszük a fenntartható erdőgazdálkodásban.
Ugyanakkor elősegítjük a biodiverzitást az erdő mindennapi gondozásában. Ha ott hagyjuk a holt fát, és a magas tuskókat, a lombos fák nagyobb arányára törekszünk, ezáltal értékes területeket, és a biológiai sokféleség szempontjából elsődleges jelentőségű struktúrákat hozunk létre. Svédország erdeinek öt százaléka önkéntes alapon mentesül a gazdálkodásból a biodiverzitás megőrzése és előmozdítása érdekében az erdészeti tanúsítási rendszerek keretében. Ezt figyelembe kell venni a szigorúan védett erdőkre vonatkozó céloknál.
A fenntartható erdőgazdálkodás döntő pontja az, hogy gazdasági tevékenység folyik, amely a társadalmi és a környezeti szempontokat is figyelembe veszi. Ha egyre nagyobb területeket veszünk ki a művelésből, akkor csökkennek az erdőgazdák lehetőségei a fenti célok elérése érdekében.
Anna: A stratégia azt állítja, hogy a biodiverzitás jobban érvényesül a védett területeken, de mi azt mondjuk, hogy ez túl szűklátókörű gondolkodásmód. A jó erdőgazdálkodás valójában csökkenti a formális védelem szükségességét.
- Lát-e alapot a gazdaság és a biodiverzitás egyensúlyához az új stratégiában?
Anna: A stratégia a pandémia kezdete óta az Európai Bizottság által közzétett első európai zöld üzletpolitika. A tagállamok túlnyomó többsége és sok más érdekelt fél kérte, hogy az EU gazdasági fellendülése és a zöld gazdaság együtt járjon, de nem látjuk, hogy a stratégiát hozzáigazították volna az új helyzethez.
Két szempontból sokkal erőteljesebb elismerést vártunk volna: hogy a fenntartható erdőgazdálkodás elengedhetetlen a biodiverzitás fenntartásához és fokozásához, valamint hogy az erdők és erdőalapú termékek fontos szerepet játszanak a gazdasági fellendülésben.
Marten: A biodiverzitási stratégia jelenlegi állása szerint fennáll a növekvő feszültség a városi és a vidéki területek között. Elolvasása után egyértelmű számunkra, hogy az EU erdőstratégiájának 2021-es küszöbön álló felülvizsgálatának jelentősen megnőtt a fontossága. Ennek a stratégiának holisztikus perspektívát kell alkalmaznia az erdőket érintő valamennyi uniós politikára. A több védett terület és a célzott szén-dioxid-elnyelők nem járulnak hozzá a munkahelyteremtéshez, sem a tisztességes és virágzó társadalomhoz.