A sajnálatos fővárosi baleset fölkeltette a sajtó érdeklődését a felhagyott bányák rosszul tömedékelt üregei iránt. Pedig egyáltalán nem egyedi a kőbányai helyzet.
A Dunántúli középhegység egyik-másik pontján fennáll annak veszélye, hogy egyszer csak eltűnik az erdei úton haladó kocsi lovastul - mesélték Pusztavám környékén. Mert ilyen is előfordult állítólag a múlt század derekán. Ismeretes, hogy majd' az egész hegyvidéket alábányászták, s az ötvenes évektől kezdve a korábban előírt homokos tömedékelést abbahagyva, a kimerült, egykori szénmezőkből "kirabolták" a még használható, értékes acél támokat, és az olcsóbb omlasztás után hagytak fel a bányászkodással. Minél vastagabb volt a szénréteg, annál nagyobb volt a föld elmozdulása a felszínen. Az e vidékeken szolgáló erdészek számos történetet őriznek ezekről a horpadásokról.
A kőbányai tíz kilométer hosszúságú üregrendszer nem egyedi, Egerben és Pécsett hasonló a helyzet. Oszwald Tamás geológus, a hazai Geológiai Szakszolgálat főtanácsosa arról tájékoztatta a Tizenhat órát, hogy száztizenhat felhagyott bányáról, vagy alábányászott üregről tudnak az országban.

<<Vissza