2021. október 5. - Az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók helyzete

Az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók a legaktívabbak és a legtámogatóbbak között voltak az új európai erdészeti stratégiában az Európai Zöld Megállapodás érdekében. Valóban mélyen meg voltunk győződve arról, hogy a stratégiára szükség van az erdők többféle funkciójának támogatásához, az ágazat kihívásainak és lehetőségeinek jobb kezeléséhez, valamint az új zöld megállapodás céljainak eléréséhez egy uniós szintű következetes és jól összehangolt keret révén. A stratégia júliusban közzétett végleges verziójával ezek a remények megszakadtak.
Jelen dokumentum célja, hogy megmagyarázza azokat a fő okokat, amelyek miatt az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók nagyon aggódnak a stratégia miatt, és nem tartják megfelelőnek. Ennek a cikknek is célja a felvetés néhány kezdeti kérdésre és megjegyzések e stratégia végrehajtásával kapcsolatban.
1. A stratégia megközelítése nem felel meg a helyszíni valóságnak
A stratégia megközelítése és hangulata azt sugallja, hogy a fenntartható erdőgazdálkodási (SFM) gyakorlatok nem a megfelelő irányba haladnak az Európai Unióban, és ezért jelentősen változtatniuk kell. Ez egy leegyszerűsítő megközelítés, amely figyelmen kívül hagyja az erdőgazdálkodás sokféleségét és összetettségét, a tulajdonjogokat, valamint az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók által tapasztalt valóságot, valamint eddigi eredményeit. Éppen ellenkezőleg, a nemzetközi erdőjelentések által szolgáltatott tények, pl. a Forest Europe jelentés az európai erdők állapotáról nagyon pozitív tendenciákat mutat az uniós erdőkben, többek között:
- Az elmúlt évtizedekben az EU erdei méretük és termelékenységük tekintetében folyamatosan növekedtek, és jelenleg az EU több mint 43 százalékát erdők és más erdős területek borítják.
- Európában minden évben az erdei biomassza megköti a más ágazatokban termelt szén-dioxid-kibocsátás mintegy tizedét. A kitermelt fatermékekben tárolt szén is hozzájárul a CO2 kibocsátás csökkentéséhez.
- Ezzel párhuzamosan az erdők több ezer madárfajnak, emlősnek, rovarnak és növényfajnak adnak otthont. A Natura 2000 területek mintegy 50 százaléka (37,5 millió hektár) erdő. Az elmúlt 20 évben a biológiai sokféleség megőrzésére kijelölt erdők területe mintegy 65 százalékkal nőtt. Védőerdők alkotják Európa erdőinek 32 százalékát.
- Az európai erdők túlnyomó része nyitott a nagyközönség előtt, míg 6 százalékát elsősorban nyilvános rekreációra jelölik ki vagy kezelik.
- Az erdészeti és fafeldolgozó ipar több mint 2,6 millió embernek ad munkát Európában.
Ellentétben azzal, amit a stratégia állít, az EU-n belül nincs egységes megoldás az erdők kezelésére. Továbbá, a stratégiával ellentétben, az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók munkájának köszönhetően nagyon pozitív eredmények születtek az uniós erdőkben. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a multifunkcionális erdészet mélyen gyökerező európai erdőgazdálkodási hagyomány. Ezért az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók ismeretekkel és szakértelemmel rendelkeznek a biológiai sokféleség megőrzéséhez erdeikben. Azon is dolgoznak, hogy az erdőket ellenállóbbá, élőbbé és növekvő erőforrássá tegyék, így élénk hozzájárulók a helyi gazdaságokhoz és a vidéki megélhetéshez. Az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók elvárják az uniós szintű intelligens szakpolitikai koordinációt, amely kiegyensúlyozott, nem ellentétes célokat határoz meg az erdőkkel kapcsolatos politikákban. Mindenekelőtt szilárd, tudományon alapuló tudáscserét várunk arról, hogyan kell kezelni és továbbfejleszteni az erdőket az éghajlattal kapcsolatos nyomásokkal szemben azáltal, hogy megfelelő egyensúlyt találjunk a mérséklési és az alkalmazkodási intézkedések között, miközben kellőképpen figyelembe vesszük a fenntartható erdőgazdálkodás mindhárom pillérét.  Sajnos a stratégia elszalasztja ezt a lehetőséget, mivel nem veszi figyelembe az uniós erdők nagy változatosságát és az előttük álló realitásokat.
2. Az erdőgazdálkodás és a fagazdaság fontossága hiányzik a stratégiából
A fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) komplex koncepció, és az erdők fenntartható kezelése az erdőfunkciók megfelelő egyensúlyának elérését célozza, beleértve a különböző ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtását és támogatását. Ha csak egy szempontnak kedvez, az egyensúly felborul. A biológiai sokféleség megőrzése, az ökoszisztémák helyreállítása és a szénelnyelők növelése a stratégia meghatározó elemei. Az éghajlati és növekedési célkitűzésekkel való koherencia hiánya az egyik leggyakoribb problematikus pontja a stratégiának. Az erdőknek a bioalapú körkörös gazdaság kialakításában betöltött szerepe inkább kockázat, mint lehetőség szemszögéből kerül bemutatásra. Ez sajnálatos, tekintettel a bioalapú termékek jelentős szerepére az éghajlatváltozás kezelése a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás csökkentésével, amely a Bizottság egyik fő célja, amelyet ez a Bizottság tűzött ki az Unió elé. A stratégia helyesen hangsúlyozza a fa támogatásának fontosságát az építőiparban és az építőiparban. A fatermékek használatából származó helyettesítési előnyök azonban nem csupán annak függvénye, hogy mennyi ideig használják a fatermékeket. Sajnos a fa egyéb felhasználásaira nem fordítanak hasonló figyelmet. Ez kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a stratégia a fenntartható erdőgazdálkodás valóságainak megalapozott ismeretén alapul-e. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az erdőalapú iparágak mindig arra törekszenek, hogy optimalizálják az erdőinkből származó értéket, a „hosszú élettartamú” termékek pedig ennek kritikus összetevői. A hosszú élettartamú fatermékek támogatásához azonban szükség van az aktív erdőgazdálkodás egészének támogatására, beleértve más faalapú termékek, például papír, csomagolás és energia előállítását és fogyasztását. Ezenkívül dicséretes az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók támogatása a környezetvédelemhez és az éghajlathoz kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtásához, de nem jelentheti azt, hogy elhanyagolják az erdők fatermelő funkcióit vagy az erdészet szilárd gazdasági alapjainak felváltását. A valóság az, hogy az erdőgazdálkodás nem egyszerűen folyik, hanem jelentős erőfeszítéseket, készségeket, beruházásokat, jelentős időt és pénzt igényel, és kockázatokkal jár, mielőtt bármilyen bevételt realizálna. Az erdőtulajdonosoknak és erdőgazdálkodóknak átfogó, nem töredezett támogatásra van szükségük.
3. A stratégia nem biztosítja a szakpolitikák koherenciáját, és nem segíti az ágazatot az összes uniós célkitűzés elérésében
Ez a stratégia szorosan kapcsolódik az EU biológiai sokféleségéhez és bizonyos földhasználati politikákhoz, és valóban némi következetességet hozhat e tekintetben. Úgy véljük azonban, hogy ez messze nem elegendő az általános uniós célok eléréséhez és az erdőkkel kapcsolatos politikák teljes körének kezeléséhez. A stratégia által javasolt intézkedések például nem támogatják az olyan uniós politikák végrehajtását, mint az EU biogazdasági stratégiája, az uniós ipari stratégia és a megújuló energiákról szóló irányelv, és nem járulnak hozzá az EU szociális és növekedési céljainak eléréséhez, ideértve a zöld munkahelyeket, amelyek szintén az Európai Zöld Megállapodás részét képezik. Az erdőkkel szembeni növekvő és többszörös követelményekkel összefüggésben a Bizottság azon megközelítése, hogy ne építsen tovább az erdők multifunkcionalitására, logikusan nem teszi lehetővé a koherenciát az EU erdőkkel kapcsolatos számos szakpolitikája, amelyek léteznek vagy készülnek. Ez nagyon sajnálatos, mivel ez volt az egyik fő felhívás az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók, valamint az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Európai Bizottsága részéről. Ezért a stratégia nem ad választ az erdészetet érintő vonatkozó uniós politikák közötti koherencia alapvető szükségletére, és nem oldja továbbá az ágazatban rejlő lehetőségeket az uniós célkitűzések eléréséhez és eléréséhez.
4. A stratégia végrehajtása további pontosításokat és magyarázatokat igényel
Az új uniós erdészeti stratégia nem tár fel következetes és átfogó célkitűzést az uniós erdők vonatkozásában 2030 felé. Ehelyett különböző intézkedéseket és kezdeményezéseket foglal magában, amelyek közül sok még mindig homályos, és csak némelyikük rendelkezik tájékoztató jellegű időzítéssel. A korábbi stratégiához képest, amely - figyelembe véve szerepüket és az érdekelt felek szerepét - bizonyos tagállamok felelősségét jelölte meg intézkedésekre, e stratégia legtöbb intézkedését a Bizottság határozza meg. Ezért a stratégia végrehajtását illetően az első szükséges lépés a fogalmak és cselekvések tisztázása, cselekvési tervet dolgozzon ki a célok, a hatály, időzítés és felelősségek tisztázása érdekében. Egy ilyen cselekvési tervnek tudomásul kell vennie a tagállamok álláspontját az új stratégiával kapcsolatos megfontolások, a javasolt továbblépési móddal kapcsolatban. Tartalmaznia kell az Európai Parlament és az érdekeltek véleményét is. Mint erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók szeretnénk felhívni a figyelmet a stratégia által meghatározott alábbi intézkedésekre:
1. Új EU fenntartható erdőgazdálkodási mutatók, küszöbértékek és tartományok: tisztázni kell, hogy ezek hogyan kapcsolódnak majd a Forest Europe fenntartható erdőgazdálkodási kritériumokkal és mutatókkal kapcsolatos munkájához, tekintettel arra, hogy az EU és tagállamai aláírják a Forest Europe-t. Információkra is szükség van jogi alapon, amely indokolná ezt a lépést, és arról, hogy az „önkéntes alapon való indulás” mit jelentene a lehetséges lépések tekintetében. Ezenkívül fontos tisztázni a fenntartható erdőgazdálkodás és a „természetközeli” koncepció közötti kapcsolatot.
2. Új, önkéntes, természetközeli EU-s erdőgazdálkodási tanúsítási rendszer: Az erdőgazdálkodással kapcsolatos fellépésen kívül alapos előzetes értékelésre van szükség az ilyen rendszer szükségességének és hozzáadott értékének, valamint a kapcsolódó költségek és előnyök meghatározásához, az eddigiekhez képest széles körben elfogadott meglévő rendszerekhez. Szintén hiányzik annak tisztázása, hogy az új programnak kötelező vagy önkéntes státusszal kell rendelkeznie, valamint mi az ilyen intézkedések kidolgozásának jogalapja.
3. Az ökoszisztéma-szolgáltatásokért fizetett kompenzáció alakulása: e fellépés hatókörét és megvalósíthatóságát alaposan meg kell vitatni a tagállamokkal és az érdekelt felekkel. A későbbi valóságellenőrzéseket el kell végezni annak értékelése érdekében, hogy a stratégia (KAP, szén-dioxid-gazdálkodás és szén-dioxid-megkötési tanúsítás) lehetővé tenné a tervezett célok elérését. Tisztázni kell az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók szerepét ezen intézkedések kidolgozásában is, mivel eddig nem hívták meg őket, hogy járuljanak hozzá az Európai Bizottság szén-dioxid-gazdálkodással és szén-dioxid-megkötéssel kapcsolatos folyamatban lévő munkájához, és a Bizottság által közzétett legutóbbi jelentés nem tartalmazza az erdészeti ágazatot.
4. Új jogalkotási javaslat az uniós erdőmegfigyelésről, jelentéstételről és adatgyűjtésről: értékelni kell az ilyen javaslat hozzáadott értékét, valamint a meglévő és hiányzó adatokat és információkat. A szubszidiaritás, a költségek és az adminisztratív terhek is kulcsfontosságú elemek, amelyekkel foglalkozni kell. Az egész EU-ra kiterjedő erdőfelügyelet hozzáadott értéket hozhat, feltéve, hogy azt az uniós tagállamok támogatják, és a nemzeti erdőleltárak által gyűjtött földi adatokon alapulnak, és a Forest Focus tapasztalataira épülnek. Ami a nemzeti stratégiai terveket illeti, ezek jellegének (önkéntes vagy kötelező), formátumának és pontos céljának is világosnak kell lennie, mielőtt a cselekvés megkezdődik. Összességében a szubszidiaritás elvét megfelelően végre kell hajtani, nem csak írásban kell megemlíteni. Ezenkívül a stratégia végrehajtása előtt az európai erdőtulajdonosoknak és erdőgazdálkodóknak is tisztázniuk kell, hogy a tervezett intézkedések miként fognak illeszkedni az erdőgazdálkodást is érintő egyéb folyamatban lévő uniós szakpolitikai fejleményekhez, különösen a fenntartható pénzügyekről szóló rendelet felhatalmazáson alapuló jogi aktusaihoz és az új megújuló energiákról szóló irányelv (RED III) alapján javasolt fenntarthatósági kritériumokhoz. Az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók megértik az uniós célkitűzések elérésének fontosságát, és eltökélték, hogy megteszik ami a részüket illeti. A jelenlegi európai erdészeti ágazat zöld és fenntartható. Ha azonban az uniós szakpolitikai fejlemények továbbra is hiányoznak a koherenciából, és figyelmen kívül hagyják azok hozzájárulását és aggodalmait, akik végső felelősséggel tartoznak e politikák végrehajtásáért, akkor nagy a megvalósíthatatlanság kockázata. Az erdőtulajdonosoknak és erdőgazdálkodóknak nagy tétjük van erdeikben. Ahhoz, hogy motiváltak maradjanak, építő és egybehangzó jelzésekre van szükségük az európai politikai döntéshozóktól.
Aláírók: CEPF - Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége
Copa-Cogeca - Európai gazdák és agrárszövetkezetek
ELO - Európai Földtulajdonosi Szervezet
EUSTAFOR - Európai Állami Erdő Szövetség
FECOF - Erdőtulajdonosi Közösségek Európai Szövetsége
USSE - Dél-európai erdészek szövetsége