Erdész körökben talán semmi sem kavar fel annyi indulatot, és vált ki annyi vitát, mint az ültetvényerdők témája – olvasható az Arbovitae, az WWF/IUNC közös hírlevele 31. számában.
Vannak, akik az ültetvényerdőkben látják a megoldást nemcsak az ipari fa és a farost iránti növekvő keresletre, hanem a természetes erdővesztés problémájára is. Az ültetvényerdők, szerintük, csökkentik a természetes erdők kitermelésének szükségét, s ilyen módon segítik az erdei életközösségek sokféleségének megőrzését is.
Mások, ugyanakkor az ültetvényerdőket „biológiai sivatagoknak”, „víznyelőknek”, megélhetési szabotőrnek, a táj képét csúfító fekélyeknek tekintik. Szerintük, az ültetvényerdők, – vagyis a változatos életközösségek monokultúrákra cserélése, valamint a piac olcsó, farost termékkel történő elárasztása, amivel a természetes erdőkben folyó gazdálkodás képtelen felvenni a versenyt – tulajdonképpen fokozzák a természetes erdőkre nehezedő nyomást, vagy némiképp ellenkezőleg, mind a faültetvényekből, mind a természetes erdőkből kikerülő fatermékek iránti a fogyasztói igények növekedését segítik elő.
E meglehetősen sarkított vita mentén, egy sokféle szereplőből álló csoport, – a kormány, civilszerveztek és az ipar részéről –, keresi az utat és módot, miként lehetne az ültetvényerdők közreműködését és részesedését emelni, mind a helyi közösségek megélhetésében, mind pedig a természetes erdők megőrzésében.
Számos intézmény, köztük az FSC és a FAO most arra vállalkozott, hogy többféle érdekcsoport véleményét tekinti át a kérdésben. A WWF és IUNC közvetlenül részt vesz ezekben a kezdeményezésekben, és aktívan támogat olyan erőfeszítéseket, mint amilyen a „Párbeszéd az Erdőkért” (Forests Dialogue). Szándéka, hogy növelje az ismeretek szintjét, több kiegyensúlyozó elemet vigyen a vitába és elősegítse az ésszerű, működőképes megoldások kidolgozását.
A telepített erdők önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, inkább az számít, hogy használatukat illetően hogyan és mit választunk. Ez határozza meg, hogy hozzájárulnak-e a tágabb értelemben vett társadalmi célok megvalósításához, például a szegénység csökkentéséhez és a természetmegőrzéshez, vagy elvesznek belőle. Akár tetszik, akár nem, az ültetvényerdők itt vannak és maradnak velünk, és alkalmasak arra, hogy egyéb, járulékos, társadalmi és környezeti előnyöket nyújtsanak. Ezért nem kívánatos, a faültetvények elvetése, vagy azok „nem erdő”-nek, hanem „egy a sok közül” mezőgazdasági haszonnövénynek minősítése. Akár kis tulajdonosi vállalkozásról akár ipari méretű termelésről van szó, lehet is, és kell is a telepített erdőkben úgy gazdálkodni, hogy ezek az erdők a farost termelésen túl, optimálisan közvetítsék az erdő egyéb értékeit is.
Az Arborvitae ebben a számában az ültetvényerdőket egy sor, különböző nézőpontból vizsgálja, és kutatja azt a tágabb szerepkört, amit az erdők megőrzésében és a helyi megélhetésben betölteni képesek.
A tartalomból:
Hírek a világból
Jó hírek a szójáról, nem valami jók a papírgyárak finanszírozásáról, plusz hírek röviden Nemzetközi kezdeményezések
Az FSC, a FAO és a „Párbeszéd az erdőkért” ültetvény vonatkozású kezdeményezései Ültetvények és megélhetés az erdőből
Főtéma: ültetvényerdők a természetes erdők veszélyeztetői vagy megmentői?
Az ültetvényerdőkből eredő környezeti előnyök
Ültetvényágazati kilátások
WWF fókuszban a kistulajdonosi ültetvények Vietnamban
IUNC fókuszban az ipari hasznosítású ültetvényerdők ösztönző támogatása
