2004. november 30-a jeles nap lesz a természet közeli erdőket pártoló erdészek és természetvédők naptárában. Ezen a napon jelent meg az Ekvilibrium Kiadó gondozásában az Őserdők a Kárpát-medencében című erdészettörténeti alapmű.
A szerzők, Bartha Dénes és Oroszi Sándor, szerényen elhárítva az alkotói babérokat, csak annyit vállaltak, hogy sajtó alá rendezték és jegyzetekkel látták el az erdész elődök által írt szakcikkeket.
Miért kell, miért érdemes ennek a szép kiadványnak a segítségével emlékeznünk a Kárpát-medence őserdeire? – teszi fel a kérdést az előszóban Standovár Tibor. Az elmúlt hetek tátrai erdőpusztulásai után jó ideig költői kérdésnek tekinthető a szakember kérdése.
Hiszen a „könyv az őserdőkről az egykori szemtanúk által készített, fennmaradt töredékeket foglalja rendszerbe, és bepillantást enged az erdők működésének műhelytitkaiba. Ezzel segíteni kívánja a természetkímélő erdőkezelés terjedését és támogatottságának növelését szakmai, közéleti és döntéshozói körökben egyaránt. Ugyanakkor emléket is állít azoknak a szerzőknek, akik az őserdőket leírták. Munkájuk ugyanis pótolhatatlan, megismételhetetlen, mert az igazi, az általuk még látott őserdők szinte teljesen eltűntek.” A könyvet a bemutatón többek között Barátossy Gábor, az FVM Erdészeti Főosztály vezetője, Sódor Márton, a KvVM főosztályvezetője és Varga Béla, a Pro Silva Hungária elnöke méltatta.
A kötetet Báder László szerkesztette és látta el napjaink erdőgazdálkodását bemutató utószóval. A könyv külső megjelenése Székffy Anikó ízlését dicséri.
Képünkön Báder László, Bartha Dénes, Székffy Anikó és Oroszi Sándor,
