2011. november 8. - November 3-án a Népszabadságban megjelent Gera Pál cikke a természetvédelmi és a vadgazdálkodási-vadászati ágazat közötti együttműködésről, kapcsolatról. Erre a cikkre az OMVK Fővárosi és Pest megyei Területi Szervezete, valamint a Vadászok és Természetvédők Fővárosi és Pest megyei Szövetsége egy NYILATKOZATOT fogalmazott meg.

Erre válaszol Gera Pál.
 
Nagy István titkár
OMVK Fővárosi és Pest megyei Területi Szervezete
Tárgy: válasz sajtónyilatkozatra
Rózsa G. Róbert elnök
Vadászok és Természetvédők Fővárosi és Pest megyei Szövetsége


Tisztelt Uraim!


A mai nap reggelén 7 óra 2 perckor érkezett meg az elektronikus postaládámba az Önök
által papírra vetett NYILATKOZAT, amelyben az általam, a közelmúltban megjelentetett
újságcikkre reagálnak.

Kérem Önöket, fogadják tisztelettel a csatolt fájlban küldött válaszomat, amelyet az
eredeti NYILATKOZAT megfelelő helyén, kékbetűs betoldással jelzek.


Barátsággal:
Gera Pál s.k.

NYILATKOZAT – VÁLASZ

Az Országos Magyar Vadászkamara Fővárosi és Pest megyei Területi Szervezete, valamint a Vadászok és Természetvédők Fővárosi és Pest megyei Szövetsége annak tudatában dolgozik, hogy a vadászat és vadóvás nemcsak az emberiség ősi örökségének elidegeníthetetlen része, nemcsak hagyományápolás, nemcsak aktív pihenés és rekreáció, hanem küldetés és szolgálat is, olyan feladat, amely a vad és természeti környezete védelmének kötelezettségéből fakad.
Ebből az alapállásból következően a megyei Kamara és a Szövetség minden módon arra törekszik, hogy a vadászat-vadgazdálkodás és a természetvédelem közötti - mesterségesen szított - ellentétet áthidalva együtt lépjünk fel az “unokáinktól kölcsön kapott föld (sic! – helyesen: Föld)” gondolatának megvalósítása jegyében (Tisztelettel kérdem: mit és miért tartanak mesterségesen szítottnak?). Néhány “sötétzöld” természetvédő ugyan legszívesebben a földbe döngölné ezt a szándékot, mégis az tapasztalható, hogy a józanul gondolkodó vadászati és természetvédelmi szervezetek között erősödik a megértés és együttműködés. (Tisztelettel: esetünkben mit jelent a sötétzöld, a józanul gondolkodó?)
A vadászat és természetvédelem érdekazonosságának felismeréséből született, nem kevés munka és erőfeszítés árán az a kezdeményezés, amely természetvédelmi szervezetek, tudományos műhelyek, vadászati érdekképviseletek, közötti megállapodás tervezetét vázolta fel egy munkaanyagban, azzal a szándékkal, hogy a kormányzati gondolkodás szintjére emelje a mesterséges ellentmondások (???) elsimításának módszereit és eszközrendszerét, amelyek pusztán a civil kezdeményezések törekvései mentén nem megoldhatók. (Dicséretes, de hol volt ilyen határozott szándék mondjuk januárban, amikor a témakörben botrányt kiváltó OMVV elnöki levél “fű alatt” átadatott a regnáló vidékfejlesztési miniszternek, majd áprilisban, amikor sikerült a tervezett dicstelen szándékot nyilvánosság elé tárni? Vagy netán akkor is született valamiféle nyilatkozat, mondjuk arra felhívással, hogy eddig és ne tovább Vadászvezető Urak, a társadalmi, szakmai párbeszéd elkerülhetetlen!)
A megállapodás tervezési stádiumban van, vagyis munkaanyag, még nem hivatalos dokumentum. A munkában résztvevő szervezetek még csak első fogalmazványaikat vetették papírra, de már van a kezdeményezésnek ellenlábasa, sőt az ellenvélemény szócsövet is talált a sajtóban és az interneten.
A Népszabadság 2011. november 3-ai számában jelent meg Gera Pál, volt hivatásos vadász (helyesebben: segédvadőr) “Levadászták a természetvédelmet” című cikke, élesen támadva az együttműködésre irányuló szándékot, valamint a munkában résztvevő szervezetek hozzáértését, kompetenciáját. (No ez az igazi csúsztatás! Én senki hozzáértését és kompetenciáját nem vontam kétségbe, csak azt vetettem fel, hogy miért azon egyetemek, társadalmi szervezetek vesznek részt e munkában, akik? Ki, milyen szakmai paraméterek alapján döntött mellettük? Egyetlen természetvédelmi szervezet mellett kizárólag vadászatban érdekelt szervezetek, egyetemek kaptak helyet a nevezett bizottságban! Ez így valóban jó?) Cikke tévedésektől és csúsztatásoktól nem mentes, véleménye pedig a vadászat-vadgazdálkodás ügyével minden módon szembenálló és azt igyekszik elhitetni az olvasóval, hogy a kezdeményezés a természetvédelem ellen irányul. (Ez sem felel meg a valóságnak. Arra a tendenciára hívtam fel a figyelmet, amely a dokumentumból egyértelműen kiolvasható: zömében a vadászati, üzleti érdekek túlsúlyának elsődlegessége; lásd a faunahamisítási-szándékot, a fürj vadászhatóságának felvetését, főleg annak indoklását, vagy a fogoly vadászatának folytatását, a Washingtoni Egyezmény további szándékolt “megalázását”). Szó sincs erről, ellenkezőleg: a kezdeményezés az együttműködés erősítését célozza. Az egyes megállapításokra irányuló vitát azonban most korainak tartjuk. A Gera úr által vitatott munkaanyag megállapításai nincsenek kikristályosodott állapotban. Azokat nem célszerű a sajtópolémia szintjére emelni. Nem véletlen, hogy a dokumentum még nem jelent meg a nyilvános egyeztetések szokásos fórumain. (Ugyan, ugyan! Akkor miért fogalmaz a dokumentum félreérthetetlenül megnevezett időkereteket megadva, miért, milyen nyilvános vitát akartak lefolytatni, amikor egyfelől november elsejével hatályban kívánták léptetni, másfelől a bevont szervezetek között máris “szétosztották a lapokat”, kirekesztve ezzel az érdeklődő és akár tenni is képes szakemberek, szakközösségek sokaságát?). A munkának ebben a szakaszában véleményünk szerint szakmai  szervezeteknek, tudományos műhelyeknek (egyetemek, Akadémia) hozzáértő természetvédőknek lehet szava, a sajtót, önjelölt prófétákat, és más hozzá nem értő, de a beleszólás jogát magának vindikáló “közszereplőket” távol kellene tartani a témától. (Tisztelettel: ki a hozzáértő természetvédő, és ki az önjelölt próféta, a hozzá nem értő? Tulajdonképpen ezt ki, milyen szempontok alapján dönti el? Az netán a hozzá nem értő, aki semmi mást nem akar, mint valóban széles körű, vadászati trükköktől mentes igazi társadalmi, szakmai párbeszédet? Az, aki a kisragadozóink kérdésében egy olyan 15 oldalas részletes szakmai javaslatcsomagot állított össze a barátaival, ismerőseivel, amelyre még nem volt idehaza példa? – lásd a http://www.otter.econservation.eu honlap tanulmányok menüpontjában).
Ezért a megyei Vadászkamara és a megyei Vadászszövetség nevében arra kérjük Gera Pál urat, elismerve a természetvédelem, különösen pedig a kisragadozók védelme terén szerzett elévülhetetlen érdemeit, várja meg véleményével azt az időpontot, amikor vitára éretté válik a helyzet. Ne próbálkozzék egy nehezen kiküzdött pozitív kezdeményezés eredményes fejlődésének elfojtásával, már a munka korai szakaszában, mert szakmai hitelét veszélyezteti, ha olyan véleményt tesz közzé, amely egyformán nélkülözi a megalapozottságot, valamint a kompromisszum és együttműködés készségét. (Ki és mi alapján határozza meg valakiről, hogy milyen a szakmai hitele, mikor kész a megállapodásra és az együttműködésre?) Az pedig, hogy a szerzők nem keresték meg a “szakértőt” már a munka ilyen korai szakaszában, lehet sértődésre okot adó gesztus, a minden áron való szembenállást azonban nem teszi hitelessé. (Semmi sértődöttség nincs bennem, csak azt szeretném a magam módján elérni, hogy a hazai élővilágot minél kisebb kár érje a jövőben).